Belépés
1 + 17 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Pl.: 1+3 esetén 4-et.

A nagyböjti időszak az ember szembenézését is jelenti önmagával.
Az alábbi gondolatokkal készüljünk a Golgothára, s hogy feltámadhat-e bennünk a szeretet, az a mi választásunkon fog múlni!

Az eredeti cikket az Ébredés portálon olvasható és szerzője P.Szabó Barnabás református lelkész. Az egész honlapot jószívvel ajánljuk!
Az eredeti cikk elérhetősége: http://ebredes.hu/node/513

A Sátán nem felejti a Golgothát

Belegondoltam a szellemi világba azon a bizonyos Nagypénteken... az azt megelőző napokban már milyen hihetetlenül felfokozott, pattanásig feszült volt minden. Izzott a levegő. Jézus bevonult Jeruzsálembe... már el akarták veszejteni. Minden lépését, minden mozdulatát figyelték. Azt is mit beszél, azt is mit nem. Ott voltak a főpapok emberei mindenhol. S mindenhonnan jöttek is a hírek. Természetesen a megbízónak eleget kell tenni, tehát jött minden bizonnyal mindenféle hír Jézusról. No de nem bíztak mindent a véletlenre. Kellett áruló is. Meg is volt az ára. Hiszen ár nélkül nem lehet árulni s nem lesz áruló sem.
Hogy izzott a levegő. Hogy gyűltek a papírok Jézus „viselt dolgaival”... micsoda idők, micsoda hetek, micsoda napok, micsoda órák voltak azok. Gyűltek a papírok, s a papírhozók aztán bizonyára egymással is elbeszélgettek. Megerősítették egymást: „én is láttam, amit te, igazad van”, hiszen kell ilyenkor a békétlen, áruló lelkiismeret számára a hasonlóan békétlen, áruló lelkiismeret, hogy megnyugtassák egymást. Micsoda "közösség" alakulhatott ki közöttük, a Jézust elveszteni kívánók között.
Hogy perzselt a nap azon a vidéken, de a szavak hogy perzseltek. Egyre vadabb rágalmak születtek és egyre vadabb volt a belső, visszafojtott öröm Annásban, Kajafásban: "Ó, öröm, békesség! Végre lesz majd itt békesség! Megvan a bűnbak, már nem rajtunk köszörülik a nyelvüket a hívek, végre nem a mi ügyeink vannak porondon, végre nem tőlünk kérdezgetik az „önmagunk odaszentelését”, meg a „megtérést” amit az a zavart keltő bemerítő az a János vagy hogy hívták hirdetett – hiszen megvan már a bűnbak, akit feláldozunk! Hiszen ez a Törvénynek megfelelő, tehát az Istennek kedves dolog! Ó, hisz jó úton járunk mi, még ha a lelkiismeret olykor sugdosta is a fülünkbe, hogy azért csak nem jó ahogy állunk a nép előtt, csak van valami abban amit a János is prédikált, nem, hiszen ez a Törvény, mi ezt töltjük be."
Milyen forró volt minden azon a tavaszon, de valahogy mégsem szorított annyira a főpapi köntös azon a tavaszon, lehetett újra emelt fővel bátran kiállni benne, hiszen a bűnbak már ki van jelölve, már "egyeztettünk róla, elfogadja a Nagytanács is, ők sem tesznek fel nekünk kényelmetlen kérdéseket, mert már elintéztük, hogy azzal a zavart keltővel foglalkozzanak..." - gondolhatták.
S ez alatt a „bűnbak” csendben tette a dolgát. Szorongatta a sírás sokszor, s volt, hogy az indulat. Megharcolni, hogy bűnös legyek mert azt mondják rám? Megharcolni, mert ezért jöttem, ez a sorsom. Megharcolni, hogy egy elárul közülük, akikkel együtt dolgozom? Megharcolni, hogy akikért teszek, szolgálok, azok fognak majd leköpni?
Szorongatta a sírás és az indulat. Tudta Jézus, hogy figyelik. Tudta, hogy róla van szó a kocsmákban, róla van szó a Nagytanács gyűlésein. Mintha idén Húsvét közeledtével többet lennének együtt. Hm. És mennyire jobban "megértik" egymást. Most nincsenek köztük villongások. Még a főpapok dolgait is beveszi a gyomruk. Micsoda jó kis közösség tudnak ők lenni.
Szorongatta a sírás és az indulat. Mondjak ellenük? Hiszen hamissággal vádolnak! Tegyek ellenük? Hiszen leleplezhetném őket könnyűszerrel. Belebukna az egész Nagytanács Kajafásostul, Annásostul mindenestül. De akkor mi lesz az én Atyám rám bízott küldetésével? - fordult meg talán a fejében, gondolatai között.
