Belépés
16 + 2 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Pl.: 1+3 esetén 4-et.

Egy évben két időszak van amit a keresztény ember különös hangsúllyal és önvizsgálattal él meg. A nagyböjti időszak és az advent.
Az adventi időszakban a Megváltó megszületésére készülünk. Jelen időben írom, mert minden éveben karácsony napján győzi le a Világosság a Sötétséget. Győzelmet arat a Jó a Gonosz felett azzal, hogy a fény hozója a Megváltó megszületik. Az adventi időszak négy hetet ölel föl és "bónuszként" kaphatunk még egy hetet, ha karácsony napja vasárnapra esik, ugyanis ilyenkor még egy héttel (6 nappal) meghosszabbodik a várakozás időszaka. Én személy szerint ezeket az éveket szeretem. Ilyenkor a 4. adventi gyertya meggyújtása után méginkább kiteljesedik a várakozás és még jobban el tud mélyülni az ember a karácsony titkaiban.
A nagyböjti időszak, melynek a napokban kezdődik az utolsó szakasza egy teljesen más élményt ad. Számomra mindíg gyásszal teli. Benne lebeg az elmúlás, a szenvedés és úgy érzem a Sátán hatalma kiterjed a világon. Ő uralja és irányítja ezt az időszakot, de mindezt csak azért teszi, mert érzi a Világosság erejét, érzi annak hatalmát és nincs más lehetősége, minthogy teljes erejével bebizonyítsa saját létezését. Krisztus negyven napos böjtje és megkísértése a Bibliában is erre utal.
Az idei nagyböjt első napja Hamvazószerda, március 9-re esett. Két napra rá földrengés rázza meg Japánt, ami a Föld egyik legnagyobb atomkatasztrófáját indítja el...

