Belépés
1 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Pl.: 1+3 esetén 4-et.

A soproni kirándulásunkról néhány fotó látható alább.

Köszönet Krisztiánnak a kirándulás megszervezéséért, az városnéző túra lebonyolításáért!

Krisztián! Ez úton engedd meg hogy boldog születésnapot kívánjunk Neked Koltay Gergő egyik idézetével: "Az a tiéd csak, mit szívedből másnak adsz."
A Jóisten éltessen sokáig!
 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek
A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

Kedves Bea és Kobakos


Kedves Bea és Kobakos barátaim !

Nagy öröm volt számomra, hogy megmutathattunk Nektek Sopronból egy kis részletet, hiszen sajnos mindenre nem futotta a szűkös időnkből.
Köszönöm Bea a kedves sorokat a magam és Marcsi nevében is, nagyon jól estek nekünk, igazán megindító és szép volt.
Remélem lesz még részem abban, hogy egy következő időpontban az elmaradt részeket is láthassátok Velünk ill. hogy a kis csapatunkkal -esetleg még ki is bővülve - felfedezhessünk együtt más tájakat is.

"Az a tiéd csak az, mit


"Az a tiéd csak az, mit szívedből másnak adsz."

Sopron és Kőszeg számomra mindig, mint két ékszerdoboz jelent meg előttem. Zegzugos aprócska házaival mindig gyermekkorom Óbudáját jutatta eszembe, ahol elkezdődött valamikor az életem.Sopronról kellene írnom, ahol mindent a történelmi múlt itat át.Belváros, a bányász múzeum, szobrok, terek, parkok, ahol sok kép ismerősen tükrözödött vissza rám, hisz tizenéves kislányként sokat kirándultunk errefelé szüleimmel. Az utolsó emlékem Sopronról a szívszanatórium, bár meglehet annak is már talán közel hat-nyolc éve. Nem sokkal a kobak alakulása után.Ebben az időszakban nem volt lehetőségem a Kobakra koncentrálni, s mire visszatértem,már valami megváltozott, de mégis valami megmaradt.A barátság, a barátaim akikkel egykor elindultunk, bár már kevesebben voltunk, de az a néhány barát megvárt, velem maradt. Mindezt a kitérőt azért tettem, mert az emberrel elszaladnak az események, amik emlékké szépülve megmaradnak.Az emlékekben nincsenek helyek, városok, terek, parkok, csak érzések lenyomatai amitől teljesebbnek, tisztábbnak érzi magát az ember. Krisztiánról és Marcsiról próbálok írni, akik "messziről" érkeztek fogadásunkra, de hitük és szeretetük képes volt áttörni egy másik dimenzió világát értünk. Arról kellene írnom, hogy a pályaudvar előtt történelem órát tartott nekünk Valaki, de ettől mégis több volt az amit kaptunk.Kellene írnom templomok csendjéről, múzeumok múltbeli ragyogásáról, de ettől mégis több volt. Mesélnem kellene egy világról, ahol az ünnepelt ajándékozott, de ettől mégis több volt.Mesélnem kellene egy világról, ahol volt még idő egymásra,s volt egy pillanat, hogy szavak helyett egymásba kapaszkodva nyújtottunk egymásnak vigaszt. Arról a többről kellene írnom, amit igazán csak akkor érez meg az ember, akkor ért meg igazán, amikor a múlt részévé, emlékké válik. Egy lenyomat, ahol egy másik ember szívdobogása benned folytatódik tovább, ahol akitől kaptál valamit, benned él tovább. Bár több száz kilométerre élsz a másiktól, mégsem vagy egyedül.Amikor boldog vagy mégis a meghatottságtól sírni tudnál...erre csak a végtelen szeretet ragyogása képes.
Egy önmagát puszító világban "nem kell többé az álmot várni...mert nincs még, nincs késő," mert Ti ketten már tudjátok a titkot, hogy mi az a több: ahol Te adsz,mégis Te maradtál gazdagabb.

Hozzászólás
A mező tartalma nem nyilvános.
  • A webcímek és email címek automatikusan linkekké alakulnak.
  • Engedélyezett HTML elemek: <a> <em> <strong> <cite> <code> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd> <h1> <h2> <h3> <img> <br>
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.

További információ a formázási lehetőségekről