Szorongatta a sírás és az indulat. De fékeznie kellett. Hiszen böjtölt. Hiszen erről szól a böjt: mondhatnám – de nem mondom. Tehetném – de nem teszem. Az Úrra figyelek és lesz, ami lesz, aminek lenni: kell. Tökéletes lesz ez a Húsvét mindenkinek. A Sátán megkapja amit akar. A „vezéráldozatot”. A nép és a főpapok, a Nagytanács: a bűnbakot. Én pedig: a keresztet. Az Atyám pedig: az engedelmességemet. A világ pedig, Ádám és Éva óta végre újra: az Atyát.
Mindenki másképp várja a Húsvétot. Ma, a XXI. században is. Mert a Sátán azóta sem felejtette el a Golgothát.
Volt már gyászod? Amikor eljön az évforduló, összeszorul a szíved: "már egy éve, hogy elment..." Volt már születésnapod? "Ó, hát eljött a negyvenedik is..." Volt már, hogy házassági évfordulóra készültél? Ugye, ezek az évfordulók már a közeledtükkel mennyire át tudják formálni a hangulatodat, a hétköznapjaidat a lázas készülődéssel vagy a szív egyre gyakrabb felsóhajtásával... A Golgotha a Sátánnak is évforduló. Ilyenkor visszaemlékszik arra a bizonyos Nagypéntekre és ami megelőzte azt. Talán azt mondja magában: „Már 1978 éve... akkor hogy készültem a győzelemre, a totális győzelemre” Hiszen arra készült. Azt érezte amit az „emberei” a földön: "a kezünkben van... már elég vádat gyűjtöttünk össze ellene... már ebből nem mossa ki magát... megvan a bűnbak, meg van oldva ez a feszült helyzet..."
Ilyenkor, Húsvét közeledtével a Sátán visszaemlékszik és vele együtt az egész szellemi világ a földalatti és föld feletti is arra az izzó feszültségre. Ilyenkor Húsvét közeledtével újra felerősödnek azok az indulatok, "újra éli" a szellemi világ azt a Húsvétot, azt a készülődést, azt a várakozást.
Megbolydul a világ mert megbolydul a szellemvilág. Isten angyalai a győzelmet ünnepelni készülnek. Az ördögben újra éled a legyőzöttség dühe. A Húsvéti leverettetés dühe. A győzelemnek hitt bukás dühe. Amikor legyőzetett. De nem... ő nem adta fel: "Húsvét? Igen? Azt hiszitek elég volt nekem egy bűnbak?" - gondolhatja. "Azt hiszitek ezzel a Jézussal elnémítottatok?" - rikácsolhatja. "Azt hiszitek erőtlen lettem és gyenge?!" - üvöltheti a pokolból. "Azt hiszitek nem tudok ma is viszályt kelteni? Hamis békességet adni? Hamis egységgel manipulálni?" - sziszegheti.
De a XXI. században már mások a módszerek. Nem poros sarujával közlekedik Júdás, hanem talán elegáns autóval. A Nagytanács is elegáns helyen ülésezik, bekészített üdítővel és beizzított kávégéppel. A jegyzetek sem pergamenre készülnek, sem nem papiruszra, hanem elegáns, fejléces papírokra. Nem pecséttel, hanem bélyegzővel. A koreográfia ugyanaz, a díszletek és a szereplők mások. De ilyenkor Húsvét táján felbolydul kicsit a világ. Sokan úgy gondolják, a mai Kajafások, hogy lyenkor kell elővenni a „zavarkeltőket”, ilyenkor kell megnyugtatni a lelkiismeretet, hogy „mi csak a Törvényt tartjuk be”... mert hogy böjt van....
Böjt. A Böjt szellemi dolog. Nem csak nem evés, hanem valami olyan, amire Jézus azt mondja, megmozgatja a szellemi világot oly mértékben, hogy vannak szellemi megkötöző erők amelyektől imádság és böjt hatására lehet megszabadulni. A gonosz pedig nagyon nem szereti a böjtöt. De ha nem böjtölök - gondolhatnánk – akkor az nem kedves Istennek! De ha nem nyitott szívvel, alázatosan hanem muszájból böjtölök, akkor az sem kedves az Istennek! De hát, hogy nyissam meg a szívem amikor annyi tisztátalanság van benne! Még a végén Isten engem ítélne meg! No, ezért kell a lelkiismeret megnyugtatása - mondja az ördögi "logika", s élnek is vele oly' sokan. Ezért kell és ezért ideális ilyenkor -szerintük- a bűnbakkeresés. Ezért olyan zaklatott a Sátán és a világa: ilyenkor olyan sok emberre lehet hatni, olyan sok ember kapható a manipulálásra, mert az embereknek annyira nem megy az Isten előtti őszinte szív-feltárás – hát ilyenkor lehet adni helyette hamis-békességet, hamis-nyugalmat, hamis-szentségérzést.
Mindenki máshogy böjtöl. Van aki némán, teszi a dolgát, s vannak akik tanácsot tartanak. Van aki az Isten akaratát cselekszi, s vannak akiket az istenkáromlás vádjával illetnek. Van aki egyedül marad, készül a megaláztatásra és vannak akik egymást vállveregetve nyugtatják lelkiismeretüket. Van aki bárány és van aki a kést köszörüli. Van aki aggódó szívű János és van aki ármánykodó Júdás. Van aki bizonyságot tesz és van aki hamis tanukat keres. Van aki Igét hirdet és van aki Törvényt. Van aki áldozat és van aki feláldozza.
