Belépés
9 + 3 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Pl.: 1+3 esetén 4-et.

Egykor ,régen, úgy jelent meg a napilapokban : az Elnöki Tanács Elnöke évi rendes szabadságát tölti. Valahogy ez jutott eszembe, mikor kis családom beült az autóba, és útnak indultunk .Persze nem az elnökséggel, hanem a szabadsággal kapcsolatban. Az egész nyár jobbára munkával telt, néha egy- egy nap kihagyással, és mint ahogy szinte minden évben, csak augusztus vége felé sikerül egy családi nyaralást megszervezni. Természetesen több úticél is szóba került, a lányaim inkább Horvátországba, a feleségem pedig Erdélybe indult volna.Nehéz döntés ez egy olyan családban, ahol többségben vannak a nők , és minden meggyőző képességüket előveszik, hogy az Ő akaratuk érvényesüljön. A vitát rövidre zárva eldőlt, Erdélybe megyünk, a Bihari hegyek közé. 
Pénteken indultunk, de mivel a szállásunkon csak vasárnap tudtak fogadni bennünket, úgy terveztük, az addig hátralévő időt Kunszentmiklós - Bösztörpusztán töltjük. Már 3. éve mindíg itt vagyunk, és sosem bántuk meg. Most is sok ismerőssel találkoztunk, és jó néhány árussal  nagyokat beszélgettünk, mindenki az érdeklődési körének megfelelően. Felejthetetlen volt egy igazi subát kipróbálni, vagy egy régi kedves ismerős keramikus gyereknevelési tanácsain nevetni. 
Vasárnap aztán irány az igazi úticél, Magyarremete. Ez a kis falu a határtól kb 60 km-re van , a viszonylagos közelsége miatt is szimpatikus volt. Tavaly már jártunk itt, a tulajdonos házaspár régi ismerősünk. Sok munkával, és elképzeléssel egy többszobás panziót, és a telek végében  hat faházból álló szálláshelyet üzemeltetnek. Kívánság szerint reggelivel, vacsorával, és személyre szabott napi útitervvel várnak mindenkit. A házigazdánk, István, fiatal kora ellenére sok szakmában kipróbálta már magát, a strucc tenyésztéstől a kemenceépítésig, a ház körül mindent maga csinál, most a faluban egy kemping kialakításán dolgozik. Reggel korán elmegy pár órára falat vakolni, aztán a reggelinél már  a vendégek között szaladgál. A tavalyi találkozásunkkor beszélt róla, hogy nem messze, ahogy Ő mondta, - a havasokban - épített egy gerendaházat, amiről már több képet mutatott, és már akkor nagyon megtetszet a lehetőség, hogy valamikor kipróbáljuk. Ez most jött el, mert ahogy kiderült, még nem teljesen kész, de nyugodtan el lehet tölteni ott pár napot.  Semmiképp sem hagytuk volna ki, bár amikor a megközelítéséről beszéltünk, furcsán mosolygott. Hozzáteszem, benne egy igazi jó barátot, és elsősorban Magyar embert ismertem meg. Van egy érdekes tulajdonsága, mert az első találkozáskor rövid beszélgetés során "levizsgáztatja" az érkezőt. Fültanúja voltam, amikor egy frissen érkezett vendéget arról faggatott, hogy aug 20.-a milyen űnnep nálunk, Magyarországon? Amikor azt hallotta , hogy ez az Új kenyér ünnepe, már tudtam, a vendég megbukott a vizsgán.
Egy feladatot én is adtam neki.  - Az udvaron egy kb  40 embert befogadó fedett rész van, padokkal ,asztalokkal,  kemencével, ami nyáron ebédlő gyanánt működik. Az egyik  asztal mellett, egy fa táblán egy hosszabb idézet, Koltay Gergőtől. Kérdezem tőle, ez meg micsoda? Elmondta, hogy valahol látta, és mivel nagyon megtetszett a szöveg, kinyomtatta, és kitette. Arra a kérdésre, és vajon ki az ,aki ezt írta - csak azt kérdezte- Te, nem tudod?  Akkor mondtam meg neki, hogy most Ő is átment a vizsgán.