Tombol a Sátán! Barátok lesznek ellenséggé, harag és gyűlölet tombol a világban és az emberek között. A Sátán nem felejti a Golgothát! Tennie kell valamit, mert egyre erősödik legyőzésének napja, a húsvéti Feltámadás! Krisztus Feltámadása, és földi életének beteljesedése, amiért az Atya elküldte hozzánk, feláldozva Őt hogy megmenthesse a világot - az emberiséget - és egy Új szövetséget köthessen az emberrel: a SZERETET SZÖVETSÉGÉT! Jézus legyőzte a pokol erőit és az ember számára megnyitotta a Mennyeknek Országát, az Atyaisten birodalmát. A kapu nyitva, be lehet rajta lépni. Nem kell mást tenni mint szeretni embertársainkat. Olyan egyszerűnek tűnik ez, mégis nagyon nehéz megvalósítani. Nem a külsőségekről beszélek. Az emberek néha eljátszák hogy minden rendben, szeretik egymást, mégis belül a lelkük mélyén ott tombol a gyűlölet, a harag, a gyanakvás, a Sátán. A nagyböjti lelki gyakorlatok jelentősége ezért fontos. Felnyitja, megnyitja az ember elméjét, hogy felismerje a gonoszt. Miután felismertük és látjuk meg kell keresni a gyengéjét és azt megragadva ki kell "penderíteni" magunkból. Kell ehhez a nagyböjt 40 napja. Kell hogy áthassa a lemondás a mindennapjainkat. A böjt éppen ezért nem csupán hústilalmi időszak. A hústilalom egyik szerepe hogy fenntartsa a figyelmünket. Figyelmeztet hogy meg kell tisztulnunk, keresni kell a rosszat magunkban, mert ott bújik!
A megtisztulásra törekszem én magam is. Nagyon nehéz és rengeteg csapdát rejt, rengeteg akadályba botlok. Hogyan kell cselekednem, hogy jót tegyek? Miért tűnik helyesnek sokszor a helytelen út? Szombaton az egyik barátommal kapcsolatosan volt egy eset. Tudtam hogy készül megtenni valamit, amivel hitét igazolja és óriási tettnek gondoltam. Közben számomra kiderült, hogy nem lesz egyenes az útja, bár ezt ő maga is tudta. Ennek ellenére én nem figyelmeztettem őt a lehetetlen helyzetre amivel szembe fog találkozni. Azt gondoltam nem kell beavatkoznom, ez nem az én dolgom. Majd nemsokkal utána beszélgettünk és kiderült, hogy hibáztam. Hibáztam mert tudtam valamit és nem figyelmeztettem. És ráadásul bocsánatot sem kértem tőle utána. Eltitkoltam és titkolom most is, hogy én bizony tudtam dolgokat. Júdás voltam, Júdás vagyok aki elárulja a Mesterét. Vajon Júdás is azt gondolta, hogy helyesen cselekszik? A Biblia nem ír erről, így csupán találgathatunk. Én azt gondolom hogy igen. Ha tudatosan tette, akkor maga a Sátán kellet volna hogy legyen, de ezt Jézus felismerte volna. Ember volt és az embert a Gonosz felhasználja. Minden pillanatban leselkedik, figyel és kihasználja, ha nem figyelünk kellően. Azt gondoljuk helyesen cselekszünk, majd amikor kiderül hogy árulók vagyunk, akkor már késő. A csókot megejtjük. A szeretet egyik legszebb kinyilvánításával áruljuk el azt akit valójában szeretünk. Mekkora gonoszság ez, milyen rafinált agyafúrt csel! Észrevehetetlen, elkerülhetetlen.
A baj az hogy sokan messziről tesznek rá. Nem foglalkoznak Istennel és így a Sátán szolgáivá válnak. Nekem ez a tanulság az idei Nagyböjtben. Figyelni a Sátánt, keresni a gyenge pontját és jó messze kipenderíteni! Ki kell mondani hogy "HESS INNEN!" és ki kell mondani hogy "BOCSÁNAT!". A BOCSÁNAT kimondása nélkül nem fog eltakarodni!
Nem ilyenre terveztem ezt a hozzászólást, elnézést. Most már nem törlöm ki, elküldöm így.
Ti mit gondoltok a nagyböjtről? Van valami személyes élményetek az idei évből amit megosztanátok?
Utoljára az egyik barátom versét had írjam ide, amit eredetileg is szándékomban volt leírni, ugyanis a Sátán tombolását és a kísértés mesterkélt megtörténtét, valamint a felismerést mutatja, számomra a leghitelesebben!
Köszönöm Gergő!
A NÉMÁK VEZÉRE
/Az „Áruló” dala a Megfeszített című rockoperából/
Itt állok én a némák vezére,
itt állok én,
aki a mester után tévedt
Itt állok én
ki bűnösből - ember lettem -
itt állok én -
a múltért kell fizetnem.
Elárulom hitemet,
s míg ember lesz a földön -
megölik, mit Isten adott -
mit tőle kaptunk kölcsön !
Megveszik, mi megvehető,
míg lesz emberi élet -
megölik majd magukban,
a jövőt, a reményt, a szépet -
A népnek látvány kell,
látvány kell nem élet -
ingyen lakoma, álhír -
vásár, hazug dicséret -
a népnek látvány kell,
látványos ígéret,
higgyen abban törvényes :
minden népítélet !
El kellett döntenem,
gazember leszek,
mert ez az én sorsom,
ez az én szerepem -
Sírhatok magamért -
és áshatom sírom -
de lesznek követőim,
ahogy a jövőt most látom.
Meg kellett tennem,
máskép nem lehetett -
Meg kell most tennem,
velem a bűn megszületett.
Oda kell adnom őt,
én legyek az első
ki bástyát épít a jövőnek,
új világot teremtő
Kit hova sorolnak,
kié lesz az érdem ? -
Ki volt a mester uram -
ne kérdd számon tőlem.
Mindenkori bűneim,
végleg megbánom -
de ezt az egyet : az utolsót
Uram - nem kívánom !
Jönnek majd új próféták,
jönnek akik tudják -
hogy a megfejtést, a jelszót
a mindenségben írják -
Én, csak ott állok
szerény kis emberként,
aki tette a dolgát -
aki nem kapott soha jelvényt -
Hé, uram légy igazságos -
adj nekem erőt
adj még kis időt -
Magam előtt látok
börtönrácsokat -
elszabadul a pokol -
megölnek ártatlanokat.
elárulja majd,
apa a gyermekét
szerető a szeretőjét,
testvér testvérét.
Uram én már határoztam -
gazember leszek -
Uram, erről az útról,
vissza nem térhetek -
Uram adj valaki mást
egy új égi követet -
Legyen más ki ellenem
a mestert követed,
Nem akarom,
nem akarom,
de mégis
nem akarom,
nem akarom,
de mégis ...
Sorsom én választottam,
ne sírjon senki értem -
Aki jobban tudta volna -
legyen övé az érdem !

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek
A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

 IV. állomás Jézus


 IV. állomás
Jézus találkozik Édesanyjával
Az Úr Jézusnak nagy vigaszt jelentett Édesanyjával való találkozása.
Biztatás és erô volt a kereszt továbbhurcolásához. Két szív fájdalmas
és vigasztaló találkozása és ölelkezése.
     A jóságos édesanya nemcsak életet ad, hanem szeretetet és erôt is
keresztet hordozó gyermekeinek. Az édesanyai könnyek gyermekei nem
veszhetnek el.
     Testi-lelki sebeinket csak ô érti meg és ô ápolja szeretetével.
Boldog az a gyermek, akinek ilyen édesanyja van.
     Kereszthordozó népünknek is szüksége van édesanyára. Milyen
boldogok lehetünk, hogy nekünk adott az Ég Szt. István királyunk
által.
     Ahogy Jézus halálában lett a Szűzanya égi édesanyánk, úgy lett a
mi édesanyánk is Szt. István királyunk halálában. Amikor István
közeledni érezte halálát, magához hívatta az ország egyházi és világi
vezetôit és az ô jelenlétükben a Szűzanya kezébe tette le hazánk
sorsát. Azóta Mária országa vagyunk. Errôl azonban sokszor
elfeledkezünk. Pedig keresztet hordozó népünknek szüksége van a
gyermekét szenvedésében és hűtlenségében is szeretô édesanyára.
     Népünk legjobb gyermekei tudták ezt és tudják ma is. Ezért
létesült annyi búcsújáróhely, ahová elzarándokolunk, hogy élet-
keresztutunkon találkozzunk égi édesanyánkkal és kisírjuk magunkat
ölében és kérjük: ,,Szállj közénk és sírj Te is velünk. Vigasztald és
mentsd meg nemzetünk.''
     A mi Édesanyánk a könnyezô Mária. Igen, mert mindig több oka volt
felettünk sírni, mint nekünk örülni. Több oka volt és van hazánk sorsa
felett könnyezni, mint örülni, hisz nemcsak a múltat és a jelent, de
megszenvedtük a jövôt is.
     Van miért sírni a Magyarok Nagyasszonyának. Családjaink
széthullanak, gyermekeink a szenvedélyek polipkarjaiba kerülnek, az
anyák teste is koporsó lesz és nem bölcsô. Az anyák csak szülôk és nem
édesanyák lesznek, mert hagyják gyermekeiket elkallódni. Ôk maguk is
sokszor szenvedélyek áldozataivá válnak és nem a szép élet példájával
tündöklô édesanyák. Kérjük a Szűzanyát, hogy adjon nekünk szent
édesanyákat, hogy újból szent nemzet és Mária országa legyünk.
 