Belegondoltam, hogy ilyenkor, Húsvét közeledtével a világban mindenhol eljátsszák a Passiót. Nincs bejelentve, nincs meghirdetve. A gonosz szellemi világának felszakadnak a sebei, a mennyei szellemi világban boldog emlékezés a győzelemre, s ahogy közeledik az ünnep, kit ki irányít, szerepet kap a világ Passiójában. Te is szerepet kapsz benne úgy, hogy észre sem veszed.
Megmondjam mi a szereped? Majd te megmondod, csak segítek néhány önvizsgáló kérdéssel.
Mondd, mit érzel, mi van benned?
...Atyám, legyen meg a Te akaratod!
...Most végre eltehetem láb alól, van ellene elég bizonyítékom.
...De jó lenne ebben a nehéz teherben imádkozni a tanítványokkal.
...Össze kell hívni a gyűlést, hogy megvitassuk és elfogadtassuk az igazunkat.
...Figyeljük mit akar az Atya...
...Figyeljük mit mond, mit tesz, hogy hozzáírhassuk a többiehez.
...Ó, milyen gyenge vagyok...
...Sosem voltam ennyire szent és tiszta!
Folytathatnám, de nem folytatom. Valahol belül talán már tudod, mi a te „szereped” ebben a történetben. S ha úgy érzed, rossz helyen állsz, mondd meg a sátáni szellemiségnek: van jogom visszaadni a szerepem, mert nem leszek a testvérem árulója – van jogom visszaadni a szerepem, mert nem leszek vádló – van jogom visszaadni a szerepem, mert nem szövetkezem a felebarátom ellen – van jogom visszaadni a szerepem, mert nem vádolom hamisan az én Atyámfiát – van jogom visszaadni a szerepem, mert nem akarok a hátulról feljelentgetve, besúgva közelítők közé tartozni – van jogom visszaadni a szerepem, mert nem akarok eszköze lenni a Sátán bosszújának, békétlenségének – van jogom visszaadni a szerepem, mert Isten elengedte az adósságomat azon a Húsvéton és ezt egy módon lehet méltóképp ünnepelnem, ha én is azt teszem az Atyámfia felé, akit megvádoltam, aki felé haragot tartottam, akit elárultam, akit besároztam, mert nem vagyok tiszta. De engem is megmosott a Jézus Golgotai vére a bűntől, s a Sátán azért olyan ideges ezen a Húsvéton is, hogy egymásnak essünk, egymás „vérét” ontsuk, s nem a Bárány Vére alá álljunk, amely megtisztít minden bűntől. Engem is és az én Atyámfiát is. Ezért úgy ünneplem a Húsvétot, hogy felborítom a pénzváltók asztalát, s belekiáltom a duruzsoló, vitatkozó, bosszút lihegő tömegbe: „Én nem leszek áruló!” Én nem köpöm le azt akit mindenki leköp, nem játszom azt a szerepet amit a Sátán osztott ki rám, nem disputázom és nem tanácskozom, nem fenem a késem a bűnbakra és nem a vesztét kiáltom, hanem az életet. Kiáltsd te is az életet! Kiáltsd a haragosodnak: Életet akarok neked! Kiáltsd annak aki megsebzett: Életet akarok neked! Kiáltsd annak aki leköpött: Életet akarok neked! Kiáltsd bele a világba, hogy „Életet akarok nem halált, mert ez az Élet ünnepe!”
Persze mindenki másképp böjtöl,másképp készül az ünnepre. Vannak ma is Kajafások, akiket nem győz meg ez a rövidke írás, vannak Annások is és van ma is Nagytanács. Van Júdás is, s a harminc ezüstpénz talán egy karrier? Egy kocsi? Egy kis extra juttatás? Nem lesz visszaadva. Mert abban a Júdásban legalább annyi tisztesség azért volt... Mindenki másképp böjtöl, másképp készül az ünnepre. Lehet, hogy csak egy egyszerű ember vagy a tömegből, s nem fog megváltoztatni ez az írás amit elolvastál. A haragosod akkor is az lesz akire megmondták, hogy haragudni kell. Lehet, hogy nem fog megváltoztatni ez a kis írás és eszedbe sem jut, hogy még van pár nap. Lehetne a szívet kitárni: tényleg ezt akarod Atyám? Lehetne a haragot elengedni, lehetne felkelni a súsárlók közül, lehetne szerepet cserélni még.
Én a Bárány mellé szeretnék állni. Nem mondani, hogy bűntelen vagyok és nem is érezni azt. Mert így valamit megérzek amit Annások és Kajafások sosem fognak megérezni: Jézus vérének erejét. Mert ha elég közel állok hozzá, ha elég szorosan átölelem, akkor engem is "megtisztít minden bűntől". (1.Jn.1.7)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek
A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

