Belépés
1 + 1 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Pl.: 1+3 esetén 4-et.

Egy évben két időszak van amit a keresztény ember különös hangsúllyal és önvizsgálattal él meg. A nagyböjti időszak és az advent.
Az adventi időszakban a Megváltó megszületésére készülünk. Jelen időben írom, mert minden éveben karácsony napján győzi le a Világosság a Sötétséget. Győzelmet arat a Jó a Gonosz felett azzal, hogy a fény hozója a Megváltó megszületik. Az adventi időszak négy hetet ölel föl és "bónuszként" kaphatunk még egy hetet, ha karácsony napja vasárnapra esik, ugyanis ilyenkor még egy héttel (6 nappal) meghosszabbodik a várakozás időszaka. Én személy szerint ezeket az éveket szeretem. Ilyenkor a 4. adventi gyertya meggyújtása után méginkább kiteljesedik a várakozás és még jobban el tud mélyülni az ember a karácsony titkaiban.
A nagyböjti időszak, melynek a napokban kezdődik az utolsó szakasza egy teljesen más élményt ad. Számomra mindíg gyásszal teli. Benne lebeg az elmúlás, a szenvedés és úgy érzem a Sátán hatalma kiterjed a világon. Ő uralja és irányítja ezt az időszakot, de mindezt csak azért teszi, mert érzi a Világosság erejét, érzi annak hatalmát és nincs más lehetősége, minthogy teljes erejével bebizonyítsa saját létezését. Krisztus negyven napos böjtje és megkísértése a Bibliában is erre utal.
Az idei nagyböjt első napja Hamvazószerda, március 9-re esett. Két napra rá földrengés rázza meg Japánt, ami a Föld egyik legnagyobb atomkatasztrófáját indítja el...

Tombol a Sátán! Barátok lesznek ellenséggé, harag és gyűlölet tombol a világban és az emberek között. A Sátán nem felejti a Golgothát! Tennie kell valamit, mert egyre erősödik legyőzésének napja, a húsvéti Feltámadás! Krisztus Feltámadása, és földi életének beteljesedése, amiért az Atya elküldte hozzánk, feláldozva Őt hogy megmenthesse a világot - az emberiséget - és egy Új szövetséget köthessen az emberrel: a SZERETET SZÖVETSÉGÉT! Jézus legyőzte a pokol erőit és az ember számára megnyitotta a Mennyeknek Országát, az Atyaisten birodalmát. A kapu nyitva, be lehet rajta lépni. Nem kell mást tenni mint szeretni embertársainkat. Olyan egyszerűnek tűnik ez, mégis nagyon nehéz megvalósítani. Nem a külsőségekről beszélek. Az emberek néha eljátszák hogy minden rendben, szeretik egymást, mégis belül a lelkük mélyén ott tombol a gyűlölet, a harag, a gyanakvás, a Sátán. A nagyböjti lelki gyakorlatok jelentősége ezért fontos. Felnyitja, megnyitja az ember elméjét, hogy felismerje a gonoszt. Miután felismertük és látjuk meg kell keresni a gyengéjét és azt megragadva ki kell "penderíteni" magunkból. Kell ehhez a nagyböjt 40 napja. Kell hogy áthassa a lemondás a mindennapjainkat. A böjt éppen ezért nem csupán hústilalmi időszak. A hústilalom egyik szerepe hogy fenntartsa a figyelmünket. Figyelmeztet hogy meg kell tisztulnunk, keresni kell a rosszat magunkban, mert ott bújik!
A megtisztulásra törekszem én magam is. Nagyon nehéz és rengeteg csapdát rejt, rengeteg akadályba botlok. Hogyan kell cselekednem, hogy jót tegyek? Miért tűnik helyesnek sokszor a helytelen út? Szombaton az egyik barátommal kapcsolatosan volt egy eset. Tudtam hogy készül megtenni valamit, amivel hitét igazolja és óriási tettnek gondoltam. Közben számomra kiderült, hogy nem lesz egyenes az útja, bár ezt ő maga is tudta. Ennek ellenére én nem figyelmeztettem őt a lehetetlen helyzetre amivel szembe fog találkozni. Azt gondoltam nem kell beavatkoznom, ez nem az én dolgom. Majd nemsokkal utána beszélgettünk és kiderült, hogy hibáztam. Hibáztam mert tudtam valamit és nem figyelmeztettem. És ráadásul bocsánatot sem kértem tőle utána. Eltitkoltam és titkolom most is, hogy én bizony tudtam dolgokat. Júdás voltam, Júdás vagyok aki elárulja a Mesterét. Vajon Júdás is azt gondolta, hogy helyesen cselekszik? A Biblia nem ír erről, így csupán találgathatunk. Én azt gondolom hogy igen. Ha tudatosan tette, akkor maga a Sátán kellet volna hogy legyen, de ezt Jézus felismerte volna. Ember volt és az embert a Gonosz felhasználja. Minden pillanatban leselkedik, figyel és kihasználja, ha nem figyelünk kellően. Azt gondoljuk helyesen cselekszünk, majd amikor kiderül hogy árulók vagyunk, akkor már késő. A csókot megejtjük. A szeretet egyik legszebb kinyilvánításával áruljuk el azt akit valójában szeretünk. Mekkora gonoszság ez, milyen rafinált agyafúrt csel! Észrevehetetlen, elkerülhetetlen.
A baj az hogy sokan messziről tesznek rá. Nem foglalkoznak Istennel és így a Sátán szolgáivá válnak. Nekem ez a tanulság az idei Nagyböjtben. Figyelni a Sátánt, keresni a gyenge pontját és jó messze kipenderíteni! Ki kell mondani hogy "HESS INNEN!" és ki kell mondani hogy "BOCSÁNAT!". A BOCSÁNAT kimondása nélkül nem fog eltakarodni!
Nem ilyenre terveztem ezt a hozzászólást, elnézést. Most már nem törlöm ki, elküldöm így.
Ti mit gondoltok a nagyböjtről? Van valami személyes élményetek az idei évből amit megosztanátok?
Utoljára az egyik barátom versét had írjam ide, amit eredetileg is szándékomban volt leírni, ugyanis a Sátán tombolását és a kísértés mesterkélt megtörténtét, valamint a felismerést mutatja, számomra a leghitelesebben!
Köszönöm Gergő!
A NÉMÁK VEZÉRE
/Az „Áruló” dala a Megfeszített című rockoperából/
Itt állok én a némák vezére,
itt állok én,
aki a mester után tévedt
Itt állok én
ki bűnösből - ember lettem -
itt állok én -
a múltért kell fizetnem.
Elárulom hitemet,
s míg ember lesz a földön -
megölik, mit Isten adott -
mit tőle kaptunk kölcsön !
Megveszik, mi megvehető,
míg lesz emberi élet -
megölik majd magukban,
a jövőt, a reményt, a szépet -
A népnek látvány kell,
látvány kell nem élet -
ingyen lakoma, álhír -
vásár, hazug dicséret -
a népnek látvány kell,
látványos ígéret,
higgyen abban törvényes :
minden népítélet !
El kellett döntenem,
gazember leszek,
mert ez az én sorsom,
ez az én szerepem -
Sírhatok magamért -
és áshatom sírom -
de lesznek követőim,
ahogy a jövőt most látom.
Meg kellett tennem,
máskép nem lehetett -
Meg kell most tennem,
velem a bűn megszületett.
Oda kell adnom őt,
én legyek az első
ki bástyát épít a jövőnek,
új világot teremtő
Kit hova sorolnak,
kié lesz az érdem ? -
Ki volt a mester uram -
ne kérdd számon tőlem.
Mindenkori bűneim,
végleg megbánom -
de ezt az egyet : az utolsót
Uram - nem kívánom !
Jönnek majd új próféták,
jönnek akik tudják -
hogy a megfejtést, a jelszót
a mindenségben írják -
Én, csak ott állok
szerény kis emberként,
aki tette a dolgát -
aki nem kapott soha jelvényt -
Hé, uram légy igazságos -
adj nekem erőt
adj még kis időt -
Magam előtt látok
börtönrácsokat -
elszabadul a pokol -
megölnek ártatlanokat.
elárulja majd,
apa a gyermekét
szerető a szeretőjét,
testvér testvérét.
Uram én már határoztam -
gazember leszek -
Uram, erről az útról,
vissza nem térhetek -
Uram adj valaki mást
egy új égi követet -
Legyen más ki ellenem
a mestert követed,
Nem akarom,
nem akarom,
de mégis
nem akarom,
nem akarom,
de mégis ...
Sorsom én választottam,
ne sírjon senki értem -
Aki jobban tudta volna -
legyen övé az érdem !

