Belépés
1 + 4 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Pl.: 1+3 esetén 4-et.

VOLT EGY ÁLMOM

Volt egy farmom Afrikában – így kezdődik Sydney Pollack zseniális filmje: a Távol Afrikától, mely Karen Blixen élete alapján készült. Az írónő szavait magamban felülírtam:
VOLT EGY ÁLMOM, EGY FARM AFRIKÁBAN.
és
VAN EGY ÁLMOM A KORMORÁN

Tisztelettel kérek mindenkit, engedjen álmodozni! Engedje meg bárki, hogy a döntéseimet magam hozzam meg, ahogy a Trójában leírtam és Priamosz király elénekelte:
VOLT EGY ÁLMOM TRÓJA SZABADSÁGA…

Ha meghallgatnátok, vagy megnéznétek a rockoperát, talán rájönnétek, hogy ebben a darabban minden benne van, ami körülöttünk történik. Hazaszeretet, hősiesség, önfeláldozás, szerelem, átváltozások – szellemi és emberi fejlődések. Trója nem pusztul el, hanem felmagasztosul. Achilleusz vademberből, szerelmes ifjúvá változik. A világ így működik. Párizs, aki az aranyalmát Aphroditénak ítélte, elhitte, hogy övé lesz a világ legszebb asszonya. Én is sok mindent hittem. Mert nekem is voltak és lesznek álmaim. Trója a belső szabadság szimbóluma és csupán annyi köze van a Kormoránhoz, hogy Szűts István a zenekar billentyűse szerezte a zenét, magam pedig a szöveget írtam Pintér Tibor színész-rendező barátunk felkérésére. Ha nem lettek volna aláírt szerződéseink, akkor Tóth Renáta játszotta volna Brisszéiszt. Az a Tóth Reni, akit magam biztattam szólólemeze elkészítésére.
Lehet buta és nevetséges módon kritizálni a „magyarkodásunkat”, lehet fél-információk és gyűlöletkampányt szítva szétverni azt, ami felépült. Az emberiség csődje a butaság!

A Kormorán 34 évvel ezelőtt kezdett épülni. Ti akkor talán még meg sem születtetek. Egy olyan világban kezdtem el a köveket egymásra tenni, amit nem kívánok ma senkinek. Mert volt egy álmom. Ehhez csatlakoztak időről időre zenésztársak. Ki ezért, ki azért.
De aztán történt valami. Megszólalt, feléledt a háló és elkezdődött valami, amire soha nem gondoltam volna. Megszületett a Kormorán Baráti Kör. Hihetetlenül örültem. A Kobak akkori tiszta vízében jó volt megfürödni. Ma már rég nem arról szól, aminek indult. Értelmes, jóarcú, tiszta gondolkodású emberek elkezdtek egy közös ösvényt találni zavaros világunkban. Valamit felismertek, amitől mindenkinek az arcán megjelent egy kicsi fénysugár. Annak a fénynek kicsiny része, amit a Kormorán eszmeisége képvisel. Több, mint nyolcvan muzsikus énekelt, muzsikált az együttesben. Bejártuk a fél világot, de volt, aki alkalmas volt a közösségre, volt, aki nem. Akkoriban még mindenki a zenét és a dalszövegeket szerette. Nem alakultak a Hálón fan clubok. Készültek az újabb és újabb albumok. Magam fel tudom sorolni az összes gitárosunkat, dobosunkat, énekesünket, mert mindenki valamilyen módon a szívemhez nőtt. Ki hullatott könnycseppeket Margit József, Jenei Szilveszter, Patai Tamás, Csillag Endre, Németh Gábor, Makrai Pál, Hetényi Zoltán és még sok-sok muzsikus után? Akik frontemberek voltak!

TÖRTÉNT EGY CSODA.
A Jóisten adta, nem kértem, jött magától. Megszületett a Baráti Kör. Sokan voltunk, mára kevesen maradtunk. Ma a bulvár sajtó szintjén olvasom a beírásokat a vendégkönyvben. Mert megtettem azt a szívességet mindannyiotoknak, hogy elolvastam.
Amikor Kennedy elnököt megölték, az amerikai televíziókban órákon keresztül csupán egy felirat jelent meg: SHAME azaz SZÉGYEN.

Ezzel a gondolattal mindenki tegyen azt, amit tud.