Böjte Csaba az önégető


Böjte Csaba az önégető muszlim néma kiáltásáról

A muzulmán forradalmárok szívében Jézus él?

Nem jól van az, hogy az emberiség egy százaléka birtokolja az anyagi javak döbbenetes nagy hányadát, és számukra a többi ember csak munkájáért tartott vágómarha. Jézus Krisztus csodálatos küldetése, - a megváltás-, nem más mind meghirdetni, közkinccsé tenni az építő szeretet parancsát. A maréknyi porból született, torzsalkodó, háborúzó, anyagiakra, hatalomra vágyódó emberrel megtapasztaltatni, hogy milyen jó és gyönyörűséges szeretetben, békében élni és alkotni már itt ezen a földön. Jó dolog a testvérek egysége, együtt álmodni és verejtékes munkával építeni azt az országot, melynek eljöveteléért nap mind nap imádkozunk a Miatyánkban.
Én mind katolikus szerzetes pap, meghajtom fejemet az arab világban most zajló forradalom mártírjai előtt.
Tuniszban, egy fiatal ember ki tanult, családról, munkáról álmodott, de szembetalálta magát az arrogáns, bürokrácia törvényei mögé bújt kizsákmányoló rendszerrel, tehetetlenségében felgyújtotta magát. Szörnyű tettével hangosan kimondta, hogy az ember életénél fontosabb az ő szívében írt tiszta vágy, egy testvéri, egyenlő, szabad élet után. Döbbenetes, mert néma kiáltására futótűz gyorsasággal, hihetetlenül sokan kérdőjelezték meg hazug világunk hazug törvényeit.
Rengetegen mentek ki bátran énekelve, váll a váll mellett egy jobb jövő reményében, a diktatúrák fegyverei elé. A hírcsatornákon keresztül láthattuk, hogy sem a mesés vagyonok szétosztogatása, sem a kegyetlen sortüzek, a mártírok kiomló vére, nem képes kioltani az emberek szívében egy testvéribb, igazabb, emberhez méltóbb világ utáni vágyat.
Igen, biztos, hogy megérett a világ arra, hogy alázattal egy lépéssel előrébb lépjünk azon az úton, mely Istenünk által megálmodott országba vezet. Biztos, hogy tovább kell lépnünk, mert nem jól van az, hogy az emberiség egy százaléka birtokolja az anyagi javak döbbenetes nagy hányadát, és számukra a többi ember csak munkájáért tartott vágómarha. Nekik sem jó, az önzés, a bűn lehuzza öket. Fel kellene őket is szabadítani a testvéri szeretet csodálatos szép világára.
Jézus Krisztus által meghirdetett Isten országa, a testvéri szeretet és az önzetlen jóság világa, melyért vállalta a kereszthalált, és melynek eljöveteléért mi keresztények nap mind nap imádkozunk a Miatyánkban, hiszem, hogy ha más néven is, de ott van ezeknek a lánglelkű mohamedán mártíroknak a szívében.
Nagyon távolról indulunk és az útjaink sem közösek, de szemükbe nézve mégis érzem, hogy összetartozunk, és hogy majd előbb-utóbb, a szeretet és jóság, a testvériség és az irgalom országának építésében mi keresztények, muzulmánok, egy asztalhoz ülhetünk. A leglényegesebb, a szabadságra, az emberhez méltó tiszta életre vezető vágy, ugyanúgy ott van az ők szívükben is, akárcsak a Krisztus-követők szívében.
Isten a maga gyermekeit ugyanabból az anyagból teremtette, mindannyiunk szívében, talán egyeseknél nagyon mélyen a sok-sok lim-lom alatt, de ugyanaz a tiszta vágy lobog. Vágyunk az egyszerű, tiszta, becsületes alkotó munkában kiteljesedő szabad élet után, arra, hogy testvéreinkkel békében, jókedvben, örömben, Éden-kertté tegyük Istenünk segítségével ezt a szép földet.

Szeretettel, Csaba testvér

AKKOR ... MI LESZ? Egyre


AKKOR ... MI LESZ?

Egyre többet tud már az ember,
szédítõ trónon ül az értelem,
elõtte még megszólalni sem mer,
lenézett koldus lett az érzelem...
Mindenkinek a zsarnok parancsol,
a szintén trónra emelt önmaga,
érte süketen és vakon harcol
kegyetlenül. Egy "új kor" hajnala
kábítja el, ha riadtan megáll,
mert fél. Attól, hogy ez már a halál?!

És tanácstalan sodródik tovább
a gépcsodákat alkotó világ.
Az Istent eltemette: sírba zárta,
... tövissel ma már nem koronázza,
inkább ... nevetni próbál fölötte
a komputer-kor torzult szülötte.

Talán õriztetné is a kriptát,
mert ... ha mégis igaz lenne mindaz,
amit lenéz, mint a hivõk titkát,
de amirõl néha.néha hírt ad
az elnémított lelkiismeret,
hogy - harmadnapra a sír üres lett!
S az Isten mégis ... és még ma is él,
a Bibliában Õ üzen, beszél...

Akkor ... mi lesz? - Azt nem lehet leírni!
A Feltámadottban hinni kell,
hinni, hinni!
Lukátsi Vilma

Szigyu képe
Hát igen, Bea. Sajnos nem


Hát igen, Bea. Sajnos nem kétséges, hogy mi és miért folyik a világon napjainkban. Nagy a feladatunk és a felelősségünk, hogy a magunk lehetőségeihez mérten megőrizzük a szeretet és az igazság hatalmát, az emberhez méltó életet!

A Sátán konferenciát tartott.


A Sátán konferenciát tartott. Összehívta a démonokat a világ minden tájáról.

A megnyitó beszédében ezt mondta: Nem tarthatjuk vissza a keresztényeket attól, hogy eljárjanak istentiszteletre.

Nem tarthatjuk vissza őket attól, hogy olvassák a Bibliájukat és hogy tudják az igazságot. Még csak attól sem tarthatjuk vissza őket, hogy egy bensőséges kapcsolatot alakítsanak ki a Megváltójukkal. Ha egyszer megszerezték ezt a kapcsolatot Jézussal, megtört a hatalmunk felettük. Úgyhogy engedjétek, hogy elmenjenek istentiszteleteikre, engedjétek, hogy magukhoz vegyék az úrvacsorát, de lopjátok el az idejüket annyira, hogy ne legyen idejük arra, hogy igazi kapcsolatot alakítsanak ki Jézus Krisztussal!

- Ezt akarom tenni. - mondta a Sátán. Eltéríteni őket attól, hogy
megragadják a kapcsolatot a Megváltójukkal és fenntartsák ezt az éltető kapcsolatot egész napon át!

- Hogyan tegyük ezt? -- kiabálták a démonjai.

- Kössétek le őket az élet mellékes dolgaival és találjatok ki számtalan cselt, amikkel lefoglalhatjátok a gondolkodásukat - válaszolta.

