Zene nélkül mit érek én?

A zene nagyon sokunk életének képezi szerves részét. Hozzá tartozik a mindennapjainkhoz, csakúgy, mint a beváráslás, a munka, a kikapcsolódás, és még sok más tevékenység. Ha belépünk egy boltba, étterembe, rögtön zeneszó üti meg a fülünket, de még ha csak egy hírrádiót hallgatunk is, vagy bekapcsoljuk a televíziót, ott is szinte kivétel nélkül minden reklámnak van valamilyen aláfestő zenéje. A muzsika élettel tölti meg a mindennapokat, nélküle sokkal üresebb lenne ez a világ. Fim sem igen készül zenei aláfestés nélkül, hiszen érzelmeket lehet vele felerősíteni, feszültséget kelteni, hangulatot átadni. Még ha valaki nem is szeret egyetlen konkrét stílust, irányzatot vagy előadót sem, akkor is megkerülhetetlen a művészetnek ez az ága. Pedig bőven van miből válogatni! Pop, jazz, blues, elektronikus, rock, folk, klasszikus vagy éppen metal, mindenki megtalálhatja a neki leginkább tetszőt a milliónyi előadó közül, akik a világon aktívak.

De mi is a zene valójában? Mindössze zenei hangjegyek egymás utáni sorrendje meghatározott ütemben és ritmusban? Erre egy gép is képes, mint ahogy készült is már ilyen jellegű, random dallamot generáló program, de azt csak nagy jóindulattal lehetne zenének nevezni. Ahhoz, hogy valóban műalkotásról beszéljünk még kell hozzá az emberi gondolatmenet, a tudatosság, az emóció, az ihlet. Mozart sem csak véletlenszerű hangjegyeket dobált egymás mellé egy véletlenszerű előjegyzésben, és a szerencsére bízta, hogy milyen lesz a végeredmény, hanem a tehetségére és a hallására hagyatkozva leírta azt a csodálatot, ami a fejében szólt. Ehhez természetesen nagyon sok tanulásra és elképzelhetetlenül sok gyakorlásra is szükség lehetett, hiszen már egészen kicsi korától kezdve hangszeren tanult és komponált, de továbbra is fennáll, hogy nem sok hozzá hasonló figura születik egy évezredben. Ha megnézünk bárkit, aki zenél, énekel, hangszeren játszik, akkor igyekezzünk meglátni az éppen látott teljesítménye mögött a sok évi tanulást is, hiszen senki sem úgy születik erre a világra, hogy már kész zenei virtuóz.

De nem is kell feltétlenül hangszeren tanulni ahhoz, hogy értékelni tudd a zeneművészetet. Nagyon kevés az olyan ember, aki kimondottan kerüli vagy nem szereti a muzsikát, tehát nagy valószínűséggel túlnyomórészt csak olyanokkal fog a sors összehozni életedben, akik legalább minimálisan hallgatnak valamifélét, még ha a létező legprimitívebbet, legidegesítőbbet is. Rendben, azt nem mondom, hogy bárkivel fogsz is tudni beszélgetni róla, hiszen az ízlések, a hozzáértés és az értelmi szint mindenkinél eltérő, de az legalább egy jó kiindulási pont, ha valakiről megtudod, hogy egyáltalán milyen jellegű zenét kedvel. Vannak, akiknél egy egész életstílust határoz meg, akiknek egyszerűen beleépül a személyiségébe, de mindig lesznek olyanok is, akik csak azért hallgatják, mert valami kell, hogy szóljon a háttérben. Valamilyen célja mindig van a zenehallgatásnak, ha más nem is, hát egy kis kikapcsoló zajszűrés. Akár munka mellé, akár vezetés közben, vagy bármit is csinálunk, de egy kis kellemes zene mindig fel tudja dobni az embert.