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek
A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

 XIV. állomás Jézust


 XIV. állomás
Jézust eltemetik 
Jézust eltemetik. Most már elômerészkedtek a férfiak is. A ravatalról,
a Szűzanya ölébôl óvatosan, csendben leveszik Jézus véres, fáradt
testét, megmossák, betakarják és sírba teszik. Van minden, ami Jézus
temetéséhez kell: nagy kô, ôrök, pecsét. Most már nem kell félni, hogy
fellázítja a népet. Most már nem fognak utána menni. Most már nem fog
csodákat tenni, halottakat feltámasztani. Most már nem fogja
megszégyeníteni a fôpapokat és írástudókat és nem fogja ôket
megleckéztetni. Vége mindennek -- gondolják.
     Csak a vasárnap hajnal ne jönne, mert azt mondta, hogy
harmadnapra fel fog támadni. Hátha megtörténik? Hátha igaz lesz?
Minden esetre számítva van pénz is, hogy az ôrök elhíreszteljék: az
apostolok ellopták. A pénz és a hazugság elérte célját, mert elterjedt
a zsidók között, hogy Jézus testét ellopták. Ezt inkább elhitték, mint
azt, hogy a csodatevô Jézus, a halottakat feltámasztó Jézus maga is
feltámadt.
     Népünket, nemzetünket, magyarságunkat és hitünket is sokszor
eltemették már. Voltak nagy temetôink, mint a muhi puszta és mohácsi
mezô. Sokszor meghúzták felettünk a lélekharangot. Lerombolták Budát,
városainkat és falvainkat. Megásták sírunkat 1849-ben, 1921-ben, 1956-
ban. Azt mondta egy ,,nagy'' ember: a magyar egyház felszámolása csak
vagonkérdés. Aki mondta, már rég por és hamu, sírfülkéje betörve és
bemocskolva, az Egyház pedig feltámadt és folytatja működését ott,
ahol abbahagyta. Volt úgy, hogy elnémították a török fölötti diadalt
hirdetô déli harangszót és most ismét szól. Volt, amikor el kellett
dugni Máriát, és nemzeti színű zászlóinkat és most ismét lengeti
azokat a szél. Volt, amikor menekülni kellett saját hazájából Szt.
István jobbjának és a Szent Koronának, most ismét itthon vannak és
ôrködnek felettünk. Határainkon kívül élô testvéreinket is szeretnék
örökre eltemetni, rájuk hengerítve a feledés kövét, de hisszük és
reméljük, hogy a sírásók már rég por és hamu lesznek, de megkínzott és
halálra ítélt testvéreinknek megszólalnak majd a húsvéti harangok.
 