     Ó Nagyasszony nemzetünk reménye!
     Rád szegezzük könnytelt szemeink.
     Veszni indult István öröksége,
     Szép kertjének ôs erényei.
     Szállj közénk és sírj Te is velünk!
     Vigasztald és mentsd meg nemzetünk!

 Ma elérkeztem életem 


 Ma elérkeztem életem  legfontosabb  állomásához. Katekumenként átvehettem a Mi Atyánk és Hitvallás imádságokat. 2 éve Édesapám elmenetele indított el ezen az úton, de hogy idáig eljuthattam, hogy megmaradhattam Édesapám szeretetében gyermekkorom óta, azt Koltay Gergelynek köszönhetem. Hogy meddig jutottam el?
Álljon itt néhány sor, amit ma a kezembe kaphattam:”Az egyház ma átadja legszentebb imánkat az „Úr imáját” és hitünk rövid foglalatát  a „Hitvallást”.  Mától ezek Rád vannak bízva, hogy megújítsák lelkedet és váljanak láthatóvá életedben.”
Tegnapelőtt még úgy éreztem, nem vagyok méltó erre az ajándékra. Meggyengült hitemet a tv-nek köszönhettem.   Édesapámnak és nekem élet vagy halál kérdése volt mindig a választás. A tv-műsort nézve elkapott a félelem. Pedig tanultam is, hogy két út van: szeretet vagy félelem.
Eljött a mai nap, a vasárnap amikor elhatároztam, hogy Jézus közelségében szeretném tölteni a napomat  Rá koncentrálva,  és akkor jött a gondolat látogassam meg János Atyát a Rokolya utcában. Már régóta készültem hozzá, de tudtam, hogy az első találkozáskor az lesz a kérdése: Mikor lesz Lámpás Emberek?  Emiatt halogattam a vele való találkozást…. De most ezt szántam ajándékképen Jézusnak a mai napra….Sokat gondolkodtam azon az utóbbi időben, hogy mennyi ajándékot kaptam életemben. Elsőként Édesapámtól, aki talán még meg sem születtem, de már megálmodhatta életemet. Azt hiszem Ő sem gondolta volna még álmában sem, hogyha Ő egyszer már nem vigyázhat rám, nem lehet velem, milyen csodálatos ajándékot  hagy hátra nekem azzal a Betlehemi Királyok lemezzel, ami Mennyországba költözése óta kint van a polcomon és mindig emlékeztetni fog arra, hogy mi végre születtem erre földre, mi végre építhetek hazát mesékből és álmokból, mi végre találhatok benne mindig otthonra. … Nem kell mást tennem ma sem., mint amit akkoriban tettünk…előveszek néhány dalt és „csendből és ködből” csak rendületlenül építek  valamit .. Valamit amiben felnőhettem, ami megtartotta szívemet gyermekinek.
Mióta Édesapám elköltözött a Mennyországba, attól  a pillanattól kezdve végig fogta a kezemet a Jó Isten, s a Jó Isten által Koltay Gergely…Minden dal egy kézfogás ami megőriz annak, aminek talán egykor Édesapám álmodott…A mai nap azt érzem, hogy csordultig hálatelt a szívem és telve van szeretettel amit a családom mellett elsősorban Koltay Gergelynek köszönhetek. Sokat gondolkodtam a mai napon azon is, hogy miért pont a választások  napjára esett az ajándék átadása…
Már délelőtt a sarkon Mszp kampányolókba futottam akik  hűtőmágnest és Ludas Matyit kínáltak…Régi énem kis híján felborította volna  az asztalukat most megköszöntem, hogy nem kérek és továbbmentem…Nehogy valaki azt higgye, hogy könnyű volt nem visszaszólni…..Az mszp-ről mindig Édesapám börtönévei jutnak az eszembe és hogy mai napig köztörvényes bűnöző, amitől mindig elszorul a torkom…Ezt  a családom, a közösség, a Kormorán dalok nélkül nem sikerült volna. A Kormorán dalok a Biblia után mindig  emlékeztetnek , emlékeztetni fognak a szeretet erejére és tisztára mossák lelkemet.  Lázár is meghalt majd feltámadt…Úgy érzem a mai napon mintha a régi énem meghalt volna és most újjászülettem volna…Már nem aggódtam a választások eredménye miatt, bár  hazám iránti szeretetem most is „határtalan”,de megkaptam a választ ma délután… Bármi történjen is Jézus már felvitte minden  fájdalmunkat a keresztfára, magába fogadott valamennyiünket és azóta is velünk van a mindennapjainkban. Megtanultam Húgomtól, aki Édesapámmal együtt indított el hosszú utamon, hogyha nehéz a kereszt  bízzak mindent a Jó Istenre….Bízzunk mindent a Jó Istenre…. Ha  nehéz is a kereszt, mégis összeköti az Eget és a Földet.
Emlékeztek?
Volt egyszer egy ember, az ő háza udvarán oszlopot épített az ő Istenének.
De az oszlopot nem márványból faragta, nem kőből építette, hanem ezer meg ezer apró csillámló homokszemcséből, és a homokszemcséket köddel kötötte össze.
És az emberek, akik arra járva látták, nevettek rajta és azt mondták: bolond.
De az oszlop csak épült, egyre épült, mert az ember hittel a szívében építette az ő Istenének.
És amikor az oszlop készen állott, az emberek még mindig nevettek és azt mondták: majd a legelső szél összedönti.
És jött az első szél: és nem döntötte össze.
És jött a második szél: és az sem döntötte össze.
És akárhány szél jött, egyik sem döntötte össze, hanem mindegyik szépen kikerülte az oszlopot, amely hittel épült.
És az emberek, akik ezt látták, csodálkozva összesúgtak és azt mondták: varázsló. És egy napon berohantak az udvarára, és ledöntötték az ő oszlopát.
És az ember nem szitkozódott és nem sírt, hanem kiment megint az ő udvarára és hittel a szívében kezdett új oszlopot építeni az ő Istenének.
És az oszlopot most sem faragta márványból, sem nem építette kőből, hanem megint sok-sok apró homokszemcséből, és a homokszemcséket köddel kötötte össze.

