Belépés
19 + 1 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Pl.: 1+3 esetén 4-et.

 Tisztelt Kormorán Baráti Kör!

 

Elkezdtem írni egy levelet Nektek. Félbe maradt! Sok minden miatt! Nem azért, hogy nem vállalnám a gondolataimat, nem azért mert nem vállalnám magamat előttetek. Azért talán, mert nem értettem meg, mit kapunk mi tőletek és mit adunk mi Nektek. Ma együtt voltunk egy templomban és az Atya kezembe nyomott egy gyönyörűséges idézetet. Hazafele utazva sok minden eszembe jutott. Miért érdemes végigcsinálni ezt a szédületes küzdelmet!. Miért teszi ezt Solt, Bea, Péter, Blanka? Miért járnak a hangversenyeinkre? Elővettem a félkész írásomat, elolvastam és rájöttem, hogy a dalszövegek, a koncertek, a televíziós interjúk a látszat. A valóság ott van Nóri és Imi szemében, gesztusaiban. Ha valaha életemben valamit kerestem, akkor ez a tisztesség, ez az alázat egy nemzettel, egy zenei kultúrával szemben, és ha megengeditek közzé teszem azt, amit egy olyan embertől kaptam, aki „Lámpás ember”, aki ott áll a bástyán – talán mi is -, aki beengedi a templomába a Lámpás embereket. Köszönöm Pistinek a kiállítást, köszönöm, a polgármester úrnak a szép szavakat, köszönöm Nórának a gyönyörű énekét és olvassátok azokat a gondolatokat, amikkel felvértezve viszem tovább azt a lángot, amit harmincöt évvel ezelőtt, meggyújtottam.

 

„Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak, és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra!”

Pio atya

 

 

Köszönöm Kormorán Baráti Kör!

Talán megérte vetni és várni, amíg kiserken a vetés.

A való világgal együtt kell élnünk, de ne felejtsük elolvasni a „Kis herceget”

Vadkertben élünk, de maradjunk meg tisztességgel fehérben.

 

Gergő

2011. június 4. 

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek
A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

Koltay Gergely és Peti


Koltay Gergely és Peti megfogalmazta a lényeget, hogy miért érdemes tenni a magunk erejéhez mérten, emberi gyarlóságunk ellenére is megpróbálni adni valamit az embereknek, önzetlenül...Ha a lélek a mozgatórugó akkor, akkor a vadkert is megszelídülhet a kezünk nyomán.Koltay Gergely a "Kapu" című lemezre azt írta nekem:"Mi tudjuk miért." Ezt a mondatot azóta is őrzöm. Sokszor nem kellenek szavak, mégis értjük egymást, nem kell fizikális közelség, hogy a másik társunk több száz kilométert legyőzve mellettünk legyen. Lélek kell, ami attól lesz több amit a másiktól kapunk, s a másiknak adunk.Talán páran még emlékeztek, hogy nemrég egy Kobak rendezvény kapcsán egy verssel próbáltam összerakni ami darabjaira hullt, de most kérnem sem kellett. A Kobak honlapot olvasgatva kivirágzik az ember lelke, azt hiszem megszelídítettük egymást, s ez felelősséggel jár, bár mégis valamitől szárnyra kap az ember.Örülünk, örülök,én magam is, hogy új barátokat tarthatunk számon, újabb gyönyörű írásokat mint legutóbb Lonka, vagy előtte Zsóka gondolatai.Tanúsíthatom Peti bár ritkán szólalt meg mostanában, de amiket mostanság ír...igazán büszke vagyok rá. Pannónia akit eddig nem lehetett rávenni az írásra, most egy hihetetlenül szép beszámolót készített, de azt hiszem Szigyunak is nagy szerepe van abban, hogy "most végre a szekér ismét az úton halad!
Koltay Gergely gondolatai mindig értünk kiáltottak, de valahogy nem jutott el mindig a zűrzavarban az ember szívéhez. Szigyu felvállalta azt, hogy nem maradunk egy nap sem szellemi táplálék nélkül. Kohus Peti válaszának külön is örülök. Sokan vannak akikkel mostanában nem találkoztunk ugyan, nem írnak be a honlapra, de mégis valami olyat kaptam tőlük az elmúlt évek folyamán, amiből erőt tudtam meríteni. Kilenc év után talán már mondhatom, hogy végleg megmaradtunk egymásnak.
Az egykori verssel szeretném megköszönni mindenkinek a barátságot, az őszinte szót, a szeretet.