     Hiszek egy Istenben -- Hiszek egy hazában,
     Hiszek egy isteni örök Igazságban,
     Hiszek Magyarország és a Magyar Egyház
     Lelki feltámadásában. Ámen.
 Ének: SZVU 293. ének, 1. versszak
     Isten Hazánkért térdelünk Elôdbe.
     Rút bűneinket jóságoddal född be.
     Szent Magyaroknak tiszta lelkét nézzed.
     Érdemét idézzed!
Befejezés
Csodaszarvast kergetô nép voltunk. Így jutottunk ebbe, a hol tejjel-
mézzel, hol könnyel-vérrel folyó Kánaánba, édes magyar hazánkba.
     A magyarok nyilai és a századok fegyverei szerezték meg ezt a
hazát, de a Kereszt és Nagyasszonyunk, a Szűzanya tartotta meg annyi
balszerencse közt és oly sok viszály közepette.
     Most sincs másban reménységünk csak a Kereszt és Kereszt tövében
sorsunkat ölében tartó, Fájdalmas Anyában, aki hatalmas szószólónk
volt Szent Fiánál a letűnt századok alatt és csak így maradhattunk meg
tengernyi ellenség között is kereszténynek és magyarnak.
     Szent Kereszt! Leborulunk elôtted és mély tisztelettel meghajtjuk
lobogóinkat és rimánkodunk: Isten áldd meg a magyart. Nem kívánunk
jókedvet és bôséget, csak Irántad és Szent Anyád iránti szeretetet és
hűséget. Csak erôt és kegyelmet kérünk, hogy koldusbotunkat és
mankóinkat és nyomorúságos életünk bugyrait tovább tudjuk cipelni,
amíg el nem jutunk igazi és örök hazánkba, amelyet nem a csodaszarvas
kergetése, hanem a leölt Bárány vére szerzett meg számunkra.
     Úr Jézus! Golgotai véres kezeddel áldd meg jószándékainkat,
elhatározásainkat, hogy igaz keresztényként akarunk élni és halni.
Keresztedhez kötözzük népünket és szívünket, hogy semmiféle kincs és
hatalom, semmiféle sátáni kísértés ne tudjon bennünket és népünket
Tôled elszakítani.
     Szűzanyánk! Magyarok Nagyasszonya! Nyújtsd ki mennybôl ó Szent
Anyánk kezedet, öleld magadhoz meghajszolt és megszenvedett népedet.
     Ígérjük, hogy búcsújáró nép maradunk, felkeresünk kegyhelyeiden
erôt, kegyelmet meríteni, vigasztalódni és Isten akaratában
megnyugodott lélekkel járni a keresztutat, hogy eljussunk abba a
hazába, ahol az egykor vérbe öltözött Krisztust fénybe öltözve, Égi
Édesanyánkat, a könnyezô Szűzanyát pedig a szemében örömkönnyektôl
csillogva látjuk. Ámen.
 
     Himnusz
 
     Isten áldd meg a magyart,
     Jó kedvvel, bôséggel.
     Nyújts feléje védôkart,
     Ha küzd ellenséggel.
     Balsors, akit régen tép,
     Hozz reá víg esztendôt,
     Megbűnhôdte már e nép
     A múltat s jövendôt.

 XIII. állomás Jézust


 XIII. állomás
Jézust leveszik a keresztrôl
 
Jézus agyonkínzott és holt testét leveszik a keresztrôl és a
legméltóbb ravatalra, a Szűzanya ölébe helyezik. A Szűzanya, aki
egykor a kis Jézust pólyákba takarta és jászolyba fektette, most
gyászruhában, könnyeibe, csókjaiba, ölelô karjaiba takarja és ölébe
fekteti Ôt. Itt piheni ki embertelenségeink okozta szenvedéseit.
     A Magyarok Nagyasszonyának is de sokszor kellett ölébe venni és
siratgatni megkínzott népünket! A Magyarok Nagyasszonya többször volt
Piétánk, mind dicsôséges Nagyasszonyunk. A mi Máriánk a Könnyezô
Mária. Többször kellett sírnia a bűneink és hűtlenségeink és
szenvedéseink miatt, mint örvendezni jó sorsunkon.
     Mi magyarok földi és égi édesanyát szeretô és tisztelô nép
voltunk. Sajnos már nincs így. Vannak Jézushoz, a Szűzanyához, saját
családjukhoz és gyermekeikhez is hűtlen anyák, akik anyák, de nem
édesanyák. Csavargó, italozó, kábítószer-élvezô, autófosztogató,
utcasarkon álló lányok, az utcán és nyilvános tereken ízléstelenül
szeretkezô fiúk és lányok, százával csellengô fiatalok. Hol van
édesanyátok? Nem hiányoztok otthon, nem kelletek senkinek a bűnön
kívül? Vagy édesanyátok sem különb, mint ti vagytok? Lehet, hogy ôk
kergettek ki benneteket a lakásból, hogy nyugodtan szeretkezzenek és
italozzanak? Mi lesz az édesanyai szeretet nélkül felnôtt és felnövô
ifjúsággal? Mit adtok tovább gyermekeiteknek, amikor nektek sincs
semmitek? Lelkileg kifosztottak vagytok?
     Oh, Nagyasszony, nemzetünk reménye. Rád szegezzük könnytelt
szemeink. Veszni indult István öröksége, Szt. Imre öröksége, a tiszta
ifjúság, Szt. Erzsébet öröksége, a szegények szeretete, Szt. Margit
öröksége a tiszta nôifjúság, Szt. László öröksége, a lovagiasság, a
nôk és édesanyák nagyrabecsülése, Szt. Gellért öröksége, a vezeklés és
vértanúság.
     Oh, Nagyasszony szállj közénk és add vissza népünk
kereszténységét, családjaink, társadalmi életünk tisztaságát, hogy ne
csak a fájdalom, hanem az öröm könnyei is ott csillogjanak szemeidben.
Mutasd meg, hogy anyánk vagy, mutasd meg, hogy régi nagy Patrónánk,
Magyarok Nagyasszonya vagy.
 