- Kísértsétek őket arra, hogy költsenek, költsenek, költsenek és kérjenek kölcsön, kérjenek kölcsön, kérjenek kölcsön.

- Győzzétek meg a feleségeket, hogy dolgozzanak hosszú órákat és a férjeket,hogy dolgozzanak 6-7 napot egy héten, 10-12 órát egy nap, így megengedhetik maguknak az üres életformát.

- Tartsátok vissza őket attól, hogy időt töltsenek a gyerekeikkel. Ahogy a családok darabokra hullanak, hamarosan, az otthonaik többé nem lesznek biztonságos menedékek a munka nyomása alól!

- Stimuláljátok túl az agyukat, hogy ne legyenek képesek meghallani azt a "halk, szelíd hangot";.

- Csábítsátok őket arra, hogy kapcsolják be a rádiót vagy a magnót, amikor vezetnek... hogy hagyják bekapcsolva a tévét, videót, cd lejátszót és a számítógépet az otthonaikban folyamatosan, és gondoskodjatok arról, hogy minden üzletben és étteremben a világon nem biblikus zenét játsszanak folyamatosan. Ez majd bezsúfolódik az agyukba és megtöri a kapcsolatot Krisztussal.

- Töltsétek fel a dohányzóasztalokat magazinokkal és újságokkal. Nyomjátok bele az agyukba a híreket 24 órán keresztül. Törjetek be a vezetés perceibe hirdetőtáblákkal. Árasszátok el az e-mail postafiókjaikat szeméttel, katalógusokkal, amikből online lehet rendelni, sorsolásos játékokkal és mindenféle hírlevéllel és promóciós ingyenes ajánlatokkal, szolgáltatásokkal és hiú reménnyel.

- Tetessetek sovány, gyönyörű modelleket a magazinokba és a tévébe, hogy a férjek azt higgyék, hogy a külső szépség a fontos és aztán elégedetlenekké váljanak a feleségükkel.

- Tartsátok fáradtan a feleségeket olyannyira, hogy ne tudják éjjel
szeretni a férjüket. Adjatok nekik fejfájást is! Ha nem adják meg a
férjüknek azt a szeretetet, amire szüksége van, hamarosan máshol fogják azt keresni. Ez jó hamar szétszakítja a családokat!

- Adj nekik télapót, hogy eltérítsd őket attól, nehogy megtanítsák a
gyerekeiknek a karácsony igazi jelentését.

- Adj nekik húsvéti nyuszit, így nem fognak beszélni az Ő feltámadásról és a bűn és a halál feletti hatalmáról.

- Még ha el is utaznak pihenni, tegyetek arról, hogy hajszolják ott is túl magukat... hogy kimerülten térjenek vissza.

- Tartsátok őket túl elfoglaltan ahhoz, hogy kimenjenek a természetbe, és Isten teremtményeit csodálják.

- Küldd el őket inkább vidámparkokba!, sporteseményekre, színdarabokra, koncertekre és moziba.

- Tartsátok őket elfoglaltan, elfoglaltan, elfoglaltan! És amikor lelki találkozóra mennek, nyugtalan lelkiismerettel fognak távozni.

- Zsúfoljátok tele az életüket sok jó kifogással, hogy ne legyen idejük keresni Jézus hatalmát. Így egy idő után a saját erejükből fognak dolgozni, fel fogják áldozni az egészségüket és a családjukat egy elég jó cél érdekében.

- Működni fog! Működni fog!

- Mekkora terv volt!

A démonok buzgón indultak teljesíteni a megbízatásukat, hogy a keresztények minél kevesebb időt hagyjanak Istenre és a családjaikra szerte a világon,hogy a Feltámadás ünnepe a nyúl és tojás ünnepe legyen, és hogy minél kevesebb idejük maradjon arra, hogy meséljenek másoknak arról, hogy Jézus hatalma hogyan változtatta meg az életüket.

Azt hiszem, a kérdés az, hogy sikeres volt-e a Sátán ebben a cselben. Döntsd el te magad!