Végül a nyaralás fénypontja , a havasi házikó. Autóval mentünk , vagy 30 km-ert, többnyire felfelé. A végén már  olyan volt az út , hogy a mi autónk alja gyakran leért . Ahol már nem volt tovább, a legutolsó turista háznál hagytuk a kocsikat, és fel a hegy teteje felé, egy keskeny gyalogösvényen. 2 órás meredek felfelé tartó hegymenet útán, egy tisztáson megláttuk az úticélunkat, és végre leraktuk a hátizsákjainkat. Ide mindent saját kezűleg kell felhordani, a tűzifán, és a vízen kívül .(mi , "tapasztalt városlakók" azt is vittünk, Istvánunk elnéző mosolyától kísérve)Teljesen felesleges volt, ahogy mondta , a ház mellet ered a Kőrős, a legjobb ásványvíznél sokkal jobb minőségű, és tisztább vízzel. Először egy kicsit húzódoztunk tőle, aztán volt aki jobban is,Én kevésbé, főleg azután, hogy délután megjött a menetrendszerűen érkező tehéncsorda, és mindegyikük jót ivott belőle.  -
Ez a forrás volt bevezetve a házba, ahol így folyóvíz, és az itt gyakori fatüzeléses  boyler tette öszkomfortossá a házat. Ahogy a régi időkben , itt is a sparheld  a konyha lelke, ezen sütöttük meg az útközben szedett vargányát, amit itt ettünk előszőr. Hihetetlen , milyen jó volt! - Miután  magunkra maradtunk , birtokba vettük a házat, és elgondolkodtunk, hogy milyen emberfeletti munka lehetett ezt itt megépíteni, áram, gépek, és minden más , megszokott segítség nélkül. Nagyon hamar otthon éreztük magunkat, teljesen megdöbbentem azon, hogy a tengerpartot naponta emlegető gyerekeim   egy konyhában talált , egyedi gyártású fakanáltól kedvet kapva egész sorozatot faragtak kanálból, villából , lapítófából. A nap szenzációja a tehéncsorda átvonulása, szinte az egész házon, a konyhaablakon lévő maszatolások eredetét is ekkor értettük meg.  Másnap, pár kilóméterrel odébb egy lótenyészetet találtunk, vagy 50 lóval. Órákat töltöttünk azzal, hogy szabadon jöttünk - mentünk közöttük, a végén már a csikók is   engedték megsimogatni magukat.  Visszafelé áfonyát, és teának való leveleket, ágakat szedtünk. Tűzifát is  gyűjtöttünk, mert éjjel a napközbeni 30 fokról erősen lehűlt a levegő, és estére be kellett gyújtani. 
Gyorsan eltelt a pár nap, és mivel  véges a szabadság, indulnunk kellett. Kora reggeli indulás után, némi erdőbeli eltévedés után, "kicsit" hosszabb idő alatt jöttünk lefelé, mint fel. Többszöri gatyafékes , patakmedres út után,  - ahol néha a medvék is említésre kerültek (szerencséjükre egyet sem láttunk!), megtaláltuk az autónkat, és onnan már egyszerű út vezetett hazáig.  Többszörösen is jó volt ez a nyaralás. Azt gondolom, nyugodt szívvel ajánlhatom mindenkinek ezt a helyet  :Turul Panzió - Magyarremete, ahol egy igazi  Magyar családnál voltunk, és inkább ott, náluk költöttük el a nyaralásra szánt pénzünket.Akiről hazafelé az a gondolat jutott eszembe, hogy olyanok Ők, mint egykor a végvári vitézek - a saját erejükből kell fennmaradniuk egy nehéz világban.  Továbbá a tv-n , számítógépen felnövő gyerekeim is kaptak némi ízelítőt arról, hogy akár napi hatszori tűzgyújtással, ahogy mondják - a semmi közepén is  lehet élni,a civilizáció minden "áldása" , térerő, zajongás, és benzingőz nélkül.  - Ha lehetne, akár most, gondolkodás nélkül indulnék vissza.