Belépés
7 + 6 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Pl.: 1+3 esetén 4-et.

 

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek
A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

 Sok mindenről kellene


 Sok mindenről kellene egyszerre írnom, sok mindent szeretnék átadni  az elmúlt időszakomból, sok mindenért kellene köszönetet mondanom a Jó Istennek.
Az első marandandó élményem a csíksomlyói lovas zarándoklat részesévé válni barátaimmal április 18-án.Kezdhetném talán azzal,hogy "szép napunk támadt", s nemcsak azért mert az erdő közepében ragyogott ránk fentről a napsütés, hanem mert egy napra "védelem" alatt állhatott a lelkünk.Néhány kép csupán ami megmaradt abból a napból, de ami mégis mindörökre velem marad.
A Szent-Anna réten kezdődött. A rétet és a környező erdőket betöltötte egy kis csoport fohásza a magyar nemzetért. Lelket simogató ének, Eget ostromló könyörgés, s egy zászló képe, a Világ Győzelmes Királynőjének kézzel hímzett zászlójának képe, amit a délelőttből elraktam legszebb emlékeim közé. Délután az Országháznál találkoztunk újra a lovas zarándoklattal.Egy kis közösség kért bebocsájtást az Országházba azért, hogy a Szent Korona egyesítő szeretetének erejéből táplálkozva, folytassa tovább mindenki a saját zarándokútját.
Belépve a "terembe", egyetlen képviselő fogadott minket, s ez az ember nem más volt, mint Wittner Mária. Könnyes két szeme önmagáért beszélt... Először kéz a kézben álltuk körül a Szent Koronát,melynek fényében, csendben imára kulcsolódtak a kezek, s szép lassan térdre ereszkedve fohászok szóltak újra az egész magyar nemzetért.
A találkozást a magyar és a székely himnusz, s a Boldogasszony anyánk éneke zárta. Mindeközben a képviselők talán éppen sorsunk felett döntöttek, de mégis akkor azt éreztem, hogy ez a különleges szent pillanat eljutott hozzájuk is, s ha máskor nem is, de ezen az egy napon a magyar nemzet imája legyőzte az emberi érdekeket, s nem hagytunk mást magunk után, mint a mindenséget betöltő szeretetet.
 
Nemcsak erre az eseményre készültem, hanem a János vitézre is Komáromban, de végül nem jutottam el. Mondják különlegesen szép előadás volt, de hogy mégsem lehettem ott, tudom nem lehet véletlen. Erre csak utólag jöttem rá, amikor megnéztem a világhálón Lonka felvételeit...Tudjátok én ezen nőttem fel, s most még fájó emlékek...Szigetvári Csabával eközben egymásnak küldözgettük át Petőfi:Apostol című csodálatos tündérmeséjét, ami talán mégsem az, de  számomra az egyik legszebb megírt történet... Csabával eddig Édesapáink közös útja, most az  Apostol köt minket össze. Minden barátomat egy szóban tudnám jellemezni, hogy kivel mi köt össze éppen, de mindegyikük kapcsolatából erőt tudok meríteni, építkezni tud a lelkem, mert mindegyikük célja így vagy úgy, de megvalósítani a szeretetet, amiről végül is a Kormorán dalok szólnak. 
Régebben volt a Kormoránnal, Koltay Gergellyel egy beszélgetés, ahol a riporter két szóban összefoglalta a dalok témáját:harang és szeretetvallás. 
A harang üzenete számomra egy Páger Antal filmben fogalmazódott meg igazán. Egy idős bácsi szülőföldjétől távol egy szeretetotthonban él, s a filmben van egy pillanat, amikor a déli harangszó megszólal, s fáj a szíve távol szülőhazájától, az emlékeitől...
Ezt a pillanatot, a Haza hívó szavát és a szeretetet jelentik számomra is a Kormorán dalok.
Ezt követően készültem Margit József születésnapjára is.Azon tűnödtem, hogy sok régen látott ismerőssel,barátokkal találkozhatok megint.A Kormoránnal való újratalálkozásom ehhez az időszakhoz köthető.
A Betlehemi királyok  évek óta ott porosodott a lemezeim között, amit Édesapámtól kaptam.Közben volt egy újabb fellángolás s ez nem más volt , mint a Költő visszatér bakelit lemez, amit időközben elraboltak tőlem a nehéz idők. Más történt mint gondolnátok...de a Betlehemi királyok még ezt az időszakot is túlvészelte, ami számomra az utam kezdetét is jelentette. 
A "Költő visszatér" olyan volt számomra, mint az a kis "gumikacsa"amit még egészen kis gyermekként Édesapámtól kaptam. 
Amiért annyira sírtam, amikor a kórházból nem vihettem többé haza,mert fertőző osztályon feküdtem. 
Később Édesapám újra megvette nekem. Még az illata is olyan volt, mint a régié, de mégsem ugyanazt jelentette számomra, mint amikor  először kézbe vettem. Valamit elveszített értékéből.
Hát így történt valahogy a Költő visszatér című bakelitlemezzel. Hiába venném meg újra, már mást jelentene,mint akkor amikor hazahozta.Talán ezért is nem vettem meg többet újra, hogy ne fájjon úgy, annak a lemeznek emléke. Egy olyan világban hozta haza a lemezt, ahol Petőfiről nem lehetett beszélni. Hiába venném meg újra, annak az emléknek a pillanatát nem őrizné többé az utólag vásárolt lemez.
Évek jöttek, a lázadozások évei, messzire kerültem az értékektől, de volt egy este amikor "véletlenül" bekapcsoltam a televíziót és éppen a Hősök tere ment.Nagyot dobbant a szívem, úgy éreztem rátaláltam arra, ami egyszer valamikor az enyém volt,amitől a lázadozó évek talán messzire vittek.... de most ÚJRA AZ ENYÉM VOLT, MEGTALÁLTAM, MIT KERESTEM, MI HIÁNYZOTT EDDIGI ÉLETEMBŐL! Hagyatékaim hirtelen napvilágra kerültek vándortarisznyámból.Hátrahagyott életemben újra előtérbe kerültek az ÉRTÉKEK, "visszafordultam félutamról", ami eleinte úgy fájt, úgy égett bennem...az elszalasztott pillanatok a Szeretben.
Ezzel az újrakezdéssel, ezekkel a gondolatokkal indultam útnak Margit József születésnapjára. Eszembe jutott, hogy mennyire fájt látnom a Kormoránban először a változást, de aztán megbékéltem a helyzettel, s az új Kormorán az én életemben is változást hozott.Sok szép boldog évet ,s azt a mámorító érzést, hogy a Kormorán által kicsiben szolgálhatom hazámat.Sok mindent kaphattam  a különböző korszakok által, s egyre inkább jézusi útra terelte életem... ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel.
Sokszor nehéz nyitni a másik ember felé, de úgy érzem újra és újra meg kell tenni mégha nehéz is,mégha előre fáj is a visszautasítás...
Margit József születésnapja számomra a vándortarisznyából előkerülő  Értékek újraálmodása, az emlékezés útján a lélek megszelídítése a kölcsönös megbocsájtás, a szeretet, a küldetésünk hosszú útján.   
Nincs más lehetőség, mint kezet nyújtani egymásnak,s  ez az összefonódott kéz ölelje körbe és védje meg ezt az ezer irányba szaggatott,tépett szép Magyar Hazát. Soha ne feledd Te testvéri szív a harangok hazahívó szavát, soha ne feledd zarándokutad küldetését, melyben a jézusi szereteted által mások válhatnak Szentté.         
     