Egy vezetőnek döntenie kell, dönteni maga és mások sorsáról. Dönteni kell, merre tovább, akár egy zenekar, akár egy ország, akár egy nemzet jövőjéről van szó. Nem vagyok hajlandó elmerülni a bulvár internet posványába. Lehet rám tücsköt-bogarat mondani, lehet belefullasztom a muzsikusokat a „magyarkodás” mocsarába, de tessék szíves tudomásul venni: én megyek a magam útján. Aki jön velem, azt bepakolom a hátizsákomba és cipelem ameddig bírom. De ne gondolja senki, hogy az un.: rajongói tábor ( már a kifejezéstől is feláll a hátamon a szőr ) döntheti el mit reggelizzek, mit írjak, milyen dalok, zenék szülessenek meg a fejemben, melyiket adjuk elő a hangversenyeken. Én keményfejű legény vagyok, aki, ha beleveri a fejét a falba, akkor nem ő esik össze, hanem a fal dől le. Nekem nem rajongók kellenek, hanem értelmes felnőtt, magyar nyelven beszélő, tisztességes emberek, akik megértik a Kormorán gondolatait, akik azért járnak el egy-egy hangversenyre, hogy feltöltődjenek és mi is feltöltődhessünk általuk.
Egy házasságban ha feszültség van, lehet ordibálni, de lehet szelíden kérni is.
Nemrégiben arról szólt a zenekar kritikája, hogy unalmasak vagyunk, egysíkú lett egy-egy koncert. Most követelőzések vannak, kiállások, tüntetések. Gratulálok!
Ez nekem Magyarország!
Csak valamit eltetszettek felejteni. Nem az a hét-nyolc „megmondó ember” irányítja a zenekart, hanem az a sok ezer hallgató faluról falura, városról városra. Hihetetlen jó kritikája van utolsó albumunknak Ausztráliában és az Egyesült Államokban. A Tüzek előtt tüzek után dalai népszerűek a Vajdaságban, Kárpátalján, Erdélyben és a Felvidéken. Tettünk valamit az összmagyarság egybetartozásáért. Hiba volt? Mellettünk volt a határainkon kívül élő művészeken kívül, Kalapács Józsi, Varga Miki, Sebő Ferenc és Halmos Béla. Hiba volt?! Talán erről kéne beszélgetni!
Nemrég együtt voltunk egy hangverseny után Takler úrral, aki hosszasan mesélte milyen nehézségekkel hozta össze a vállalkozását. Azt is elmondta, nap mint nap mennyit kell küzdeni a fennmaradásért. Nem engedett senkinek, ment a maga útján. Elérte célját. Próbálták gáncsolni, próbálták feljelenteni, próbálták kijátszani, de kitartott igaza mellett. Lehet következő életemben szőlőt fogok termelni, borász leszek.

Talán vissza kellene térni arra az elfelejtett ösvényre, amit néhány éve kitapostunk együtt: zenekar és hallgatóság ( nem rajongói blogok ). A múltkoriban beszállt egy darázs az asztalom elé, aztán neki az ablaknak és majdnem halálra verte magát, akkor én kinyitottam az ablakot és szabadon engedtem. Ne ütögessétek a fejeteket egy átlátszó ablaküvegbe. Inkább kinyitom az ablakot, bár nagyon sajnálnám, ha elszállnátok. Talán már el is szálltatok, elrepültetek, mert ez már nem a Kormorán Baráti Kör.

Tudjátok én nem védekezem, nekem egy helyre van elszámolásom, de az vagy nagyon fenn van, ahogy a szentképeken ábrázolják, vagy nagyon belül a lelkekben. Nem kell védekeznem, esélyt nem adok újabb bulvársajtóba illő mocskolódásoknak. Nekem ott van az a több százezer hallgató, iskolák, kórusok, előadók, akik a dalaimat éneklik. Ott vannak azok a levelek, amiket nap mint nap kapok. Nekem ez olyan, mint egy védőháló, mint az amerikai Science Fiction filmekben, amikor egy hatalmas sugárpajzs védi az űrhajót. Védekezzen az, aki kiadja a belső információkat, aki egy tárgyalás egy megbeszélés anyagát nyilvánosságra hozza. Az, aki egy zenekari buszban való megbeszélés szövegét másnap kirakja a hálóra.
Hát ilyen Magyarország! Vannak vérszerződések és vannak az Egri Csillagokból ismert Hegedűs hadnagyok.