 
Nemcsak a szeretetet, hanem a hitet és a reményt is ajándékba kaptunk a Koltay Gergely vezette Kormorántól. Az elmúlt másfél év  életem  legnehezebb időszaka lehetett volna, de nem így történt…Mindenkinek azt a kézfogást és szeretetet kívánom amit én kaphattam Koltay Gergelytől ajándékba….Nagy felelősséget  jelentenek a gyermekkorom óta kísérő gondolatok és  a most kezünkbe adott imákkal a jézusi szeretetet  sugározni sem könnyű… Nagy felelősség de egyben nagy ajándék is, mert elvezethet  minket a Mennyország kapujáig… A tiszta  gondolatok  örökmécsesként világítják be életed a „bölcsőtől a koporsóig”.
Köszönöm a barátaimnak, hogy mellettem állnak ,álltak bánatomban éppúgy mint örömömben.
 

 III. állomás Jézus


 III. állomás
Jézus elôször esik el a kereszttel
Jézus csetlik-botlik a keresztúton és el is esik. Vannak, akik
kárörömmel gyönyörködnek Jézus bukásán és kevesen vannak, akik
megrendülve látják és oda szaladnának segíteni, de nem lehet. Jézus
felbukik, mert mi egyéni életünkben is, de nemzeti életünkben is
bukdácsolunk. Nehéz a kereszt, mert az emberiség bűneinek súlya
terheli meg. Mi magyarok is bôven raktunk és rakunk terhet Jézus
vállára. Ott van a durva, trágár, káromkodó beszéd, amelybôl nem
hiányzik Isten szent neve sem, benne van a felfeszített Krisztus is,
bemocskoljuk a szánkat az Oltáriszentség gyalázásával is. A földi
édesanya, de a Szűzanya szent nevei sem maradnak ki belôle. Folyik a
durva beszéd a szánkból, mint azoknak a hóhéroknak, akik Jézust
hajtják, szidják és verik a keresztúton. Ránk is sütötték a
szégyenletes bélyeget: káromkodó nemzet vagyunk. Sajnos, mint sok más
rosszban, ebben is élen járunk. Szomorú elsôség. Ha nem húzott a ló,
ha nem indult az autó motorja, ha megvágtuk a kezünket, ha valaki
megsértett bennünket, Istent szidtuk, az égieket emlegettük trágár
szavak kíséretében.
     Mennyi bűn, amit Jézus keresztjére raktunk és rakunk most is. Hát
valóban ezt érdemelte Jézus? Ez jár Neki azért, mert szeretett
bennünket, elhozta közénk a szeretetet, a békét, élete szép tanítását
és példáját? Ezt érdemelte azért, mert életét áldozta értünk és mert
oly sok viszály közt védte, szerette nemzetünket, mert Édesanyját adta
nekünk édesanyául?
     Zuhanjunk oda a kereszt súlya alatt elesett és porban fetrengô
Jézus mellé és verjük mellünket a vámossal: Istenem, Jézusom! Légy
irgalmas hozzánk szegény bűnösökhöz. Bocsánatért esdeklünk káromkodó
testvéreink nevében is. Ígérjük, hogy nem mocskoljuk be többé szánkat
káromkodással és nem hangzik többé káromkodás az ég felé magyar
földrôl. Vezekelni akarunk! Édesapák vigyázzatok! Ne rontsátok meg
gyermekeiteket! Ne felejtsétek Jézus szavait: Jaj annak, aki egyet is
megbotránkoztat a kicsinyek közül. Káromkodás helyett imára, szép,
tisztességes beszédre tanítsátok gyermekeiteket. Felelni fogtok értük!
 