     Ének: SZVU 290. ének, 5. versszak
 
     Viharon, vészen át
     Íme, felzúg Hozzád
     Nyomorunk jelszava:
     Segítsd meg nemzeted,
     Háborgó tengerek
     Csillaga, Mária!

 XII. állomás Jézus


 XII. állomás
Jézus meghal a kereszten
 
Jézus kezén-lábán átszegezve 3 óráig élve függ a kereszten. Az utolsó
és döntô küzdelemben lelkünkért Jézus és a sátán között. Istenem!
Istenem, miért hagytál el engem? És Jézus gyôz: Befejeztem! Atyám!
Kezedbe ajánlom lelkemet!
     A kereszt alatt állt a Szűzanya, Szt. János apostol és Bűnbánó
Magdolna. De ott látom állni a magyar szenteket, mint Jézus testôreit,
hogy senki ne tudja elrabolni tôlünk a Golgotát. Golgotát járó nép
voltunk és vagyunk: Talán ezért van az, hogy minden városban, faluban
van Golgota, van keresztút, hálából, hogy ezerszáz éve járhatjuk
Jézussal a szenvedések útját. Ha a faluban vagy városban nincs is
Golgota, minden katolikus templomban van keresztút, amelyet a nagyböjt
péntekein végigjár Jézus hitében, szeretetében és magyarságában
megmaradt hű népe.
     Az Árpádházi szenteken kívül ott a kereszt mellett állnak ôrséget
korunk szentjei és vértanúi, élükön Mindszenty bíborossal, mellette és
körülötte a magyar poklokat megjárt világi hívekkel és papokkal Apor
Vilmos és Márton Áron püspökökkel, a forradalomban életüket feláldozó
fiatalokkal!
     Drága szent hely nekünk a Golgota, amelyet Jézus vére és
szeretete szentelt meg, de azért is, mert itt lett mindenki anyja és a
mi édesanyánk is a Szűzanya. Ezért is egyik legrégibb és legkedvesebb
nagyböjti zarándok-énekünk: ,,A keresztfához megyek, mert máshol nem
lelhetek nyugodalmat lelkemnek.'' Koldusboton, törött mankón is
idejövünk búcsút járni, mert testvértelen, baráttalan nép vagyunk.
Bűnösek ugyan, de nem jobban, mint más nemzetek, megbűnhôdtük már a
múltat és jövendôt is. Itt a kereszt tövében megfogadjuk, hogy nem
hagyjuk elrabolni a Golgotát, a Golgota nagy Halottját és Fájdalmas
Édesanyját magyar földünkrôl és magyar szívünkbôl! Temetôink sírjain
is ott a kereszt bizonyítékul, hogy a Golgota népe voltunk és vagyunk.
Isten öt igazáért nem pusztította volna el Szodomát. Reméljük, hogy
hazánkban is van és lesz mindig legalább öt vagy több igaz magyar,
akikért Isten megkegyelmez népünknek.
     A magyar ember, amikor elzarándokol a Szűzanya kegyhelyeire,
mindig felkeresi és végigjárja a keresztutat is. Nekünk a kettô: a
keresztút és Szűzanya egyet jelent, mert együtt járjuk magyar sorsunk
keresztútját, Golgotáját a fájdalmas Anyával, népünk szeretô
Édesanyjával, az értünk könnyezô Máriával. És most térdre magyar
testvéreim és imádkozzunk! És Ti is velünk édes Hazánk védôszentjei és
a többi ismert és névtelen régi és mai magyar szentjeink, hogy
hitünktôl és hazánktól semmi és senki ne tudjon elszakítani. Se élet,
se halál.
     Itt a Golgota tövében esküszünk, hogy soha árulók nem leszünk.
Ámen.
 
     Ének: SZVU 63. ének 1. versszak
 
     A keresztfához megyek,
     Mert máshol nem lelhetek
     Nyugodalmat lelkemnek.
     S ott talállak, ó szűz Anya,
     Fájdalom közt bágyadozva,
     Tôr veré át lelkedet.