Apa és fia Apa és fia egy


Apa és fia

Apa és fia egy festmény, a Guernica előtt állt. A kép rémületbe ejtette a srácot, aki előbb csak elfehéredett, utóbb csendesen sírva fakadt. Az apa látta a történteket, de meg se moccant - háta mögött fejcsóválva súgtak össze az öregasszonyok. Nem sok idő kellett, hogy egyikük fogadatlan prókátorrá váljon: a nő nagymamás gügyögéssel, csokoládéval a kezében indult megvigasztalni a gyermeket, de az erő, ami a férfi tekintetéből vágódott felé, úgy sodorta el, mint száraz levelet a viharos őszi szél.
Ekkor az apa fiához fordult, és megszólalt: - Fiam, mit látsz? A fiú könnyeit nyeldekelve hajolt közelebb a kép mellett lévő táblához, és lassan betűzte: - Pablo Pic... asso: Gu... Guernica. A férfi elmosolyodott, majd újra megkérdezte: - Fiam, mit látsz?
- Egy festményt. Apa, ez iszonyú! Emberek halnak meg, és az a ló...
- Fiam, mit látsz? A kisfiú lassan abbahagyta a hüppögést. Elszánt tekintettel, állát vakargatva meredt a képre, majd egyszer csak megszólalt: - Színeket.
- Ez az!- kiáltott elégedetten a férfi.
Gyengéden megsimogatta a kisfiú fejét, leguggolt, s amikor tekintetük egy vonalba ért, megszólalt. - Nem látsz mást, csak színeket. Az iszonyat nem bennük van; ezek ugyanazok a színek, amelyekből a szivárvány is áll! Az elméd, a fejedben lévő képek teremtik a félelmet: a tegnapi film, a tegnapelőtt olvasott könyv... Vagy akár az, ahogyan édesanyáddal nevelünk.
A férfi elhallgatott, térdeplő alakjából szeretet áradt. Elégedetten nézte fia szemében az értelem csillogását, s miután látta, hogy szavai gyökeret eresztettek, tovább beszélt. - Mert bizony, mi is tévedhetünk. A lehető legjobbat próbáljuk adni neked, de tévedhetünk. Akaratlanul is beléd ültethetünk olyan gondolatokat, melyek hatására a színek helyett félelmet látsz. S míg mi, édesanyáddal a lehető legkevésbé akarunk befolyásolni, sajnos a körülötted élő emberek pont fordítva vannak ezzel: minden pillanatodat megpróbálják elvenni, hogy a valóság helyett azt lásd, amit láttatni akarnak veled, hogy... HOGY A SZÍVEDBEN FÉLELEM LEGYEN SZÍVÁRVÁNY HELYETT!
A férfi karjába vette fiát, s miközben a következő kép elé léptek, megszólalt: - Mindig jusson eszedbe: amikor azt hiszed, hogy igaz, amit látsz, valójában nincs más, csak színek. Csak részek. Csak pacsmagok. Ami pedig az önálló színekből képet alkot, az nem az igazság, csak a lehetőségek egyetlen tükröződése.

Csavar az úton Bringázok


Csavar az úton

Bringázok befelé, szép tavaszi reggel van. Napsütés, gyér forgalom,
gondolataimba merülve tekerek az úton leszegett fejjel, bámulva a
magam alá futó betont. És akkor megláttam egy csavart az út mellett.
Néhány méter múlva pedig mégegyet. Vajon honnan potyoghattak
ezek a csavarok az útra? És vajon mi maradhatott utánuk? Nem
hiányoznak ezek egy szerkezetből? Mert az azért mégsem lehet, hogy
csak úgy, kézből szórták el őket!
Messze még az út vége, tovább gondolkodtam hát a csavarokon.
Tulajdonképpen az érzelmeink, tudatunk, önvalónk is hasonló
darabokból áll össze. Egy kis szeretet darab, élmények, gondolatok,
megannyi apró alkatrész, ami a teljes szerkezet működéséhez
nélkülözhetetlen. Amitől ÉN én vagyok. Vagy mindez tényleg
nélkülözhető? Mi van, ha hirtelen kiesik egy gondolat, ha többé már
nem gondolok rá? Azonnal észreveszem? Mi van, ha helyette egy rossz
gondolat üti fel a fejét és elkezd bennem csírázni? Mikor jövök rá?
Valószínűleg elég sok mindennek ki kell ahhoz esnie, hogy
észrevegyem, valami nem stimmel. Hogy már megváltoztam, nem
vagyok ugyan az, mint korábban.

És csak potyognak a csavarok, csak potyognak, és egyszercsak az
egész járgány összeroskad. A tulaj meg ott áll csodálkozva, nem érti
mi történt, minden olyan jól ment eddig.

Vajon hány érzelem darabot vesztettünk már el utunk közben? Mi
lenne most velünk, milyenek lennénk, ha még mindegyik meglenne?
Mivel kezdődött a változás? Sok kérdés, túl sok. De mindegyik egyről
szól: a figyelemről. Figyelem saját magam iránt, figyelem mások iránt,észre KELL venni a meglazult apró csavarokat, még mielőtt szétesik a
szerkezet.

Mert minden egy nagyon apró, alig észrevehető dologgal kezdődik,
mint a monszun egyetlen esőcseppel. És ha nem figyelsz rá, a sok pici
gondolat egymásra épülve rémisztő, gonosz óriássá tud nőni. És nem
fogod tudni, honnan jött, mi volt a kiinduló ok, csak egy kezelhetetlen szerencsétlenség kellős közepén állva csodálkozol: hogyan kerülhettem ilyen helyzetbe?

Csavarok az úton - sok-sok elveszett érzés, gondolatfoszlány,
boldogságcsíra. Haszontalanok, most már azok számára is, akik jogos
tulajdonosaik voltak. Megannyi újrakezdés, fogadkozás, szenvedés és
bocsánat kérés virágzik üres helyükön.

Vigyázz hát rájuk!

Talán sosincs késő ezeket a


Talán sosincs késő ezeket a gyönyörű gondolatokat akkor is olvasni, mikor talán nem időszerű, de mégis valamitől annak érzem...
Wass Albert

