Belépés
4 + 7 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Pl.: 1+3 esetén 4-et.

Ma délután csörgött a telefonom. Szabó Miki volt a hívó, aki arra kért, hogy az általa küldött cikket (amit egyébként öten fogalmaztak és írtak) mindenféle "felsőbb utsításokat" mellőzve legyek szíves és tegyem közzé itt a KoBaK honlapon. Röviden elbeszélgettünk a "felsőbb utasítás"-ról, ugyanis nincs semmiféle felsőbb utasítás!

Örömmel tesszük közzé a sorokat itt a Kormorán Baráti Kör honlapján, márcsak azért is mert először fordul elő, hogy a zenekar ezen öt tagja bármit ilyen módon fontosnak tartott közölni.

Reni, Erika, Basary, Miki és Laci! Köszönjük hogy gondoltatok ránk, és sok sikert a munkához!

--------------------------------------------------------------------------------------------

Kedves Kormoránt kedvelő Barátaink!

Kérünk Benneteket, olvassátok el levelünket figyelmesen, mert szeretnénk, hogy Ti is megértsétek mi is történt valójában! Szeretnénk továbbra is látni Benneteket koncertjeinken, beszélgetni Veletek, és együtt erősíteni a szellemiséget, hitet, mely olyan naggyá tette ezt a közösséget...
Tavaly nyáron különös szóbeszéd kapott szárnyra, miszerint a Kormorán együttes énekesei helyett (Tóth Reni, Mr. Basary és Géczi Erika) más énekesek lesznek. A döbbenet és a csodálkozás egyszerre ült ki arcunkra, mert nem értettük a helyzetet. Értetlenül álltunk a történtek előtt. De ha bármit kérdeztünk, a válasz mindig az volt: „…minden rendben van, ne higgyünk a pletykáknak!...”