     Ének: SZVU 284. ének, 3. versszak
 
     Nyisd fel az egeket
     Sok kiáltásunkra,
     Anyai palástod
     Fordítsd oltalmunkra.
     Magyarországról,
     Édes hazánkról,
     Ne felejtkezzél el
     Szegény magyarokról!

 II. állomás Jézus


 II. állomás
Jézus vállára veszi a keresztet
Szent István a hagyomány szerint kettôs keresztet kapott a pápától. Ez
azt jelenti, hogy apostoli királynak tekintette, aki népét bekapcsolja
majd a nyugati keresztény közösségbe.
     A kettôs kereszt azt is jelentheti, hogy két keresztet kell
hordanunk: a magyarság és a kereszténység keresztjét is.
     Történelmünk folyamán sokszor nehéz volt magyarnak és
kereszténynek is lenni. A török hódoltság idején nádasban kellett
bujdosni annak, aki magyar és keresztény akart maradni. Bűn és kereszt
volt 1848-ban magyarul beszélni és érezni. Bitófa várt legjobbjainkra,
akik szabadon akartak élni és halni.
     Bűn volt 1945 után kereszténynek, egyáltalán vallásosnak lenni.
Az ateizmus, az egyházüldözés, az egyház híveinek lelki megnyomorítása
volt a keresztünk, amelyet fel kellett vállalnunk. Júdások és a lelki
renegátok lettek magyarságunk és kereszténységünk üldözôi, megrontói.
     Világiaknak és papoknak vállalni kellett az egyházüldözés
legnehezebb és legmegalázóbb keresztjét is. Ateisták és lelki
nihilisták ütötték-verték, rugdosták fôpapjainkat, papjainkat és
legjobb, legbátrabb híveinket.
     1956-ban ,,bűnös'' volt szabadságharcunk és leverve azt ezrek
kerültek a bitófára és fegyverek elé. Nehéz keresztek hordozásának
nehéz idôi voltak azok. DE VÁLLALTUK és vittük. Nem lett mindenki
áruló és nem bújt el mindenki a magyarság és kereszténység keresztje
elôl.
     Elmúltak ezek az idôk is. Jöttek és vannak újabb keresztjeink: a
szegénység, a munkanélküliség, a létért való küzdelem keresztje. Saját
honfitársaink -- ha ugyan annak nevezhetjük ôket -- rakják vállunkra a
mai idôk keresztjeit. Amíg néhány ezren az aranyborjú körül táncolnak,
addig sok ezer és százezer magyarnak hideg lakásban kell nyomorognia,
kenyéren és ha nem is vízen -- egy csésze tejen élni.
     Bánk bán Tiborcával panaszkodhatunk:
     ,,...ki írja fel keserves könnyeinket?
     ...Ó a magyar se gondol már oly sokat velünk, ha a zsebe tele van
     -- hisz a természet, a szegényt maga arra szánta, hogy szülessen,
     éljen, dolgozzon, éhezzen, sanyarogjon és -- meghaljon.
     ...aki száz meg százezert rabol, bírája lészen annak, akit a
     szükség garast rabolni kényszerített.''
(Katona József: Bánk bán -- Tiborc panasza)
 
     Jézus vállára veszi keresztjét és mi is, abban a reményben, hogy
az Ô szeretetével s segítségével bírjuk azt hordani.
 
     Ének: SZVU 294. ének, 1. versszak
 
     Ah, hol vagy magyarok
     Tündöklô csillaga,
     Ki voltál valaha
     Országunk istápja?
     Hol vagy, István király?
     Téged magyar kíván,
     Gyászos öltözetben
     Te elôtted sírván.

 Magyar keresztút a


 Magyar keresztút a Millecentenárium emlékére (írta Süle András)
 
 

Bevezetés

Évezredek-ötvözte népünk a Kelet távoli tájairól eljutott a Kárpátok-

övezte, Isten-áldotta hazába. Sajátos, hosszú vándorlása során már a

keresztény hit által is érintett kultúrájával szervezte meg új,

végleges hazáját és alkotott államot ezen a más népek által soha

egységes állammá, hazává nem szervezett földön, a népek keresztútján.