bucsupe képe
 Mindkettőtökkel


 Mindkettőtökkel egyetértek!
Szigyu nagyon eltaláltad most hogy hol a lényeg! Nem tudtam volna ennyire pontosan elmondani ahogy leírtad! Köszönöm ezeket a gondolatokat!

Szigyu képe
Olvastam én is, máshol is ezt


Olvastam én is, máshol is ezt a cikket. Sinkovics Ferencet egyébként más tevékenysége alapján is nagyon hiteles embernek tartom. Itt is őszintén és jó meglátással ír a lemezről, és az arról benne kialakult érzéseiről.
Korábban én is hangsúlyoztam, hogy kivételes művészek és előadók rutinból is tudnak értéket alkotni és Gergő mindig is nagyon jó érzékkel válogatta maga köré a zenészeket. Valószínűleg, ha nem változott volna semmi a zenekarban, akkor is nagyszerű dolgok születtek volna, tökéletes kivitelezésben. Rutinból! Én mindig utólag értem meg a dolgokat, de visszamenőleg én is pontosan azt látom, hogy Gergő azt akarta megőrizni, ami a Kormoránnál mindig is az értéken és a minőségen is túl "hozzáadott érték", ez pedig az őszinte szeretet, a szív és a lélek.
A zenekar tagjaival és a baráti körrel való kapcsolat(om)ról is mindig úgy éreztem, hogy jóban vagyunk, talán haverok is. Tényleg mindig örömmel, barátsággal fogadtak, fogadtatok mindenhol, ami nagyon jól esett. Amikor viszont Nórit, Imit és az "újakat" megismertem, akkor döbbentem rá, hogy ez azért másabb, magasabb dimenzió!
Szerintem az sem baj, hogy a baráti körben is voltak mozgások. Ez még nem jelenti azt, hogy valaki értékes, más meg nem az. Az viszont igaz, hogy akik maradtunk (és érkeztek is közénk sokan) sokkal közelebb kerültünk egymáshoz, nemcsak a közös érdeklődés alapján kialakult felületes kapcsolat. Ezt sok minden erősítette tovább: a tábor, a közös ünnepi programok és találkozó.
Gergő mindannyiunkat magasabb szintre emelt: a baráti kört, a zenekart és az alkotás művészetét is. Ez teljesedett ki ebben a zenealbumban. "Csak" ennyi történt...

 Ezt a cikket olvasva


 Ezt a cikket olvasva mindjárt az elején egy érdekes gondolat jutott eszembe- egy megfáradt rajongótáborról, és természetesen a zenekarról. Azt nem tudom, mitől jutott az újságíró erre a következtetésre, de ha eljut egy koncertre, amire rövidesen talán már lesz lehetősége, ott meggyőződhet róla, erről szó nem lehet! A zenekar lendületét, alkotókedvét nem lehet megkérdőjelezni, jó példa erre a nehézségek ellenére is sorra megjelenő lemezek. A fellépéseken látott  közönség pedig szintén erről tanúskodik. Tagadhatatlan , hogy megfáradt emberek is voltak a Kormorán körül. Ezért tett jót a sokat kritizált tagcserék sora.  A közönségben ,és  az együtteshez közelebbi baráti körben is voltak mozgások . Mindenki saját belátása, vagy kötődése szerint ítélte meg a történteket. Azóta a tartózkodók, eltávolodottak közül is sokan visszatértek. Mára  bebizonyosodott - még sosem volt ilyen jó a Kormorán! Ha ilyen egy megfáradt társaság, elgondolkozom rajta, milyen lesz a kissé hosszúra nyúlt pihenő után, Június 1-én Kiskunfélegyházán?

Hozzászólás
A mező tartalma nem nyilvános.
  • A webcímek és email címek automatikusan linkekké alakulnak.
  • Engedélyezett HTML elemek: <a> <em> <strong> <cite> <code> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd> <h1> <h2> <h3> <img> <br>
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.

További információ a formázási lehetőségekről