Mese az elveszett Szabadságról

Figyeljetek csak magyarok: egy angyal szállt volt le a földre. Ez pontosan száz év- vel ezelőtt történt. Makulátlan tiszta fehér ruhát viselt és akár hiszitek, akár nem: semmiféle színes pántlika nem fi- tyegett rajta. Sem barna, sem zöld, sem piros. Semmi más szín nem volt rajta, csak fehér. És úgy hívták, hogy „Szabadság”.
Odaállt a márciusi ifjak mellé és kezébe vette a nemzet lobogóját, nem egy csoport lobogóját, nem ennek vagy annak a társadalmi osztálynak a lobogóját, mert hiszen angyal volt és így nem is tudhatta, hogy a földön vannak vezérek, pártok, csoportok és társadalmi osztályok. A nem- zet lobogóját vette a kezébe, a magyar nép lobogóját.
Egy ideig győzelemről győzelemre vezette a zászló mögé gyűlt seregeket. De aztán, egyszerre csak valami történt. Az angyal elveszett. Én nem tudom, hogy hol és hogyan, mert ez már régi dolog nagyon. De valahol elveszett a zűrzavarban. Mert Fejéregyházán már nem volt ott, amikor Petőfi holttestén átgázoltak a kozák lovak és nem volt ott Világosnál sem. Csak a honvédseregeket győzte le a cár meg a császár. Az angyalt nem. Mert egy angyalt nem lehet le- győzni. Az angyal már nem volt ott, akkor, valami történhetett vele. Nem tartotta a zászlót és a zászló elbukott.
Aztán eltelt tizenhat év. Legendák ke- ringtek róla, de senki sem tudott bizo- nyosat. És lassan a legendák is kifáradtak. Tizenhat év után néhány türelmes és bölcs ember fölállított egy fehér márvány- szobrot az ország közepén és azt mondta: itt van, visszahoztuk nektek, magya- rok, a szabadságot. Ezek a türelmes és bölcs emberek tudták jól, hogy a szobor csak egy szobor és nem is hasonlít az angyalhoz. De tudták azt is, hogy a nemzet már meglátta egyszer az angyalt és így nem tud angyal nélkül élni. És éppen mert türelmes és bölcs emberek voltak, hát azt gondolták: egyelőre jó lesz ez is. Egy szoborangyal még mindég több, mint semmiféle angyal.
A nemzet pedig lelkesen kezdett elza- rándokolni a szoborhoz és ünnepelte. Ünnepelte benne azt az évet, ameddig győztek a fegyverei. Ünnepelte benne magát, hogy lám leverték, s azért még mindig él. És ünnepelte titokban azt az eljövendő Márciust, amelyik majd újból elölről kezdhet mindent. S az igazi an- gyalt, aki elveszett.
Így tartott ez sokáig. Szavalták lelkesen a „Talpra Magyar”-t, tisztelegtek a hősök sírjainál és zengő szónoklatokkal vigasztalták magukat. És a nemzet lobogóját ott tartotta magosan a fejük fölött a már- ványszobor, melyet lelkes hazafiak rendre átfestettek piros-fehér-zöldre, s hogy sen- kinek ne lehessen panasza: egyik hóna alá begyúrták a szentkoronát, másik hó- na alá becsempészték a kétfejű sast.
Aztán jött az első világháború. A négy- éves felfordulásban az angyalszoborról mindenki megfeledkezett. S a negyedik év végén, mikor a felfordulás a legna- gyobb volt: egyszerre csak az ország kü- lönböző részein, itt is, ott is megjelent egy-egy vadul ordítozó csoport a megtalált igazi angyallal. És csupa megtalált angyalt hurcoltak szerte az országban. Egy külön erdélyi angyalt, egy külön fel- vidéki angyalt, egy külön délvidéki an- gyalt, egy vörös angyalt, egy fehér angyalt … és olyan sok volt már az an- gyal, hogy a távoli szemlélők ott Párizs körül el sem tudtak igazodni köztük.
Rendre azonban kiderült, hogy egyik sem volt az igazi angyal. Csupán meg- részegedett utcai nők voltak, akiket mas- karába öltöztetve rángatott a szájasok hada. Nem volt mit tenni mást, előkeres- ték a régi márványszobrot, mert az mégis csak fehér volt, javítgattak rajta valamit, egyik hóna alól kivették az idejétmúlt kétfejű sast, másik hóna alatt meghagyták még egyenlőre a szentkoronát és visszaállították a régi helyére. A kicsike ország kicsike nemzete bele is nyugodott ebbe. Mert még mindég jobb volt a szobor árnyékában szavalni vasárnaponként Petőfi verseit, mint odaát élni az új ha- tárokon, ahol részeg utcai nők játszották az angyal szerepet és szószékről tanították a gyűlöletet.
De lassan kezdett a szobor kiöregedni. Itt is lekopott róla valami, ott is töredezett a szárnyából egy toll. A béke jóllakott galambjai foltosra dísztelenítették fehér márványruháját. Baj volt a szentkoronával is, mert minduntalan ki akart csúszni a fehér márványkar alól és elvenni onnan mégsem lett volna ildomos.
Aztán egyszerre csak szerte az országban suttogni kezdtek. Hogy van valahol elbújva egy csoport és annál megvan az igazi angyal. Csak rejtve tartják még, nehogy idő előtt kárt tehessen benne valaki. És kiderült, hogy van még egy csoport és annak is van egy igazi angyala a szekrény mögött. És még egy csoportnak van és még egynek. Az ország megtelt titkokkal és suttogásokkal, melyek mind rejtve őrzött angyalokról tudtak. És az emberek igyekeztek leolvasni a csillagokból, hogy a sok titkos angyal közül melyik is hát az igazi.
Így talált rá a nemzetre a második világháború. Rátalált, éppen úgy, mint ahogy más mesékben rátalál Jancsikára a hétfejű sárkány. Arra ment át a háború, és egyszerre csak szimatolni kezdett és azt mondta: emberszagot érzek! És megtalálta a magyar nemzetet a maga ekéje mellett. Mind a hét szájából ráköpte a kén- köves lángot és ráordított: mars meghalni! És a nemzet elindult meghalni.
Azonban nem akart meghalni, ez az igazság. Ki a fene akar meghalni. És mint ahogy Jancsika igyekszik megtalálni a mesében a csodabotot, éppen úgy igye- kezett megtalálni a nemzet is a magáét.
A szobor már nem segített régen, igazi angyalra lett volna szükség. Kezdték előszedni a titokzatos csoportokat. Hogy gyerünk azzal az eldugott angyallal!
Jött az első csoport: nem is volt an- gyala. A második festett képet hozott.
A harmadiknál már színes inget viselt az angyal. A negyedik talpig vörösben volt és véres kést rázott a kezében. Nem volt segítség. A nemzetet elnyelte a hétfejű sárkány.
Hát így van ez, magyarok, így. Jó len- ne már előkeríteni az igazi angyalt valahonnan. Azt a száz évvel ezelőttit, azt a fehéret. Aki az égből jött volt, azt.
Hova tűnhetett? Talán elmenekült Kossuthékkal akkor? Át Amerikába?
Jó magyarok, nincs mit tenni mást: induljunk neki a világnak, s keressük meg. S ha majd megtaláltuk – azt az igazi angyalt, azt a talpig fehéret – gyűljünk össze köréje mind, s instálljuk meg szé- pen, hogy jönne velünk haza.