Szentek ültették lelkébe, tették vállára a Keresztet, mint jelet, de -

- történelmünk tanúsága szerint -- életformát is. A Kereszt, Krisztus

jele határozta meg hivatását, hogy áldozatok végtelen sorával híd

legyen Kelet és Nyugat között, hogy végveszedelme és szörnyű áldozatai

árán is védelmezôje legyen saját életének, s annak a nyugati

keresztény világnak, amely oly sokszor lett Pilátus módjára

szégyenteljes árulója, sôt lelketlen és igazságtalan bírája.

     Keresztet hordoztunk hát hittel, kitartással, de keresztet

ácsoltunk magunknak is oktalanságból, s viseltük -- és viseljük most

is -- a széthúzás terheit, sebeit, bűneink következményeit. Isten

szeretetét és végtelen irgalmát a Kereszt titka és megváltó kegyelme

sugározza felénk, s ha megértjük és cselekvôen elfogadjuk, akkor

üdvösségünk útjává lesz. ,,Ave Crux, spes unica!'' --, Üdvözlégy,

Kereszt, egyedüli reményünk, életünk és mindennapi feltámadásunk

bűneinkbôl, halálos sebeinkbôl! Ez a Magyar Keresztút üzenete, a

felragyogó misztérium, hazánk, népünk jövôje, reménysége.

Dr. Ákos Géza

a Szent István Társulat igazgatója
 

I. állomás

Jézust halálra ítélik

Jézust teljes királyi ,,díszben'' állították Pilátus elé. A mindenkori

igazságszolgáltatás gyalázatos megcsúfolása Pilátus ítélete: Nincs

semmi bűne! De kezükbe adá Ôt, hogy megfeszítsék. Nincs kegyelem. Aki

mindenkinek kegyelmezett, annak a számára nincs kegyelem: Ki érti ezt?

     Jézus az utolsó szó jogán -- hallgat. Elmondott már mindent, amit

el kellett mondania. Nem méltatja szóra a hitványságot, a

jellemtelenséget, az igazságtalanságot.

     Népünk, hazánk is mily sokszor állt Jézushoz hasonlóan

megcsúfolva, tövissel koronázva, megbilincselve a történelem

ítélôszéke elôtt. Verôlegényektôl összeverve, mocskos szájaktól

leköpdösve. Bűnös nemzetnek kiáltanak ki bennünket, mert mint a kis

népeket, belehajszolták a biztos pusztulásba, háborúkba, a Don-

kanyarba, ahol tízezrével haltak meg véreink. És amíg a ,,gyôzôknek'',

hóhérainknak állítottunk drága emlékműveket és koszorúztuk azokat,

addig a hóban-télben megfagyott magyarok, akik hazájuk védelmében

mentek oda, ahová hajtották ôket, egy fejfát sem kaptak és csak

fasiszta kutyák voltak. Mintha bizony jókedvükben mentek volna

megfagyni, meghalni! Jézus keresztjénél sem a szeget verô legények

voltak a legbűnösebbek, hanem azok, akik kezükbe adták a kalapácsot és

a vasszegeket. A mi magyarjainknak is idegen hatalmak adták a fegyvert

a kezükbe. Trianonban meg sem hallgatták a magyar küldötteket.

Nélkülünk és fejünk felett ítélkeztek. Amint Jézus perében is elôre

elhatározták, hogy meg kell halnia, úgy határozták el a mi országunk

szétszakítását is. De még nincs vége a történelemnek! Egyszer majd

Jézus és Pilátus helyet fognak cserélni és kiderül, hogy ki volt méltó

a halálra: Jézus-e vagy Pilátus; magyar népünk-e vagy igazságtalan

bíráink?

     Sokszor halálra ítéltek bennünket a történelem folyamán és

sokszor megácsolták a magyarság és kereszténység akasztófáját.

Vádolják és gyalázzák határainkon kívüli magyar testvéreinket is, de

ott állnak mellettünk védôszentjeink: égi édesanyánk, a Boldogasszony,

szentté avatott és még szentté nem avatott magyarok, férfiak és nôk,

világiak és a szerzetesek. A koncepciós perekben halálra ítélt, ki nem

végzett és kivégzett magyar véreink, akik a 301-es parcellában

nyugosznak, most már virágos sírok alatt, de sokáig csak dögként

eltemetve, névtelen és jeltelen sírokban. Egyszer majd ôk is elmondják

védôbeszédüket az utolsó szó jogán.
 

     Szánd meg Isten a magyart

     Kit vészek hányának,

     Nyújts feléje védô kart

     Tengerén kínjának
 

 Magyar keresztút a


 Magyar keresztút a Millecentenárium emlékére (írta Süle András)
 
 

Bevezetés

Évezredek-ötvözte népünk a Kelet távoli tájairól eljutott a Kárpátok-

övezte, Isten-áldotta hazába. Sajátos, hosszú vándorlása során már a

keresztény hit által is érintett kultúrájával szervezte meg új,

végleges hazáját és alkotott államot ezen a más népek által soha

egységes állammá, hazává nem szervezett földön, a népek keresztútján.

Szentek ültették lelkébe, tették vállára a Keresztet, mint jelet, de -

- történelmünk tanúsága szerint -- életformát is. A Kereszt, Krisztus

jele határozta meg hivatását, hogy áldozatok végtelen sorával híd

legyen Kelet és Nyugat között, hogy végveszedelme és szörnyű áldozatai

árán is védelmezôje legyen saját életének, s annak a nyugati

keresztény világnak, amely oly sokszor lett Pilátus módjára

szégyenteljes árulója, sôt lelketlen és igazságtalan bírája.