Van egy mondás: „Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja.” Ez a népi bölcsesség hosszú-hosszú évek alatt alakult ki, s talán érdemes rajta a történtek függvényében elgondolkodni.
Telt-múlt az idő, koncert koncert után, de ez a szóbeszéd csak nem szűnt meg, sőt mindig jöttek hozzá újabb információk. Úgy tűnt, hogy rajtunk kívül mindenki más rendkívül jól informált volt. A végén már mindenki tudott mindent, csak mi nem, akik érintettek voltunk. A döbbenet és a csodálkozás helyét felváltotta a szomorúság és a csalódottság. Igen, szomorúak voltunk, mert ha ez igaz, hogy mások énekelnek helyettünk a Kormoránban, akkor szétfoszlik egy álom, hogy mi egy család vagyunk, hogy egy közösséget alkotunk, ahol azt csinálhatjuk, amit szeretünk: zenélhetünk, énekelhetünk, s ezzel örömöt okozhatunk sok-sok embernek, akik szeretik a mi előadásainkat, s zenénket. És igen, csalódottak voltunk és vagyunk, mert a mai napig még mindig nem tudjuk mi az igazság. Igen, csalódottak vagyunk, mert látjuk, ahogy darabokra hullik egy kép, hogy kilenc muzsikus összekapaszkodott, s ez mára már csak illúzió.
Viszont vannak tények: Tény az, hogy az elmúlt két évben megjelenő Kormorán albumokon, már egyre kevesebbet zenéltünk, énekeltünk, és egyre több volt a vendég muzsikus. Persze, ez önmagában nem probléma, hiszen minden zenész és énekes, a Zenészek és Énekesek nagy családjához tartozik. Mi is örülünk annak, ha segítséget kapnak feltörekvő tehetséges fiatalok azáltal, hogy egy neves zenekar albumán énekelhetnek, vagy együtt énekelhetünk zenei palettánk nagyjaival. A 2010-ben megjelenő Magyar kettős című albumon már egyáltalán nem is szerepeltünk (kivéve Reni egy dalban, a szövegíró külön kérésre).
S ki az a mi? Nos, Géczi Erika, Tóth Reni, Mr. Basary, Szabó Miklós és Nagy László.
Jött a Karácsony, s nem volt Kormorán karácsonyi koncert oly sok év után. Beköszöntött az Új Év. 2011. február van, és még mindig nem tudunk semmit. Lesznek-e koncertjeink, lesznek-e próbák, egyáltalán mi van velünk? Fogunk-e idén együtt muzsikálni, fogunk-e egyáltalán muzsikálni?
Vártunk. De vajon mire? Sokáig vártunk, immár fél évet, hogy megtudjunk valamit. Hogy fogunk-e mi kilencen, akik eddig Kormorán zenekar voltunk, zenélni? Fogunk-e így kilencen együtt zenélni? Lesznek-e így kilencen együtt koncertjeink?
Megannyi megválaszolatlan kérdés, és a választ a mai napig nem kaptuk meg!
Viszont vannak az igazságot elrejtő nyilatkozatok, amelyek megtévesztik az embereket. Szétszakadt országunk és szétszabdalt magyarságunk összefogása jó marketing fogás, mely mögé el lehet rejtőzni, és ezzel álcázni az igazi szándékot. Szétszakadt országunk ma már jó üzlet lett! Hangzatos szép szavak, mondatok. S közben hol vannak az igazi emberi értékek, mint az őszinteség, az egyenes, nyílt beszéd, és a tisztelet?
Nagyon úgy tűnik, hogy az, amit 10 évig az emberek Kormorán zenekarként ismertek, egy átalakuláson megy keresztül. A változás szele minket is elért, mint az országot. S talán a változás néha nem is baj. A világban mindennek megvan az oka, semmi sincs véletlenül. A változás sokszor szükséges a fejlődéshez. Mint amikor a pillangó elhagyja bebábozott börtönét, és kiröppen a napfényre, s a tiszta kék ég felé fordítja tekintetét.
A Kormorán új zenészekkel, új énekesekkel szárnyal tovább, olvashatjuk a Demokratában. Az újságok hasábjairól tudtuk meg azt, amit fél éve mástól várunk...
Az „új-Kormorán” szárnyalásával párhuzamosan mi is tesszük tovább dolgunkat, amit eddig is. Énekelünk, zenélünk, mert szeretünk énekelni és zenélni. Ezt a képességet kaptuk Istentől. Nagy szavak és hangzatos mondatok nélkül. Nem mérnökök lettünk, vagy sofőrök, vagy üzletemberek, vagy valami mások, hanem zenészek, muzsikusok. Szeretünk zenélni a zene öröméért, énekelni azért, hogy a szívünkben, lelkünkben megszülető gondolatokat üzenetként átnyújtsuk mindazoknak, akik nyitottak azokra, zenélni azért, hogy akik hallgatják, jól érezzék magukat, feltöltődjenek a zene hangjaival, energiájával, és az előadók szeretetével, odaadásával. A zene nem lehet eszköz. A zene egy magasabb rezgésű energia, mely azt a célt szolgálja, hogy akik zenélnek, és akik hallgatják, az előadás alatt összekapcsolódjanak, és kölcsönösen energiát sugározzanak egymás felé, amely nem más, mint a szeretet energiája, amely a legmagasabb rezgés a világon, s amely az összetartozást jelenti minden ember között.
Bárhogy is van, mi nem szálltunk el a Kormoránból, de mégis arra kényszerítettek az események, hogy ha zenélni akarunk, akkor kezünkbe kell vennünk saját sorsunk irányítását, és új formációt kell létrehoznunk új névvel.
Járjuk az utunkat és énekeljük tovább dalainkat, visszük tovább az örökséget, ami a tarsolyunkban összegyűlt, megőrizve a Kormorán elmúlt években felvállalt eszmeiségét és hangzásvilágát, ötvözve saját gondolatvilágunkkal és zenei ötleteinkkel. Az élet néha furcsa fordulatokat hoz, de ha magasabb távlatból nézzük ezt a táncot, igenis meglátjuk a ritmusát és lüktetését, s akik képesek ezt a ritmust és lüktetést felvenni, mindig könnyedén és felszabadultan haladnak tovább. Mi sem tehetünk mást, mint tovább haladunk.
Kedves Barátaink!
2011-ben is szeretnénk ugyanúgy tovább zenélni, mint az ezt megelőző 10 évben.
Ötünk mellett természetesen Gáspár Álmost és Zsoldos Tomit is velünk láthatjátok, valamint nagy örömmel vállalta a velünk való együttzenélést Gulyás Feri, aki többek között a Nox együttesben is sok szép népi hangszeren játszott.
A NEVÜNK: ÖRÖKSÉG
Egyenlőre közösségi oldalakon (facebook, iwiw) informálódhattok rólunk és koncertjeinkről, néhány nap múlva Tóth Reni honlapján ( www.tothreni.hu ) kapunk egy „oldalt” mindaddig, amíg el nem készül a saját honlapunk.
Kérünk Benneteket, küldjétek tovább ezt a levelet mindazoknak, akikről tudjátok, hogy szeretnek minket, és a jövőben is szeretnének eljönni a koncertjeinkre! Minél többen csatlakozzatok a közösségi oldalainkhoz („lájkoljatok”), így a közvetlen kapcsolattartást szorosabbra fűzhetjük! Mondjátok el véleményeiteket, észrevételeiteket, próbálunk válaszolni, mert mi hiszünk a párbeszédben! Legyetek partnereink, és együtt „harcoljunk” a nagybetűs Értékekért!
Ugyanúgy várunk Titeket nagy-nagy szeretettel előadásainkon, mint eddig. Érdekes, új műsorral készülünk a számotokra. A jó hangulat, a vidámság és a pergő ritmusok ugyanúgy velünk lesznek, mint a szívhez szóló szép szövegek és dallamok.
Nagyon várunk Benneteket, és köszönjük, hogy eddig is annyi sok szeretetet kaptunk tőletek!
„Az élet olyan tapasztalat, melynek célja, hogy az embert a lét magasabb, elmélyültebb és kiterjedtebb síkjára vezérelje, tettei következményeinek megtapasztalása által.” (Shai Baba)
Sok szeretettel,
Tóth Reni, Géczi Erika, Mr. Basary, Szabó Miklós, Nagy László