 XI. állomás Jézust


 XI. állomás
Jézust keresztre feszítik
 
Ábelnek meg kellett halnia, mert áldozata kevesebb volt Isten elôtt,
mint Káiné. Az irigységtôl véres lett a testvérkéz. Jézusnak is meg
kell halnia, mert a fôpapok és írástudók irigyelték, hogy Jézust
szeretik az emberek. Mindenki utána megy! -- mondták irigykedve. Jézus
elítélésekor nem mentek be Pilátus házába mondván, hogy meg ne
fertôztessenek. Az megfertôzte volna ôket, hogy beteszik a lábukat a
pogány ember házába, de attól nem érezték magukat megfertôzve, hogy
egy embert, ha nem ismerték is el istenembernek, de mégiscsak egy
ártatlan embert -- megöletnek. Micsoda nagyképűség és önámítás! Íme az
elsô holokauszt. Ezért a nagypéntek délutánért nagyon megfizetett
Jézus népe. Jeruzsálem pusztulásakor százával feszítik ôket keresztre,
jelen századunkban pedig ezrével küldték ôket internálótáborokba és
gázkamrákba. Szívbôl elítéljük ezeket az embertelenségeket.
     Nem lehet büntetlenül az isteni törvényeket, -- mint a Ne ölj! is
-- semmibe venni. Mi magyarok is megfizettünk és fizetünk most is,
hogy embertársainkban átszegeztük Jézus kezét és lábát.
     Jézus vezekel gyilkosságainkért. Embertelenségeinkért fizettünk
mi is a szibériai táborokban, ahol éheztek, nyomorogtak és meghaltak
magyar testvéreink. Jó volna gondolni a tôkéseknek, gyárosoknak,
bankároknak és minden igazságtalan törvényt meghozóknak és
megszavazóknak, hogy ôk is bűnhôdni fognak a mai szegény ember
nyomorgatásáért, nyúzásáért, azért hogy sokan éheznek, nélkülöznek
abban a hazában, amelyben mindig megtermett a magyar rónákon a
mindennapi kenyér.
     Bűn lett magyarnak és kereszténynek lenni ebben az országban,
amely országot Szt. István szervezett meg és amely ország a Magyarok
Nagyasszonya tulajdona. Gyávaságunkkal, közönyösségünkkel, hitünk
érdekbôl való feladásával, most is átszegezzük Jézus kezét és lábát.
Átszegeztük a mindennapi kenyeret adó Jézusi kezeket. Ne csodálkozzunk
hát, hogy néha nélkülöznünk kell. Átszegeztük az utánunk járó,
otthonainkba betérô és vigaszt hozó Jézus lábait. Ezért is kell
sokszor nagyon magányosnak érezni magunkat.
 
     Ének: SZVU 53. ének 1. versszak
 
     Könyörülj Istenem én bűnös lelkemen,
     Szánakozz immáron szomorú szívemen.
     Haragodnak mennykövét, éles hegyes tôrét,
     Vedd vissza vétkeim büntetô vesszôjét.

 X. állomás Jézust


 X. állomás

Jézust megfosztják ruháitól 
Jézustól, aki mindenét, életét is odaadta értünk, mi elveszünk
mindent. Még utolsó ruhadarabját is, amelyre a kereszt alatt
szórakozásból sorsot vetnek. Aki arra tanított bennünket, hogy az
éhezôknek ételt, a szomjazóknak italt, a ruhátlanoknak ruhát adjunk,
az most nem kap egy korty vizet a kereszten és attól most elvesszük
köntösét is. Aki a madárnak fészket, az állatoknak búvó-, nyugvóhelyet
adott, az most lemeztelenítve áll keresztre szegezésre várva gúnynak,
kacagásnak, otromba röhejnek kitéve. Igaz amit Szt. Pál mondott:
kiüresítette Önmagát és magát megalázva engedelmes lett a halálig, a
kereszthalálig.
     Jézus mezítelensége engesztelés századunk és Magyarországunk azon
szégyenéért, hogy sok ezren rongyokban járnak, emberi méltóságukat
megszégyenítve aluljárókban és utcasarkokon koldulnak, kukákban
turkálnak. Lehet, hogy alkoholért, de már nincs más lehetôségük. Nincs
lakásuk, télvíz idején szabadban alusznak és fagynak meg. Ugyanakkor
sok ezren becsületesen-e vagy nem, dúskálnak a földi javakban,
rohangálnak a legújabb és legdrágább autókon.
     Ezekben a szerencsétlen, útszélre sodródott emberekben Jézust
aláztuk, Jézust éheztettük, Jézust ültettük utcaszélre, Jézust
kényszerítettük a ,,vigaszt'' nyújtó alkohol fogyasztására. Ezek
nyomorult családjaiban és gyermekeiben Jézus éhezik és lesz a
szenvedélyek rabja.
 
Ide illik Tompa Mihály verse:
     ...pusztulunk, veszünk,
     mint oldott kéve, széthull nemzetünk.
     Nem elég, hogy mint tölgy kivágatánk:
     A kidôlt fában ôrlô szú lakik.
     Honfi honfira vádaskodik.
 
Akik erre a sorsra jutottak, vigasztalódjanak Jézusban és
szenvedésében, akik pedig ide juttatták ôket, gondoljanak jézus
szavaira: Nekem nem adtatok ennem, engem tettetek ki éhesen és
rongyosan az utcára. Ezekért felelni fog valaki vagy valakik.
     Gondolunk határainkon kívül élô és magyarságukért megalázott és
hátrányos helyzetbe kényszerített testvéreinkre is. Nemzetiségi és
emberségi jogaiktól megfosztott testvéreinkben Jézust fosztották meg
emberi méltóságától is.
 