Express Hugarian Newspaper (Hungária) 7. szám, 1948. március 15.

Szigyu képe
És tényleg! Bea ez is egy


És tényleg! Bea ez is egy komolyan elgodolkodtató, szép történet. Talán valahol az előző, fákról szólóhoz is kapcsolódik. Sohasem tudhatjuk, hogy mi miért történik. Ám, ha nem is tudunk róla, mindig a javunkat szolgálja. Akár a nagy baj is, ha még nagyobbtól ment meg minket, ha soha nem is értjük meg az okát. Fontos azonban, hogy a figyelmeztetéseket, terelgetését az életünknek megérezzük és komolyan vegyük, mert lehet, hogy adott esetben csak arról van szó, észrevegyük, ha nem jó úton járunk.

Kedves Szigyu! Örülök, hogy


Kedves Szigyu!

Örülök, hogy sikerült az örömmömet megosztanom Veled. Esténként sokszor leülök a gép elé és meséket, verseket bogarászok, s az igazán szép lélekmelengető gondolatok tárházát elmentem. Nem egyszerű a hétköznapok porából kikeveredni, széert is keresem ezeket a történeteket.
Talán ez is tetszeni fog:

Két utazó angyal megállt, hogy az éjszakát egy tehetős család házában töltse el. A család udvariatlan volt, és megtagadta az angyaloktól, hogy a nagy ház vendégszobájában pihenjék ki magukat. Ehelyett egy picike helyet kaptak a hideg pincében. Amikor kinyújtóztak a kemény padlón, az idősebb angyal meglátott egy lyukat a falon és kijavította azt. Amikor a fiatalabb angyal kérdezte, miért, az idősebb angyal így felelt: “A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak.”

A következő éjjel mindketten egy nagyon szegény, de vendégszerető paraszt és felesége házában pihentek. Miután azok a kevés ételt is megosztották velük, amijük volt, átengedték az angyaloknak az ágyukat, ahol ők jót aludtak. Amikor a következő napon a nap felkelt, az angyalok könnyek között találták a parasztot és a feleségét. Az egyetlen tehenük, akinek a teje az egyedüli bevételük volt, holtan feküdt a mezőn.

A fiatal angyal dühös lett és kérdezte az idősebbet, hogyan hagyhatta, hogy ez megtörténjen. Az első embernek mindene megvolt, mégis segítettél neki, vádolta. A második családnak kevese volt, és hagytad, hogy elpusztuljon a tehenük. A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak, mondta ismét az idősebb angyal. Amikor a nagy ház pincéjében pihentünk, észrevettem, hogy a falon lévő lyukban arany van. Mivel a tulajdonos olyan mohó volt és nem akarta megosztani szerencsés sorsát, betapasztottam a falat, hogy ne találhassa meg. Amikor az utolsó éjszaka a paraszt ágyában aludtunk, jött a halál angyala, hogy elvigye a feleséget. Helyette odaadtam a tehenet.

Ha bízol, csupán arra kell hagyatkoznod, hogy minden eredménynek megvan az előnye. Amíg nem telik el egy kis idő, ezt nem veszed észre… Néhány ember eljön az életünkbe, és gyorsan elmegy… Néhány ember barát lesz és marad egy kicsit… gyönyörű nyomokat hátrahagyva a szívünkön… és ez velünk is így van, hiszen barátságot kötöttünk.

A tegnap: történelem.
A holnap: misztérium.
A ma: ajándék.
Úgy gondolom, hogy az élet valami különleges… Élj és élvezz minden pillanatot.

Szigyu képe
Bea, ez csodálatos történet.


Bea, ez csodálatos történet. Beleborzongtam, amikor olvastam. Nagyon igaz is, folyamatosan megtapasztalom, hogy minden, ami velem történik, a javamra válik. Még akkor is, ha sokáig úgy tűnik, hogy ellenemre van és tiltakozom is. A végén mindig kiderül, hogy az én érdekemben úgy kellett történni és jó, hogy úgy is történt! Talán érthető, amire gondolok.
Köszönjük a történetet!

Hozzászólás
A mező tartalma nem nyilvános.
  • A webcímek és email címek automatikusan linkekké alakulnak.
  • Engedélyezett HTML elemek: <a> <em> <strong> <cite> <code> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd> <h1> <h2> <h3> <img> <br>
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.

További információ a formázási lehetőségekről