Dsida Jenő:Psalmus hungaricus

"Száraz nyelvem kisebzett, égő fejem zavart.
Elindulok, mint egykor Csoma Sándor,
hogy felkutassak minden magyart.

Székelyek, ott a bércek szikla-mellén,
üljetek mellém!

Magyarok ott a Tisza partján, magyarok ott a Duna partján,
magyarok ott a tót hegyek közt s a bácskai szőlőhegyek közt,
üljetek mellém, üljetek mellém!

Magyarok Afrikában, Ázsiában, Párizsban, és Amerikában,
üljetek mellém, üljetek mellém, üljetek mellém!

Ti eztán születők s ti porlócsontú ősök, ti réghalott regősök,
ti vértanúk, ti hősök, üljetek mellém!

Ülj ide, gyűlj ide, népem és hallgasd, amit énekelek,
amint a hárfa húrjait, feszült idegeim húrjait jajgatva tépem,
ó, népem, árva népem! - dalolj velem,

mint akit füstös lángokra szítottak vérszínű, setét, nehéz, fanyar borok,
dalolj velem hörögve és zúgva és dörögve,
tízmillió, százmillió torok!!!

Énekelj, hogy világgá hömpölyögjön zsoltárod,
mint a poklok tikkadt, kénköves szele,
hogy Európa fogja be fülét és nyögjön a borzalomtól és őrűljön bele!

Ülj ide, gyűlj ide, népem és hallgasd, amit énekelek,
amint a hárfa húrjait, feszült idegeim húrjait jajgatva tépem,
ó, népem, árva népem!
S dalolj velem, dalolj velem, dalolj velem, dalolj velem, dalolj velem!"

"mi mindig maradunk" tisztán és fehéren a vadkertben!

kobak képe
 Szigyu! Gondoltunk rátok ott


 Szigyu! Gondoltunk rátok ott a Rokolya utcában! Zalaegerszegen nem lesz megtartva az a rendezvény aminek keretében a Kormorán fellépett volna.
Egy biztos. A zenekar minden koncerten felülmúlja magát! Minden koncerten valami olyat ad ami miatt azt kell kérdezni hogy hová fog még fejlődni ez az egész. Nagyon jók minden szempontból!

Szigyu képe
Köszönöm a beszámolókat, a


Köszönöm a beszámolókat, a képeket, videókat, amiket közzétettetek és megosztottatok itt és más helyeken is. Jó érzés volt Gergő levelét is olvasni. Ha egy mód lett volna rá, mi is ott lettünk volna, sajnos nem lehettünk. Örülök, hogy ismét egységessé áll össze kis csapatunk. Zenekar és baráti köre.
Most pénteken 10-én készülnénk Zalaegerszegre, hogy végre találkozhassunk és halhassuk a zenekart, de sajnos a koncertnaptárban már nem szerepel ez az előadás. Máshol sem találtam a koncerttel kapcsolatban semmit. Aki esetleg biztosat tud erről, kérem jelezze!
Köszönöm

Emlékezetes nap volt számomra


Emlékezetes nap volt számomra a Rokolya utcai templomban -Kobak klubban a Trianon megemlékezés.

Éreztem, hogy itt mindenki hasonlóan gondolkodik, és érez ebben a kis baráti társaságban. Jól volt veletek!!! Jó volt megismerni azokat személyesen akiket még csak a netről ismerhettem. Ez az összetartozás érzés, egymásrafigyelés kívánom maradjon meg sokáig. A szeretet nyitottságot,bizalmat,őszinteséget is jelent, meg kell nyílnunk egymás felé, erősítve ezzel a magyarságunkat.Megismerhettem a Transzylmánia zenekar zenéjét is, és külön örültem annak ,hogy eljöttek.

Ezt erősíti bennünk a Kormorán zenéje, a szebbnél szebb szövegekkel, köszönet érte Gergőnek. Legyünk mi csak "ősküvületek"-jó ez igy, mert a fény elér hozzánk.