És a jövőről. Igen, sok művésszel tárgyaltam és tárgyalok egy új albumról, mely a Kárpát-medencei énekeseket és muzsikusokat hozza össze. Terveim vannak. Új időket élünk néhány hónapja, új az időszámítás és az „Új idők új dalokat” kívánnak. Nagy levegőt kéne venni és teleszívni a tüdőnket azzal a friss széllel hozott illatokkal, amikről talán már el is feledkeztünk.
Nekem nyugodt a lelkem, háborogjon azé, aki nyugtalanul alszik.
A kagylóba kis piszkot szórnak és létrejön az igazgyöngy.

Egy angol filozófustól:

A szabadság, szabadság.
Nem egyenlőség, nem tisztesség,
nem igazságosság,
nem emberi boldogság vagy nyugodt lelkiismeret.

Amúgy, ha az Isten megsegít és erőnk lesz, mindenkit szeretettel várok tavasszal a Tatabányától a Don kanyarig tartó hosszú koncertturnéra, melyen végigjárjuk a Második Magyar Hadsereg útját, meg-megállva egy-egy helyen a hazai katonai hagyományőrzők kíséretével.

Lesz puska, ágyú, tank, lehet ismét célozni rám, de nehogy véletlenül magatokat találjátok el.

Mert tudjátok vannak sárdobálók, de vannak még álmodozók, akik velem együtt hisznek egy új világban, egy új Magyarországban. Mert ideje van a vetésnek és ideje van az aratásnak.

BÉKESSÉGET A FÖLDÖN A JÓAKARATÚ EMBEREKNEK!

Üdvözlettel:

Koltay Gergely
a Kormorán zenekar alapítója és vezetője

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek
A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

Zobor képe
Sziasztok! Gondolkoztam


Sziasztok!
Gondolkoztam sokat, hogy megszólaljak-e a témában,hiszten oly sokan megtették már előttem.... talán van értelme, talán nincs....
Ma már kevesen tudják, hogy annak idején én hoztam létre az indexen az ős-Kormorán-fórumot 2001 végén, amikor még nemhogy KoBaK, de még az együttesnek sem volt honlapja, fóruma.... Tettem ezt azért, mert nagyon szerettem a zenéjüket és azokat az érzéseket, amelyeket felszabadított bennem a zenéjük. Tettem azért, mert fehérvári lévén semmi infót nem tudtam beszerezni róluk, koncertjeikről.
A fórumon aztán lassacskán megindultak az infók. Néhánysor magam is kemény véleményt írtam az akkori tagcserékről, de aztán hamar beláttam, úgy volt a jó, ahogy Gergő újragondolta az együttest.
Az ős-fórumon kapott infók alapján jutottunk el feleségem (Orsi) által is leírt füstös Wigwamos koncertre - életemben először.
Elkezdtük kísérni az együttest koncertről-koncertre, amíg egyszercsak találkoztunk Kőbányán Kislacával és BPetivel. Ha jól emlékszem, itt már konkrétan megbeszéltük a Baráti Kör létrehozásának gondolatát.
Boldog és büszke vagyok, hogy következő találkozásunkkor, 2002 végén ott lehettem a Magyarok Házában, amikor nyolcan aláírtuk azt az „alapító okiratot” 
Innentől kezdve nagyon nagy örömmel figyeltem, hogy a KoBaK támogatásával szép lassan felfelé ívelt Gergőék csillaga; jó volt látni, ahogy országosan elismert együttesé váltak, örömmel töltöttek el a velük kapcsolatos újabb és újabb pozitív élmények.
De….pontosan nem tudom mikor ( valamikor 2005-ben…?) lassan tudatosult bennem az érzés, hogy ez már nem arról szól, amiért alapítottuk…. Zavarni kezdett a banda körüli felesleges felhajtás, az (elvárt?) kényszer, hogy minden koncertre menjek, hogy a megjelent újabb és újabb albumokat nem ízlelgethettem kedvem szerint, hanem szeretnem kellett…..(T.i. ha leírtam a magávéleményemet a régi fórumban bizonyos művekről, és netán volt benne kritika is, akkor rögtön 30-an lehurrogtak, hogy ez nem így van…) Szóval, számomra lassan keserűvé vált az egész….így aztán egyszer leírtam a fórumban, hogy ugyan egy célért dolgozunk, de a KoBaK egy úton, én meg egy másikon. Semmi csinnadratta, kilépés, csak így egyszerűen, nem írtam többet.
Az új albumokat nyilván hallgatom, ízlelgetem, csak már nem publikálom a véleményemet.