A következő vers legyen útravalónk az előttünk álló szép jövőben:
Prohászka Ottokár: Kő az úton

Gondolod, kerül életed útjába
Egyetlen gátló kő is hiába?
Lehet otromba, lehet kicsike,
Hidd el, ahol van, ott kell lennie.

De nem azért, hogy visszatartson téged,
S lohassza kedved, merészséged.
Jóságos kéz utadba azért tette,
Hogy te megállj mellette.

Nézd meg a követ, aztán kezdj el
Beszélgetni róla Isteneddel.
Őt kérdezd meg, milyen üzenetet
Küld azzal az akadállyal neked.

S ha lelked Istennel találkozott,
Utadban minden kő áldást hozott.

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek
A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

Nem biztos, hogy osztatlan


Nem biztos, hogy osztatlan sikert aratok a mostani írásommal, de egy olyan eseményen voltam, ami mellett nem tudok elmenni szó nélkül. Egy nagyon jó hangulató, nagy közönségsikert arató koncereten voltam.  A helyszín Tápszentmiklós, falunap.A színpadon az Örökség zenekar.  - A régi időkben , általában egy jóbarátommal, és az Ő barátnőjével jártunk a Kormorán koncerteket. Amikor  bekövetkezett a törés a zenekar életében, mindegyikünk  saját gondolatai szerint értékelte a történteket, és bár megvitattuk egymás között, sajnálattal , de a barátaim úgy döntöttek,  nekik ez volt az igazi fénykor , a folytatásra nem kíváncsiak többé.  Az idő azért kissé átformálja az emberek gondolkodását, így amikor felvetettem nekik, hogy a közelben lép fel  a régi kedvencek kissé átalakult csapata, gondolkodás nélkül beleegyeztek , hogy nézzük meg, a régi idök emlékére.  Próbáltam semlegesen, előítéletek nélkül készülni, ami bevallom , nem volt könnyű. Nagy szeretettel fogadták Őket, amit egy hosszú, nagy sikert arató műsorral honorált az együttes. Jólesett hallani a régi idők hangulatát idéző zenéket, amikhez mindannyiunkat komoly érzelmek fűznek. Azt is el kell mondanom, hogy érdekes módon a mai Kormorán műsorán szereplő dalokat is játszák, pl a Zöld szemű rózsa. Ennél azért egy kicsit nagyobb a dalok listája , amiből válogatni lehet. Zseniális volt a hegedű, és a dob, az énekesek hozták a megszokott színvonalukat. Zsoldos Tomit figyelem egy ideje, a színpad deszkájához szegelt cipőjéből kínőve, most már  valamelyik Rejtő regény főszereplőjének a szerepét alakító - csúnya szóval "showmanként" alakít! Tegnap  adta eddigi legnagyobb műsorát, pl a közös refrénnél, az első sorba lépve , a mikrofon  állvány előtt teli torokból énekelt- mikrofon nélkül. A bal oldalon találtam csupán hiányosságot, azért a szólógitár és a fúvós hangszerek nem úgy szóltak , ahogy azt más zenekar koncertjén megszoktam.  Összességében egy jóleső, nosztalgia koncereten voltam. Amiért bátorkodtam megírni, annak két oka van: akik az ember szívébe belopják magukat, azokra mindíg jó szívvel gondol, és bárhogy is nézzük, Ők még mindíg a Mi Kutyánk kölykei.