     Keresztet hordoztunk hát hittel, kitartással, de keresztet

ácsoltunk magunknak is oktalanságból, s viseltük -- és viseljük most

is -- a széthúzás terheit, sebeit, bűneink következményeit. Isten

szeretetét és végtelen irgalmát a Kereszt titka és megváltó kegyelme

sugározza felénk, s ha megértjük és cselekvôen elfogadjuk, akkor

üdvösségünk útjává lesz. ,,Ave Crux, spes unica!'' --, Üdvözlégy,

Kereszt, egyedüli reményünk, életünk és mindennapi feltámadásunk

bűneinkbôl, halálos sebeinkbôl! Ez a Magyar Keresztút üzenete, a

felragyogó misztérium, hazánk, népünk jövôje, reménysége.

Dr. Ákos Géza

a Szent István Társulat igazgatója
 

I. állomás

Jézust halálra ítélik

Jézust teljes királyi ,,díszben'' állították Pilátus elé. A mindenkori

igazságszolgáltatás gyalázatos megcsúfolása Pilátus ítélete: Nincs

semmi bűne! De kezükbe adá Ôt, hogy megfeszítsék. Nincs kegyelem. Aki

mindenkinek kegyelmezett, annak a számára nincs kegyelem: Ki érti ezt?

     Jézus az utolsó szó jogán -- hallgat. Elmondott már mindent, amit

el kellett mondania. Nem méltatja szóra a hitványságot, a

jellemtelenséget, az igazságtalanságot.

     Népünk, hazánk is mily sokszor állt Jézushoz hasonlóan

megcsúfolva, tövissel koronázva, megbilincselve a történelem

ítélôszéke elôtt. Verôlegényektôl összeverve, mocskos szájaktól

leköpdösve. Bűnös nemzetnek kiáltanak ki bennünket, mert mint a kis

népeket, belehajszolták a biztos pusztulásba, háborúkba, a Don-

kanyarba, ahol tízezrével haltak meg véreink. És amíg a ,,gyôzôknek'',

hóhérainknak állítottunk drága emlékműveket és koszorúztuk azokat,

addig a hóban-télben megfagyott magyarok, akik hazájuk védelmében

mentek oda, ahová hajtották ôket, egy fejfát sem kaptak és csak

fasiszta kutyák voltak. Mintha bizony jókedvükben mentek volna

megfagyni, meghalni! Jézus keresztjénél sem a szeget verô legények

voltak a legbűnösebbek, hanem azok, akik kezükbe adták a kalapácsot és

a vasszegeket. A mi magyarjainknak is idegen hatalmak adták a fegyvert

a kezükbe. Trianonban meg sem hallgatták a magyar küldötteket.

Nélkülünk és fejünk felett ítélkeztek. Amint Jézus perében is elôre

elhatározták, hogy meg kell halnia, úgy határozták el a mi országunk

szétszakítását is. De még nincs vége a történelemnek! Egyszer majd

Jézus és Pilátus helyet fognak cserélni és kiderül, hogy ki volt méltó

a halálra: Jézus-e vagy Pilátus; magyar népünk-e vagy igazságtalan

bíráink?

     Sokszor halálra ítéltek bennünket a történelem folyamán és

sokszor megácsolták a magyarság és kereszténység akasztófáját.

Vádolják és gyalázzák határainkon kívüli magyar testvéreinket is, de

ott állnak mellettünk védôszentjeink: égi édesanyánk, a Boldogasszony,

szentté avatott és még szentté nem avatott magyarok, férfiak és nôk,

világiak és a szerzetesek. A koncepciós perekben halálra ítélt, ki nem

végzett és kivégzett magyar véreink, akik a 301-es parcellában

nyugosznak, most már virágos sírok alatt, de sokáig csak dögként

eltemetve, névtelen és jeltelen sírokban. Egyszer majd ôk is elmondják

védôbeszédüket az utolsó szó jogán.
 

     Szánd meg Isten a magyart

     Kit vészek hányának,

     Nyújts feléje védô kart

     Tengerén kínjának
 

IX. Jézus harmadszor esik el


IX. Jézus harmadszor esik el a kereszt alatt
Jézus ismét elesik bűneink súlya alatt, de elviseli ezt a megaláztatást is. Elfogadja az Atya kezéből, mert tudja, ez is hozzátartozik ahhoz a keskeny úthoz, amely az életre visz (ld. Mt 7,14).
Egyre nehezebb talpra állni és egyre nehezebb hinni, hogy van még miért felállni, de ha Jézus felkelt újra, akkor nekünk is tovább kell menni, mert a feltámadás ragyogó fénye csak a Golgota keresztjéről látszik.