Gergő most olyan változást tervez, mint 2000-2001-ben. Örülök, hogy átlátta azokat a dolgokat, amelyek hátráltatták az ő elképzeléseit, amelyek rontották - véleménye szerint –azt, amiért dolgozott. Nem hiszem, hogy ezt tragikusan kellene felfogni, hogy tüntetéseket, transzparenseket, petíciókat kellene fogalmazni döntése ellen!! Néhány ilyen váltást véghez vitt már ő az együttes életében, és ha belegondoltok, mind előre mutató intézkedés volt. Bízzatok Gergőben,bízzatok abban, hogy tudja mit tesz. Bízzatok abban, hogy a szívével jól látja az utat, a lelkében jelentkező érzés mutatja a helyes utat az együttes további életében.
Lehet, hogy a Erika-Reni-Basáry rajongóknak fáj ez a döntés, de bízzatok már Gergőben, hogy ő értünk akar tenni, most is!! És van élet az átalakult Kormorán után is! (Gergő is írta: 2000-ben, a gyökeres átalakuláskor ki siratta Margit Józsit, Jenei Szilvesztert? Hallgassátok csak meg a megelőző lemezeket! Margit Józsinak igen karakteres, jellemző hangja van! Nagyon meghatározta az együttes hangzásvilágát!!(Meg persze Szilveszteré is…) A három új énekes bekerülésével milyenlett a hangzás-világ? Ég és föld!! De előre haladtunk!)
Ahogy CSP is írta: Méltósággal viselni a változásokat, a jövőt pedig nyitott szívvel kell fogadni….hátha jó sül ki belőle.
Gergőnek én is kívánok erőt, kitartást elképzeléseinek véghezviteléhez! És ha ebből egy jó dolog sül ki, akkor maximális tisztelet neki!
Köszönöm, aki elovasta hosszú írásomat!
Üdvözlettel:
Regős Zobor

bucsupe képe
A helyzet az, hogy én


A helyzet az, hogy én személyesen már régóta nem tudom olvasni Kriszta honlapján a hozzászólásokat. (Tessék, most már belém lehet szánkázni ezért). De ez az én személyes problémám.
Gyakran szólnak a barátaim, hogy olvastam-e, ezt vagy azt. Ilyenkor megkérem hogy meséljék el, vagy küldjék el, mert nem olvasom.
Most is így értesültem erről a nagyon "mélyre ásó" és a tutit megmondó cikkről.
Azt kell mondjam az elolvasása után hogy aki írta az mit sem sejt a Kormoránról, a benne zenélő kilenc (!!!) művészről. Sárba tiporja az egészet azzal hogy a szellemi vezetőt pocskondiázza. Ehhez sok közöm nincsen, csak kifejezhetem a nemtetszésemet.
Azt viszont határozottan visszautasítom, hogy megvádolja Koltay Gergelyt azzal hogy "szétverte a KoBaK-ot". A KoBaK jelenleg sokkal inkább egységes mint volt a "nyílt levél" előtt. És amikor ezeket írom, akkor a KoBaK-ról beszélek, az igazi eredeti Baráti Körről és nem arról amivé vált 2005 óta, amit egyébként teljes joggal Gergő is bírált! A rajongók nem egyenlők a KoBaK-osokkal! A cikkben viszont óriási egyenlőségjel van a kettő között!
Az hogy egyesek "kilépnek" a KoBaK-ból, az nem a szétveréssel egyenlő. Csupán azzal hogy az X illető másképp gondolkodik, másként tekint a Kormoránra. Egyébként már ez is röhej hogy valaki "kilép". Mikor lép be valaki? Be lehet egyáltalán lépni? Be kell lépni? A válasz az hogy nem. Kobakos nem attól lesz valaki hogy valamiféle beiktatási szertartáson, vagy valamilyen formális módon "belép". Erre nincs semmiféle formalitás és nincs is rá szükség. Egyszer már felvetődött hogy ki is a KoBaK-os. Leírom mégegyszer.
Az aki részt vesz a KoBaK életében. Ha teheti részt vesz a rendezvényeken, cikket ír a honlapra, hozzászólásokat ír. A fő rendezvényünk a Bea által életben tartott KoBaK klub. Ahogy Csizi írta először a Lónyay utcában, aztán a Rokolya utcában.
Nem vagyunk sokan, ezt láthatja aki ott volt már valamelyik előadáson, de nem is az a fontos hogy sokan legyünk. Sokkal fontosabb az hogy akik ott vagyunk átéljük, megéljük, érezzük értjük közösen és egyként azt amit a Kormorán dalok üzennek nekünk. A magyarság, az egymás iránti TISZTELET és SZERETET az amit ad nekünk a Kormorán. Ez az egymásra találás és az élmény közös megélése az amitől valaki "KoBaK-os lesz". Ha valaki regisztrál ide a honlapra az semmit nem jelent. Nem jelent elkötelezettséget, nem jelent KoBaK-hoz tartozást, csupán technikai okai vannak a regisztrációnak.
Szóval visszatérve a Bea által feltett kérdésre. Vállalhatjuk-e az ilyen megnyilatkozásokat? Természetesen nem, sőt tiltakozunk ez ellen! Nem lehet vállalni az ilyen szintű méltatlanságot. Ennek semmi köze a Kormorán Baráti Körhöz, sőt azzal szöges ellentétben áll!