A Nemzeti Összetartozás Napja


A Nemzeti Összetartozás Napja alakalmából egy gyönyörű megemlékező műsor részesei lehettünk a Rokolya utcai templomban. Hazafelé mégis arról beszéltünk, hogy milyen szerencsések vagyunk - egy ilyen szerető közösség tagjai lehetünk. Azt mondják, a szem a lélek tükre. És milyen jó volt látni az egyenes, tiszta tekintetű résztvevőket. Milyen jó volt hallgatni a csodaszép énekeket és közben figyelni az előadók szemét. Ott volt a tekintetükben szinte kézzel foghatóan a szeretet. Jó volt a műsor után kicsit beszélgetni és érezni a muzsikusok közvetlenségét, kedvességét.
Köszönet Mindenkinek, aki tett valamit a rendezvény sikeréért!

bucsupe képe
A szombati Trianon


A szombati Trianon megemlékezés a KoBaK klubban, talán az egyik legjelentősebb rendezvény volt a Kormorán Baráti Kör életében. Akik ott voltunk azt érezhettük, hogy megújítottuk azt a szövetséget ami 2002-ben jött létre köztünk, amikor összetalálkoztunk. Akkor elindultunk egy úton és próbáltunk járni rajta. Azon az úton amit nekünk a Kormorán dalai ezernyi lámpásként bevilágítottak. Bár az út mindig látható volt köszönve a lámpásoknak, de egy idő elteltével nem tudtuk rajta tartani a szekeret. Valami miatt letért a kocsi az útról, valami láthatatlan erő cibálta, rángatta. Néhányan próbáltuk visszatéríteni a szekeret, hiszen sokkal egyszerűbb az úton haladni, mint a gazokkal teli, ingoványos terepen, de ez valahogy nem sikerült. Haladtunk az út mellett egyre távolabb kerülve a lámpások fényeitől. Néhányan kiabáltunk hogy "Arra van az út! Ott világítanak a lámpások!", de a többiek erre mit sem figyeltek, sőt talán ki is nevettek minket hogy őskövületek vagyunk, vegyük már észre, haladni kéne a korral és a demokrácia jegyében észre kéne vennünk hogy a többség mást akar! De minket ez nem érdekel! Őskövületek vagyunk, olyan kövek amiket nem lehet egy-egy csillagszóró meggyújtásával eltántorítani, elcsábítani, aztán ha a szikrázó rudacska a végére ér akkor marad a sötétség és lehet keresgélni egymást kétségbeesve. Nem kell a csillogás, nem kell a sikeresség, nem ezek azok amiket keresünk a Kormoránban és egymásban, hanem sokkal inkább a hitelesség, az őszinteség és a szeretet. Most végre a szekér ismét az úton halad!

Köszönjük Fehér Nórinak, Vadkerti Iminek a Kormorán zenekar énekeseinek, valamint a TransylMania zenekar tagjainak - Cecinek, Csönyének és Iminek - hogy eljöttek közénk önzetlenül. A sokszáz kilométer utazást vállalták és nem az volt a fontos nekik hogy "lesz-e gázsi", hanem az, hogy valósítsuk meg a Nemzeti Összetartozást ezen a napon! Itt voltak köztünk elhozva az elszakított országrészekből egy darabkát és ez a lelkünk mélyéig hatott. Gerő pedig aki csendben a hátsó sorban velünk együtt emlékezett a trianoni gyalázatra, jelenlétével megpecsételte azt a szerződést amit ott a Rokolya utcában a templomban megújíthattunk! Nyomot hagyott bennünk örök időkre ez a nap!
A műsor kezdete előtt nem sokkal Karkó Heni és Kohus Peti a Felvidékről egymástól teljesen függetlenül hívtak telefonon és tudatták: "Veletek vagyunk lélekben ott a Rokolya utcai kis klubban!" Hazaérve az emaileket nézve, Manyika - aki a napokban kapta meg a magyar állampolgárságot - érdeklődik Erdélyből, hogy jól sikerült-e a rendezvény, minden rendben ment-e....
Ahogy Pannónia írta, nem voltunk sokan. De sokkal többen voltunk KoBaK-osok mint eddig bármikor!
Őskövületként kijelentjük, hogy "a víz szalad, a kő marad" és éppen ezért "mi mindig maradunk" tisztán és fehéren a vadkertben!

Hozzászólás
A mező tartalma nem nyilvános.
  • A webcímek és email címek automatikusan linkekké alakulnak.
  • Engedélyezett HTML elemek: <a> <em> <strong> <cite> <code> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd> <h1> <h2> <h3> <img> <br>
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.

További információ a formázási lehetőségekről