X. Jézust megfosztják ruháitól
Isten hagyta, hogy Jézust is megalázzák, hogy ruháitól megfosztva megszégyenítsék.
Mi jöhet még ezután? Végre felértünk, végre lehetne pihenni és akkor még azt is elveszítjük, amink megmaradt. Mindent elvesznek… Itt állunk a Golgotán kiszolgáltatva az élet viharainak, megfáradtan, kifosztottan, kisemmizve és megalázva. De még itt is hallatszik a távolból Jézus hangja: „…aki megalázza magát, azt felmagasztalják.” (Mt 23,12)
Igen, mindent elvettek ugyan, de egyet nem tudnak elvenni: a hit még itt is ragyog a lelkemben. Vigyék a ruhát, vigyenek mindent, de a hitem az enyém. A hit a mennyország kapuja, a hit az, ami átsegít a Golgotán.

Wass Albert Nagypénteki


Wass Albert

Nagypénteki sirató

Elmegyünk, elmegyünk, messzi útra megyünk,
messzi út porából köpönyeget veszünk...
Nem egyszáz, nem kétszáz: sokszáz éves nóta.
Így dalolják Magyarhonban talán Mohács óta.

Véreim! Véreim! Országutak népe!
Sok százéves Nagypénteknek
soha sem lesz vége?

Egyik napon Tamás vagyunk,
másik napon Judás vagyunk,
kakasszónál Péter vagyunk.
Átokverte, szerencsétlen
nagypéntekes nemzet vagyunk.

Golgotáról Golgotára
hurcoljuk a keresztfákat.
mindég kettőt, soh'se hármat.
Egyet felállítunk jobbról,
egyet felállítunk balról,
s amiként a világ halad:
egyszer jobbról, egyszer balról
fölhúzzuk rá a latrokat.
Kurucokat, labancokat,
közülünk a legjobbakat,
mindég csak a legjobbakat.

Majd, ahogy az idő telik,
mint ki dolgát jól végezte:
Nagypéntektől Nagypéntekig
térdelünk a kereszt alatt
húsvéti csodára lesve.
Egyszer a jobbszélső alatt,
másszor a balszélső alatt,
éppen csak hogy a középső,
az igazi, üres marad.

Nincsen is keresztfánk közbül,
nem térdel ott senki, senki.
A mi magyar Nagypéntekünk
évszázadok sora óta
évszázadok sora óta
ezért nem tud Húsvét lenni.

Így lettünk országút népe,
idegen föld csavargója,
pásztortalan jószág-féle.
Tamással hitetlenkedő,
kakasszóra péterkedő,
judáscsókkal kereskedő.
Soha-soha békességgel
Krisztus-Úrban szövetkező.

Te kerülsz föl? Bujdosom én.
Én vagyok fönt? Bujdosol Te.
Egynek közülünk az útja
mindég kivisz idegenbe.

Bizony, jól mondja a nóta,
hogy elmegyünk, el-elmegyünk,
messzi nagy utakra megyünk.
Messzi nagy utak porából
bizony, köpönyeget veszünk.

S ebben a nagy köpönyegben,
sok-sok súlyos köpönyegben
bizony pajtás, mondom Néked:
rendre, rendre mind elveszünk.
Bajorerdő, 1947

VI. Veronika letörli


VI. Veronika letörli kendőjével Jézus verítékét
A tömegből egyedül Veronika lép oda Jézushoz, hogy letörölje megfáradt arcát és enyhítse szenvedéseit. Az én kereszthordozásom közepette sem vagyok egyedül: Jézus mindig ott van mellettem és ha szenvedéseimet egyesítem az ő fájdalmával, akkor maga Jézus lesz az, aki szeretettel odalép hozzám és letörli verítékemet az úton.

VII. Jézus másodszor roskad le a kereszt alatt
Jézus ismét elesik a kereszt súlya alatt, hogy majd minket fölemeljen. Ő tudja, hogy érdemes újra felállni, hogy van értelme továbbmenni.
Mi is hányszor botlunk el bűneinkben, hányszor görnyedünk össze az élet terhe alatt és hányszor kérdezzük magunktól: van értelme továbbmenni? Van értelme újra felállni? Nem lehetne így maradni és megpihenni? De nem egyedül kell felállnunk. Ha Jézusra tekintünk, Ő szól hozzánk: „Ifjú, mondom neked, kelj föl!” (Lk 7,14) Hagyjuk hát magunkat felemelni!

VIII. Jézus szól a síró asszonyokhoz
Jézusnak van még ereje a síró asszonyokhoz fordulni.
Hányan és hányan sírnak és szenvednek körülöttem is, de vajon szenvedéseimben észreveszem-e mások problémáját? Magamról megfeledkezve tudok-e másokat vigasztalni? Talán felebarátaimhoz odafordulva, vigasztalva, szeretve az én keresztem is könnyebb lesz kicsit.

Blanitól kaptam ajándékba,


Blanitól kaptam ajándékba, mert tudja, hogy szeretem és gyűjtöm a szép történeteket.Szívesen látnék Tőletek is:)

Hozzászólás
A mező tartalma nem nyilvános.
  • A webcímek és email címek automatikusan linkekké alakulnak.
  • Engedélyezett HTML elemek: <a> <em> <strong> <cite> <code> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd> <h1> <h2> <h3> <img> <br>
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.

További információ a formázási lehetőségekről