Köszönjük Csizi az Erdélyből


Köszönjük Csizi az Erdélyből jövő tiszta hangokat.Bucsupetinek, mint a honlap őrzőjének szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy felvállalhatjuk-e, támogathatjuk-e olyan honlap ajánlását, ami "méltóságunkban" gyaláz meg minket? Kedves Csizi! Külön köszönöm a MÉLTÓSÁGOT!

A Madarasi-Hargita lábánál,


A Madarasi-Hargita lábánál, az ivói csöndben, távol a világ zajától volt időm átgondolni néhány dolgot. Közben azért rápillantottam a honlapokra, írtam érdeklődő leveleket is, mert tovább kísért az itthoni zaklatottságom, amelyet Koltay Gergelyhez írt nyílt levél és az arra született válasz okozott.

Elkeseredve olvastam a hozzászólásokat, hiszen végképp elszakadt a húr, szétfoszlott egy illúzió bennem. Feltettem a kérdést: végképp?

Életem egyik mélypontján botlottam bele a Kormorán varázslatos muzsikájába és a Kormorán Baráti Körbe. Engem nagyon megviselt 2002, mert ráéreztem az elkövetkező nyolc tragikus évre. Nekem 2002 tavasza lélekben azt hozta, amit szüleimnek 1956 november 4-e.

A Kormorán muzsikája valamit gyógyított lelkem égő sebén. Emlékszem, amikor a MOM Kupolatermében tartott koncert után először írtam a Kobaknetre, valami olyat fogalmaztam meg, hogy feltámasztottátok bennem a reményt. Mert remény nélkül nem lehet élni!

Teltek az évek, koncertek, zenealbumok, filmek követték egymást és a KoBaK égisze alatt barátságok köttettek. Klubok a Lónyay utcában, majd a Rokolyában, kirándulások, találkozók. Barátságok, ismeretségek születtek. Ezek így együtt: az KoBaK-ban megismert emberek és a Kormorán varázslatos muzsikája építették a hitemet, életben tartották bennem a reményt. A zene a befogadásával épült a lelkem.

Erdélyt is a Kormoránnak köszönhetem. Ha nincs A Napba Öltözött Leány ősbemutatója, ha nincs Csenge és Geigi akik eljöttek velem és családommal a hosszú utazásra, talán a mai napig nem szántam volna rá magam, hogy átlépjem a gúnyhatárt... pedig mennyivel szegényebb lennék Erdély megismerése nélkül...

Született egy levél, felröppentek hírek tagcserékről, a Kormorán esetleges megszűnéséről. De a Kormorán nem fog megszűnni soha. Ha már nem lesz a színpadon a kilenc muzsikus, a dalok tovább élnek bennünk, új életre kelnek minden napunk során.