Annyit tennék még hozzá, hogy


Annyit tennék még hozzá, hogy "elbeszéltük" a magyarságunkat, s ezért szégyenlem magam.

Sokáig hallgattam,


Sokáig hallgattam, hallgattunk pedig lehet, hogy beszélnünk kellett volna. Ki tudja mivel tettünk volna jót? Azt most már biztosan tudom, hogy ami az elmúlt fél évben történt az méltatlan volt mind a Kormoránhoz, mind a megszólalókhoz is . Tudom könnyű okosnak lenni utólag. Az az érzésem, hogy idáig azért juthattunk, mert együttesen mindenhol a”feszítsd meg” kiáltásokat lehetett hallani. Igen végül az lett amit kiabáltunk. Megfeszítettünk kilenc embert, pedig senki nem tudott semmit, de mi mégis azt hittük, hogy mindent jobban tudunk, mint az érintettek. Amikor már az együttes tagjait ízekre szedtük, akkor előkerültek kifejezések. Őskobakosok, kobakosok, sőt olyan kobakosok is , akikről addig nem is hallottunk, nem is ismertünk. Mindenkinek volt a másikhoz” kedves” szava, sőt odáig jutottunk, hogy kiforgattuk egymás szavait a világhálón. Igen, a világhálón, mert féltünk egymással szembenézni, felvállalni mindazon gondolatokat, amik a semmibe tűntek el. Eggyel azonban nem számoltunk, a következményekkel. S most amikor mindenki tele van sebekkel és ül egy romhalmaz tetején, most hirtelen minden szép és jó lett. Mindenki odaállhat a neki tetsző térfélre, mint aki jól tette dolgát. Valóban ezt akartuk volna? Az elmúlt 7 évben én mindig kaptam, de az utolsó félévben úgy tűnik mindent elveszni látok, amit a kezdetektől fogva apránként felépítettünk. Azonban azt is tudom, hogy nem véletlenül történt. Az ember hajlamos a kezdeteket elfelejteni, hogy honnan indult, s mit köszönhet másoknak. Sokan már nem tudjátok ki az a Szötske aki színházi előadásokat szervezett meg. Emlékszem Nagy Laci ott velünk a Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek című előadásán. Aztán ott volt az erdélyi koncertsorozat, ahová a Kormorán együttestől kaptunk meghívást. Bár nem tudtam a barátaimmal tartani, mert szeptemberben volt, s a gyermekeim mellett volt a helyem az iskolakezdés miatt. Aztán jött egy meghívás Felvidékre, ahol szintén jutott hely a buszon a kobakosoknak is. Ennek a meghívásnak köszönhetően ismerkedhettem meg Karkó Henivel, aki nemcsak a világ egyik legcsodálatosabb embere, hanem „ A MAGYAR EMBER”, így csupa nagybetűvel, akinek a szíve piros-fehér- zöldben dobog, aki testvéreként fogadott mindig bennünket. Nagy ajándék az élettől, a Kormorántól. Volt egy kirándulás is Halász Lajossal, akit mindig a Húzd a harangot dallal kötöttük össze. Emlékszem meg szerettük volna hívni , mint Lámpás Embert, hogy meséljen nekünk Nagygéc tragédiájáról. Esztergomban és Párkányban Tóth Renivel töltöttünk el egy napot. Meghívást kaptunk a Mongol étterembe a lemezbemutatóra, elkísértük az együttest a Petőfi Rádió koncertjére, halászlét főztünk valahol a Duna partján, amiután az együttes 2 órás koncertet adott 20 kobakosnak. A kobak ettől függetlenül is létezett. Elindult a Lámpás Emberek sorozat, a Szent László világhálós rádióba elkísértük a Transylmaniat, akikkel néhány kobakos társunkkal együtt beszélgetést készítettek. Havonként összejöttünk beszélgetni a Bécsi Szelet vendéglőbe, később a Moszkva téren egy étteremben találkoztunk, ahol Basaryval Solt készített egy beszélgetést, Erika azt hiszem a második Kobak talákozón a Margitszigeten énekelt néhány dalt az új lemezéről. Szabó Mikivel 2006-ban találkoztunk a Kossuth téren. Sok-sok értéket és barátot szereztem ez idő alatt, s igyekszem megőrizni mindazt úgy ahogyan nekem átadták, a szeretetet, ebben az egyre inkább két térfélre szorított világban. A Lámpás Emberek iránti elkötelezettségemet tovább erősítették a Kobakos zenés, prózai megemlékezések, ünnepek. Ez csak akkor hagyott alább, amikor Peti tolmácsolta felém, hogy már nem mindenkinek éri meg 20 ember miatt egy egész napot rááldozni. Azt hiszem utána már nem is igazán erőltettem, erőltettük, mert ha valami már kényszer az nem az igazi. Igaz, ezt sem sikerült megbeszélni, amit sajnálok. Talán ez is másként alakulhatott volna. Megjelent két levél amiből mindenki kiveheti mindazt, ami számára elfogadható . Arra azért vigyázni kellene mindannyiuknak, hogy nehogy egy torz tükröt higgyünk valóságnak, csak azért mert számunkra ez a kényelmes. Sokszor írtam már a kisködmönt., amit félre dobhatunk, miközben tudjuk csak azért tettük, hogy ne érezzük a szorítását.

