Belépés
8 + 2 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Pl.: 1+3 esetén 4-et.

Kedves Andi!

 
A mai napon búcsút kell vennünk Tőled, bár nehéz elfogadni a nincs többé érzését, ami most a lelkünk ajtaján dübörög. Nehéz elfogadni, hogy hiányod fájdalmára már csak az emlékképek adhatnak enyhülést. Egy mesevilágot kellene megidéznünk, amiben mindig is éltél. Ebben a mesevilágban arra tanítottál minket, hogy a "rossz nem győzhet a jó felett", a mese végén minden jóra fordul...
Az egész lényedet,lelkedet átszőtte a gyermekvilág tisztasága, nem érinthetett a bántás, a szeretetlenség. Örök derűlátásod szeretetet vitt oda is, ahol kihunyni látszott a fény. Önmagadat adtad a világnak, miközben égő kis gyertyád fénye csonkig égett, de a lángja ma is tovább él. A mesevilágod üzen most is nekünk, hogy bár megszenvedted ezt a világot, de mégis érdemes folytatni az utat, mert a fények és nyomok nem tűnnek el a világban...újabb szikra lobban valahol, valaki lelkében, amiből lángok születnek az emberek szívében. Ezt üzente,üzeni nekünk most is, Általad a megidézett mesevilág. Ez volt küldetésed. Emlékszem az Ádventi időszakban megajándékoztál engem a karácsony igazi üzenetével. Azt hiszem most jött el az ideje, hogy továbbadjam.
Azon a napon nem csak nekem adtál, hanem másoknak is. Megtört testtel, de szárnyaló lélekkel szolgáltál akkor is.  A kilométereket és a testedet legyőzve jöttél segíteni a Trója rockoperára a cirkuszba, amikor is megosztottad velem az igazi karácsony értelmét. Karácsony napja volt készülőben. Akkor is talán egy "csatán" voltál túl. Megfáradt tested napok óta pihent, s ki tudja honnan született újra az erő benned, de családodnak a szeretet ünnepén kalácsot sütöttél. A legtöbbet adtál mit ember adhat a családjának .Abban a kalácsban ott ragyogott a SZERETET FÉNYE. Annak a karácsonynak az éjszakáján szállást kapott, Otthonra talált a világból kitagadott kis Jézus. Nemcsak a kalács volt ajándék...a történet is, amit most továbbadok Nektek, amit talán most TE üzensz nekünk a mennyországból...ÉLNI CSAK ÍGY ÉRDEMES! Ez a történet ma is megdobogtatja a szívemet..nehéz folytani az emlékek, üzeneteid sorát,kitörölhetetlen nyomot hagytál, ami erőt ad ugyan, de most még nagyon fáj. Fáj, miközben tudom, hogy újjászülettél, s a hiányodat pótolni fogják az üzenetek a mindennapi életünkben. Ott lesznek velünk minden pillanatban, akkor is mikor talán nem fogjuk tudni, hogy az útelágazáshoz érve  a szeretet útjára emlékeid vezetnek minket.
Utolsó bejegyzésed a Kobak honlapon 2010. április 29-én volt azt hiszem. Ha valahol szóba jött a kirándulás, a hegy, az erdő, a természet az mindig fellelkesített. Valahol ez is hozzátartozott a mesék világához amiben éltél. Mindez talán azért is, mert az erdőben járva az ember lelkét átvarázsolja valami megmagyarázhatatlan csoda. Visszatér az ÉRTÉKHEZ. Örülni tud egy kismadár énekének, örülni tud a napfénynek, ami egyszer csak rátalál, s a természet ezer színének, s eszébe jutattja a boldogsághoz milyen kevés is elég. Ez is Te voltál nekünk. Fontos volt számodra, hogy találkozzunk, kiránduljunk együtt, mert az erdő felidézi bennünk, hogy világ mit Isten alkotott éppen attól szép, hogy az Időt legyőzve mindig létezik, mindig a szív igazi "kincsét" hozza elénk, hogy az igazi boldogságot, a találkozás örök lenyomatát nem kísértheti meg, nem érintheti az "anyagi világ". Minden lépésed és tetted arról szólt, hogy az életben mennyi csodálatos ajándék vesz körül minket, s bármilyen dolog is történjen velünk, de mindig van valami az ember életében aminek örülni kell és lehet, mert az élet és világ mégis és akkor is szép!
Az utolsó napodon épp ott volt a közeledben a Kormorán, s talán az Égtől kapott ajándék volt, mert hiszek abban, hogy hallottad. Fontos volt számodra, éppúgy mint a Kobak, még akkor is ha sokszor nem tudtál velünk tartani, de tudjuk, hogy lélekben mindig velünk voltál, s észrevétlenül alakítottál minket, s mindent ami a Kormorán Baráti Kör értékrendjéhez szorosan kapcsolódik, képvisel. 
Nem sok lehetőség volt a találkozásra és mégis mennyi mindent adtál, mennyi mindent kaphattunk Tőled, s ez most a búcsúzás pillanataiban kristályosodott ki bennünk. Földi küldetésed volt a szeretet útját megvilágítani. Földi küldetésed volt a világ szépségét megragyogtatni, de tudjuk azt is, hogy bár a földi küldetésed végetért, de onnan Fentről, a Jó Isten országából vigyázod most már lépteinket! Életünknek Fényt egy kicsiny hófehér gyertya adott. A gyertya melynek lángját a HIT táplálta és a REMÉNY, mely SZERETETET szórva a világba önmagát szétosztva most már csonkig égett.
 
KI SZÍVÉT OSZTJA SZÉT 
 
Nincs szó, nincs jel,
nincs rajzolt virág.
Nem szállhat az égen
szárnya tört madár.
 
Nincs jó, ami jó,
nincs már, aki felel.
Nincs hely, ahova visszatér,
ki útra indul el.
 
Hol az arc, hol a kéz ?
Akiért, s csak azért ?
Hol a tér, ahol a fény
hozzád még elér ?
 
Kell, te legyél,
ki Nap lesz Éj után –
te légy, aki megtalál
egy régi balladát.
 
Ki szívét osztja szét,
ő lesz a remény –
Ki szívét osztja szét,
az élet, csak övé –
Ki szívét osztja szét,
követik merre jár,
hegyeken és tengereken túl
értik majd szavát.
 
Így légy te a jel,
ki új útra talál,
ki elmeséli valamikor
egy lázas éjszakán.
 
Ami volt, s amiért :
- az minden a miénk ! -
de szava lesz a megbocsátás,
szava a szenvedély.
 
Az légy, ki sose fél,
ki a szívek melegét
összegyűjti két karjába,
mit nem téphet senki szét.
 
Választott, ki a múltat,
magában oldja fel,
őrző, ki érzi a hajnalt,
tudja ébredni kell.
 
Ha félsz, gyere bújj mellém –
szívem, szívedhez ér… 
 
 
Janovszki Andrea, Kobakos társunknak 40 évet adott a Teremtő!
Drága Andink! Nyugodj békében és küldj nekünk néha jelet, hogy ne tévedjünk el!