Éppen ezért, akármit hoz a jövő, fogadjuk méltósággal. MÉLTÓSÁGGAL ! Fejezzük be a sárdobálást. Elmondtam, elmondtátok, hogy nekünk ez a kilenc muzsikus a Kormorán, szeretnénk, ha ez így maradna, de a döntés a zenészeké, a zenekarvezetőé. Fogadjuk ezt el! Ne romboljuk le azt, ami tíz év alatt felépült!

Ebben a kérdésben többet nem fogok megszólalni - mindössze ennyit akartam mondani...

Kedves Gergő! Kedves


Kedves Gergő! Kedves KoBak!

Én, mint a Kobak alapító tagja - az eslső 8 aláíró közt voltam Kislaca és Bucsupeti mellett - szeretnék Gergőnek gratulálni!
Férjemmel pár éve azért távolodtunk el a Kormorántól, mert a nagy váltás után azt éreztem, hogy ez az irány már nem az én utam. (Bevallom, engem a "Margit Józsis" Kormorán zenekar mélyebben érintett, mint a mostani.) Az új tagokat még sokáig kísértük koncertekre, aztán úgy éreztem, hogy kezd ez a történet másról szólni.
Emlékszem a kezdetekre: a füstös Wigwamban éjfél felé egy családias "koncertre". Talán ha 10-en voltunk ott rajongók?! Aztán emléxem arra a koncertre, mikor talán az első telt ház előtt nagyon izgultak a zenészek a színpadon. Majd a koncert végén Kislaca átadta az általunk aláírt, bekeretezett papírt, ami a KoBak megalakulásának alapdokumentuma volt...
Sokáig megvettük a cd-ket is, de az új stílus nekem már nem sokat adott. Persze van olyan dal, ami megfogott, de nem volt már az igazi számomra. Nem is tudom, hogy mi lett más...
Én úgy érzem, hogy amíg az ember azért csinál valamit, mert érzi, hogy ez jó, és minden belülről jön, addig jó dolgok születnek. Amint bejön a képbe a marketing - elvárás - pénz stb. onnantól megrendelésre készülnek a termékek (az áruk). És az már számomra "kényszer" érzetet kelt, és valószínűleg én így nem is tudnék alkotni. Ahhoz, hogy újra önmagamat tudjam adni, vissza kell menni az alapokhoz.
Kedves Gergő! Sok sikert és kitartást kívánok a terveid megvalósításához, és érdeklődéssel várom az eljövendőt.
Üdvözlettel: Komáromy Orsolya

Szólásszabadság A napokban


Szólásszabadság

A napokban levelet kaptam az IWIW-en működő egyik Kormorán barát klubtól, ahová korábban én is regisztráltam magam. A levél egy petíciót tartalmazott, amelynek támogatását kérték. Én egy hozzászólásban a petícióval való egyet nem értésemet fejeztem ki, az addigi hozzászólok egy része szintén jelezte, hogy nem támogatja azt aláírásával. Nem a petíció tartalmával vitatkoztam, hanem a petíciót, mint megoldást nem helyeseltem. Tegnap a klubtól értesítést kaptam, hogy klubtagságomat – ideiglenesen – felfüggesztették. Nem indokolták, de nyilván a véleményem miatt. Mert a véleménynyilvánítás szabad. Nekik. Másnak pedig nem. Ez a mentalitás kire volt jellemző? Hogy is mondta Rudipapa? „1:0 a már nem is létező SZDSZ javára a KOBAK ellenében".