Kriszta képe
Az értékek önmagukért


Az értékek önmagukért értékek, a dalszövegek csak megjelenítik őket, s az az őszinte tiszta szó, szeretet, amely ebből a levélből árad szerintem valódi érték. Ezt akartam valahogy kifejezni, illetve egy kicsit azt is, hogy mindegy a zenekar neve, a mellé állok szívesen, ahol ezt, ezeket megjelenni látom.
Hisz, emlékezzünk, egyszer (sőt nem is egyszer) maga Koltay Gergő mondta azt nekünk, hogy azt szeretné, ha ez a társág tőle, vagy a Kormorántól függetlenül is megmaradna, akár akkor is, ha netán nem lesz egyszer Kormorán.

bucsupe képe
Kriszta! Nem azért tettük ki


Kriszta! Nem azért tettük ki ezt a hírt mert ezáltal bármit is be akarnánk bizonyítani! Ezzen levél megjelentetésével szeretnénk elismerni az öt zenész művészetét.
Mint ahogy azt már a baráti kör megalakulásakor is megtettük ismét kijelentjük, hogy a KoBaK továbbra is Koltay Gergő dalszövegeiből táplálkozik, azok adják az alapját mindazon értékeknek, amit képviselünk.

Nagyon örülök,hogy ott


Nagyon örülök,hogy ott találkozhatunk újra Veletek,ahol mindannyian megszoktuk:
a színpadon!

Kriszta képe
Én is nagyon örülök, mert


Én is nagyon örülök, mert hiszen itt, ezáltal (is) bebizonyosodhat,hogy a KoBaK nem arról szólt, hogy van egy név, ami köré elkezdtek gyülekezni emberek, s csak az számít, hanem igenis az a bizonyos sokat emlegetett "szellemiség" - igen, az őszinte, egyenes szó értéke, erre gondolok, ez roppant fontos! Hajrá Örökség, Hajrá KoBaK!

Peti! Köszönjük, hogy adtál


Peti!
Köszönjük, hogy adtál lehetőséget levelünknek...
üdv,
a többiek nevében is: Szabó Miklós

Hozzászólás
A mező tartalma nem nyilvános.
  • A webcímek és email címek automatikusan linkekké alakulnak.
  • Engedélyezett HTML elemek: <a> <em> <strong> <cite> <code> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd> <h1> <h2> <h3> <img> <br>
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.

További információ a formázási lehetőségekről