Ének: Székely himnusz
 
     Ki tudja merre, merre visz a végzet
     Göröngyös úton sötét éjjelen.
     Vezesd még egyszer gyôzelemre néped,
     Csaba királyfi csillagösvényen.
     Maroknyi székely porlik, mint a szikla
     Népek harcában, zajló tengeren.
     Fejünk az ár jaj, százszor elborítja,
     Ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk.

 IX. állomás Jézus


 IX. állomás
Jézus harmadszor esik el a kereszttel
 
Vannak még bűnbugyraink, amelyeket Jézus keresztjére akasztunk és
amelyek alatt Jézus rogyadozik és elesik. Íme, a magyar átok: a
pártoskodás. Sajnos, sokszor az apostolokhoz hasonlóan azon
versengünk: ki lesz a nagyobb, ki legyen a vezér, kinek legyen nagyobb
címe, rangja és fizetése? Ennek köszönhetjük, hogy országunk sorsának
intézésében a kisebbik rész juttatott nekünk keresztényeknek és úgy
táncoltatnak bennünket emberi jogainkban, ahogy akarnak.
     Jézus ellenségei össze tudtak fogni Jézus ellen. Jól meg tudták
szervezni a keresztre feszítés drámáját. Jézus halálában egyetértett
mindenki, de Jézus mellett nem állt ki senki. Mit tegyek Jézussal,
kérdezte Pilátus? És egy emberként zúg a tömeg: keresztre vele! A
hôsködô apostolok szétfutottak. Inkább meghalunk, mint elhagyjunk --
mondták az utolsó vacsorán. És most hol vannak? Áruló is akadt köztük.
Mit adtok nekem? Kérdezte Júdás. Pénzért Jézus is eladó. De sokszor
megismétlôdött ez történelmünk utóbbi évtizedeiben! Bôrüket, állásukat
féltve sokan eladták Jézust: felhagytak a hitük gyakorlásával,
gyermekeiket kivették a hitoktatásból, elmaradt a templom, a
szentmise, az esküvô, az elsôáldozás, a bérmálás.
     Az ártatlan és hazájához hű fôpapok, papok igazságtalan
elítéléséhez hozzájárultunk. Szóban-írásban követelték
megbüntetésüket. Méltó a halálra, kiabálták Jézusra. Nem ez
ismétlôdött meg az egyház, a papság és a bátor világi emberek ellen
indított koncepciós perekben?
     Így köszöntük meg Jézusnak, a Szűzanyának, magyar szentjeinknek
az ezeréves pártfogást. Így haldokolt Mária országa az ateista
hódoltság idejében. És nem tanultunk gyászos közelmúltunkból. Most is
széthúzunk, pártoskodunk és kérdezzük: Ki lesz nagyobb közülünk? Az,
aki kicsi tud maradni, mint Jézus, aki alázatos, engedelmes tud
maradni. Aki nem érdekbôl, hanem lelke mélyébôl tud ember, magyar és
keresztény lenni és önzetlenül szolgálni a népet.
 
     Ének:
 
     Hazádnak rendületlenül légy híve ó magyar
     Bölcsôd az s majdan sírod is, mely ápol és eltakar,
     A nagy világon e kívül, nincsen számodra hely,
     Áldjon vagy verjen sors keze. Itt élned s halnod kell.
 

 Azóta a hitoktatás


 Azóta a hitoktatás visszatért és valami elindult….
VIII. állomás
Jézus vigasztalja a siránkozó asszonyokat 
Jézus a rajta siránkozó asszonyokat nem vigasztalja, hanem súlyos
felelôsségükre figyelmezteti ôket: sirassák magukat és gyermekeiket.
     Azok az anyák, akik elhanyagolták gyermekeik nevelését, súlyosan
vétkeztek és vétkeznek, mert minden szülônek kötelessége a gyermek
nevelése. Ezt tudták Jézus szülei és meg is tették.
     Milyen sokszor panaszkodnak a szülôk gyermekeik viselkedése
miatt: tiszteletlenek, durvák, engedetlenek. Arra azonban nem
gondolnak vagy nem merik bevallani, hogy mindezeknek sokszor vagy
legtöbbször ôk az okai. Mit várjunk azoktól az anyáktól, akik
káromkodók, italozók, templomkerülôk, akiknek a gyerek csak büdös
kölyök és akiktôl imádság helyett trágárkodást tanul a gyermek. Ezután
még csodálkoznak is, hogy a gyerekbôl csavargó, tolvaj lesz.
     A háború elôtt kötelezô volt a hitoktatás. Maguk a szülôk is
nagyrészt vallásos emberek voltak. Voltak hitbuzgalmi egyesületek:
Mária kongregáció, cserkészet, szívgárda, Kalot, Kalász, Credo és még
sok más egyesület, amelyek segítették a szülôket a gyermekek vallásos
nevelésében.
     Az ateizmus azonban szétvert mindent és a szülôk nagyon sokan
félelembôl, érdekbôl, gyávaságból elhagyták a gyermekek vallásos
nevelését. Renegátok, árulók, az istentelen rendszer kiszolgálói
lettek. És most itt az eredmény. Italozik, kábítószerezik, diszkóban
ôrjöng az ifjúság nagy része. A szülônek csak egy joga van: minél több
pénzt adni a szórakozásra és nem beleszólni az életükbe.
     Van miért sírni a szülôknek: van miért keresztet hordozni az Úr
Jézusnak.
     Szt. István és a Szűzanya országában nincs már kötelezô
hitoktatás és sajnos az egyházi vezetés is beleegyezik ebbe. Ezt
hívjuk vallásszabadságnak. Neveletlen és bűnözô ifjúság, az utcasarkon
magukat áruló kiskorú lányok, kiskorú fiúkkal és lányokkal való
kereskedelem, műveletlen, tanulatlan ifjúság. Ez a modern
vallásszabadság és az egyház és állam szétválasztása.
,,Minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs, mely, ha elvész,
Róma megdôl s rabigába görnyed.'' (Berzsenyi Dániel) A gyermekek
lelkét a szülôk kezébôl kéri számon az Isten. A bűn rabigájában
görnyed ifjúságunk.
     Az abortuszon kívül is van miért sírni a magyar anyáknak és
asszonyoknak. A nôi becsület devalválódott.
     Bárcsak megszívlelnénk Jézus keresztúti drámai intelmeit: Ne
rajtam, magatokon sírjatok. Mert, ha ez történik az élô fával, mi lesz
a sorsa a száraznak!
 