Kedves Hozsuzs! Többször is


Kedves Hozsuzs! Többször is leírtam már, hogy azokat a barátaimat, akikkel immáron 8 éve tartom a kapcsolatot, soha senki nem veheti el tőlem. Nem mondom, hogy nem voltak viharok, de mi mégis, ennek ellenére is megmaradtunk egymásnak.Miért is? Azért mert én személy szerint sokkal tartozom Nekik. Hihetetlenül megváltoztam azóta, mióta a Kormorán zenéje összehozott minket. Mindenkitől valami mást kaptam.Sok mindent másként látok azóta, mint azelőtt.Minket még a politikai hovatartozásunk sem tudott elválasztani, mert bár vannak időszakok mikor az embernek döntenie kell, de mindenki felelősségteljesen, tiszta lelkiismerettől vezérelve próbál így vagy úgy javítani a nemzet helyzetén. Itt van ugyanis a lényeg.A nemzeti értékek megmentése a célunk, bármilyen kicsi cseppnek is tűnik a tengerben, mi mégis hiszünk az óceán erejében. Az óceán erejéhez sok kis csepp kell, ami egyfelé fut. Egy a cél, s ez pártok feletti.Eredendően nem pártokban hiszünk, hanem egymásban, a tettek, a gondolatok teremtő erejében. A teremtő erőt mindehhez a másik tisztelete, szeretete adja. Nyolc év alatt sok új barátot szerezhettem, s mindegyikük egyéniségétől gazdagabb lehettem. Büszke vagyok arra, hogy a barátaimnak mondhatom őket.Régebben arról is beszélgettünk, ha egyszer majd nem lenne Kormorán, mi akkor is megmaradnánk egymásnak. Minket a Kormorán teremtette tiszta gondolat hozott össze,s mint útjelző tábla vezeti egyirányba lépteinket. De ez nem diktatúra, hanem szeretetben fogant szabadság. Örökmécses mely mindenkoron emlékeztet minket Édes Anyanyelvünk védelmére, emlékeztet minket a tiszta forrásra, a magyar Örökségünk megmentésére.Emlékeztet minket arra, hogy mi a dolgunk a világban. Tamási Áron szavaival::"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne" De azért, hogy legyen otthonunk, hazánk, nekünk is tenni kell. Mindenkit "hazavárunk", aki e gondolatok jegyében tenni szeretne, aki a Reménység templomát saját lelkének építőkockáival szeretné az égig emelni, hogy az is hazatalálhasson "aki rossz úton jár."

hozsuzs képe
Sajnálattal hallom, olvasom


Sajnálattal hallom, olvasom külöböző fórumokon, hogy énekesváltás várható a Kormoránban, hisz én így ismertem, szerettem meg a Kormoránt. De az is igaz, hogy nem csak a három énekes miatt hallgatom nap mint nap, zenéjüket, hisz Varga Miklós, Szulák Andrea, Jenei Szilveszter, Keresztes Ildikó...de fel sem tudom sorolni hány remek torokból hallgatom, élvezem a dalokat, mondanivalójuk, zenei világuk miatt. Szóval sajnálom, ha változás lesz, mert az emberek nem szeretik a változásokat, de nem ezen fog múlni Kormorán szeretetem, s nem gondolom, hogy rajongásom feljogosít arra, hogy beleszóljak a zenekar dolgaiba. Ez egy kórság manapság, amióta fórumokon lehet véleményt nyilvánítani, hogy az emberek elhiszik, hogy mindenhez értenek, legyen az foci, politika, vagy zene, s elhiszik, hogy joguk van mindenbe bele is szólni, de az ellenvéleményt már nem viselik el s kezdődik az sárdobálás, egymástól elfordulás...ugye egy barátikör nem jut el idáig?

bucsupe képe
Szia Gyuri! Az hogy milyen


Szia Gyuri!
Az hogy milyen dolgok jelennek meg a honlapokon az az üzemeltetők felelőssége. Amit "bevesz a gyomruk" az marad a többi meg nem. Én is (mi is) ehhez tartom (tartjuk) magam (magunkat).
Mindemellett üdvözlöm a hozzászólásodat és örülök neki hogy van aki erre is figyel és felhívja rá a figyelmet!

Kedves KoBaK-os Barátaim! Az


Kedves KoBaK-os Barátaim! Az utóbbi időben - ahogy Ti is tapasztalhatjátok – a Kormoránnal kapcsolatos honlapok többségén a Kormorán szellemiségével össze nem illő vagdalkozás folyik. Folyik ez a vagdalkozás olyan témában, amiben feltehetően senki nem tudja az igazságot. Tisztelettel javasolom ezért a honlapok gazdáinak, hogy a zenekar és a személyeskedések elkerülése érdekében egy időre szüneteltessék a hozzászólások lehetőségét. Barátsággal: Székely György

Hozzászólás
A mező tartalma nem nyilvános.
  • A webcímek és email címek automatikusan linkekké alakulnak.
  • Engedélyezett HTML elemek: <a> <em> <strong> <cite> <code> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd> <h1> <h2> <h3> <img> <br>
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.

További információ a formázási lehetőségekről