     Ének: SZVU 294. ének, 3. versszak
 
     Virágos kert vala
     Híres Pannónia,
     Mely kertet öntöze
     Híven Szűz Mária.
     Katolikus hitnek
     Bô volt szép virága,
     Be megsötétedett
     Örvendetes napja!

 VII. állomás   Jézus


 VII. állomás
 
Jézus másodszor esik el a kereszttel
 
Az Úr ismét elesik. Nem csoda. Az egész világ lelki szörnyűsége
terheli meg a keresztet. Rajta vannak a mi bűneink is. Mi magyarok is
rátesszük Jézus vállára bűnbugyrainkat. Egyik nagy és szégyenletes
bugyrunk az élet ellen elkövetett bűneink. Sajnos, ebben is a világ
élvonalában vagyunk. Nem kell ide háború, fertôzô betegségek,
természeti csapások. Elpusztítjuk mi magunk is magunkat. Pénz, dolce
vita, édes élet, szórakozás, sex, szabad szerelem minden mennyiségben.
Család, gyermek, édesanyai hivatás, életadás, hűség, szeretet, áldozat
a nemzetért, egyházért, családért, gyermekért -- az nem! Kételkedés
nélkül hiszünk a Sátánnak: ha nem engedelmeskedtek Istennek, ha nem
törôdtök a tízparancsolattal, boldogok lesztek. Nem tanultunk a
paradicsomi ember tragédiájából. A hazugságot Isteni szankciók
követték: kiűzetés az édenbôl, verejték, szenvedés és halál, por és
hamu. És mindezek a keresztbe vetett hit nélkül a poklot jelentik. Itt
csak a kereszt segíthet, illetve a rajta függô Krisztus. Amíg nem
késô, roskadjunk oda az összeroskadt Krisztus mellé és fogadjuk meg,
hogy nem nyúlunk hóhér- és Heródes-kézzel az élethez többé, amit pedig
tettünk, azt jóvátesszük.
     Azt mondja az Úr Jézus: amit egynek a legkisebbek közül tettetek,
azt nekem tettétek. A magzatnál kisebb ember nincs. Amit neki teszünk,
Krisztusnak tesszük. Ha engedjük megszületni, Krisztus születik általa
a világra. Ha megöljük, Krisztust öljük meg, mert Ô azonosította magát
az emberrel, függetlenül attól, hogy az az édesanya testében van vagy
kívül van-e? Az életet Isten adja. Egyedül neki van joga azt elvenni.
     Minden magzathalál egy néma sikoly. Ezt nem lehet elnémítani,
csak bűnbánattal és a jövôben az élet elfogadásával. Ne hallgassatok a
lelkiismeretlen genetikusok, a pszichológusok, az orvosok, a
közgazdászok ördögi hangjaira: a nem kívánt terhességet meg kell
szakítani. Ezt meg lehet tenni, de testi-lelki következményeit nem
lehet megszüntetni. Ezekért felelni kell, mint olyan bűnökért, amelyek
Krisztus keresztjét is terhelik, olyannyira, hogy összeroskad alatta.
 
     Ének: SZVU 58. ének, 1. versszak
 
     Bűnbánóknak menedéke!
     Trónusodhoz eljövünk,
     Ah! mert máshol nincs üdv s béke,
     Jézus, irgalmazz nekünk.

 VI. állomás Veronika


 VI. állomás
Veronika kendôt nyújt Jézusnak
 
Veronika szeretetgesztusa engesztelés volt azokért a bűnökért,
amelyekkel megaláztuk Jézus arcát, vérbe-könnybe borítottuk.
     Nekünk magyaroknak is van Veronikánk, aki engesztelte Istent
bűneinkért, amelyek miatt ránk szakad a tatárveszedelem. A mi
Veronikánk Árpádházi Szent Margit volt. Az ô tiszta élete,
lélekkendôje törölte le Jézus arcáról a sarat, szennyet, vért és
könnyet, amivel mi mocskoltuk Jézus arcát. Ezért volt hozzánk irgalmas
az Úr és megszabadította hazánkat a tatárveszedelemtôl.
     Szt. Margit a nagyböjtben olvasgatta Jézus szenvedésének
történetét és közben átérezve Jézus szenvedéseit -- sírt. Margit lelki
életének központjában a szenvedô Jézus állt. Ezért tudott éjjeleket
átimádkozni, a legalantasabb munkát végezni és fogadalmaiban hűségesen
megmaradni. Lelkében hordozta Krisztus töviskoronás képét. A legenda
szerint, amikor meghalt, a körülötte állók ezt az égi hangot
hallották: A Bárány meghalt. Igen, Ô volt a mi Istent-engesztelô
bárányunk. Adna a jó Isten hozzá hasonló lelkületű, engesztelô lelki
bárányokat. Kérdezzem meg magamat: én nem tudnék az lenni?
     Sok bűn és mocsok szennyezi most is Isten arcát és a magyar
lelkeket, akikért és amikért engesztelnünk kell, hogy Isten legyen
irgalmas hozzánk és ne zúdítson ránk országpusztító veszedelmet.
Tartsatok bűnbánatot -- hangzik a Jézusi szózat --, különben
mindnyájan elvesztek. Meg kell térnünk, amíg nem késô!
     Talán a mai idôknek is megvannak a névtelen, Istent engesztelô
bárányai, akikért Isten még irgalmas hozzánk.
     Könyörülj rajtunk Urunk! -- Könyörülj rajtunk!
 
     Ének: SZVU 293. ének, 3. versszak
 
     Szent Erzsébetbôl hôs szeretet árad.
     Margit imái vezekelve szállnak.
     Minket hiába, Uram, ne sirasson
     Áldott Boldogasszony!

 V. állomás Cirenei Simon


 V. állomás
Cirenei Simon segít Jézusnak
 
A keresztúton csak egy ember volt, aki segített a tántorgó és már alig-
alig lihegô Jézusnak: Cirenei Simon. Ôt is kényszerítették.
     Hol vannak, akiken segített Jézus, akiknek meggyógyította béna
karját és lábát? Hol van valaki a tömegbôl, akit Jézus kenyérrel
táplált, aki kihordta hozzá betegeit?
     Hazánk is de sokat roskadozott a szenvedések és népek
keresztútján. Hol vannak, akiknek életét, anyagi és szellemi javait
védték a mi hôseink és katonáink a tatárok, a törökök, az oroszok
ellen? Ki segít most? Ki sajnál most bennünket?
     A kôszegi vár falán van egy tábla, amelyre ez van írva: ,,A
Nyugat, amelyet életünkkel és vérünkkel védtünk, Trianonnal
fizetett.'' Jól megfizetett. Hazánk háromnegyed részét ellenségeinknek
adták, akik azóta is utálják és gyűlölik népünket és határainkon kívül
élô testvéreinket a föld színérôl is eltörölni igyekeznek. És ezt a
,,hálás'' Nyugat tétlenül nézi.
     Egy valaki volt, aki odaállt mindig mellénk a keresztúton, hogy
segítsen, és ez Róma, a Szentszék, a pápák voltak. Ôk anyagilag is, de
erkölcsileg is szenvedô népünk segítségére siettek. Küldték a pénzt és
a hadsereget a török ellen Nándorfehérvárnál és Budánál, a Jézus és
Mária nevével harcoló katonáknak és Mária kongregációs ifjaknak. VIII.
Kelemen pápa mindent megtett, hogy Magyarországot felszabadítsa a
töröktôl. Másfél millió forintot küldött, valamint 3 alkalommal egy-
egy hadsereget. VIII. Kelemenig a pápák összesen 7 millió aranyat
küldtek hazánk megsegítésére. Mohácsnál több ezer pápai katona esett
el. Sajnos Európa, amelyért véreztünk, nézte a pápák erôfeszítéseit.
XI. Ince pápa 4 és fél milliót küldött Magyarország felszabadítására.
Neki köszönhetjük Buda felszabadítását 1686-ban. Küldték Kapisztrán
Jánost, hogy segítse Hunyadi Jánost megszabadítani hazánkat és
Nyugatot a mindent elpusztító töröktôl. Hogy ezeket ne felejtsük, a
déli harangszó figyelmeztet bennünket és a világot. Ezenkívül csak egy
pápa-szoborra, XI. Incét ábrázoló szoborra -- a várban -- telt
hálából. A szobor felirata: ,,Magyarország megmentôje''. A pápaság és
a most is sokat kritizált és ócsárolt Egyház volt az, aki Cirenei
Simonunk lett. Nem kényszerbôl, hanem részvétbôl, mint az irgalmas
szamaritánus. És mindezek után mi vagyunk a bűnös nemzet. Ha bűn, hogy
szerettük hazánkat és védtük Nyugatot, akkor bűnösök vagyunk.
     A földi segítségen kívül segítettek az égiek is: a Magyarok
Nagyasszonya és a magyar szentek. Hálából velük sem sokat törôdünk és
nem követjük szent életük példáját. Volt, amikor a szentek nevét
töröltük a falu- és utcatáblákról.
 
     Ének: SZVU 275. ének, 1. versszak
 
     Hol szent Péter sírba téve
     És Rómának dobog szíve,
     Ezrek ajkán, ezer nyelven
     Hô ima zeng édesdeden:
     Tartsd meg, Isten, Szentatyánkat,
     Krisztusnak helytartóját!

Hozzászólás
A mező tartalma nem nyilvános.
  • A webcímek és email címek automatikusan linkekké alakulnak.
  • Engedélyezett HTML elemek: <a> <em> <strong> <cite> <code> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd> <h1> <h2> <h3> <img> <br>
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.

További információ a formázási lehetőségekről