Belépés
9 + 6 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Pl.: 1+3 esetén 4-et.

Hagyományosan az ideién is Mosonmagyaróváron kezdi meg az éves koncertsorozatot a Kormorán, mégpedig március 15-én a Forradalom és Szabadságharc városi megemlékezések részeként.

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek
A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

 A Jó Isten velünk van. Hidd


 A Jó Isten velünk van. Hidd el!” -Köszönet  Koltay Gergelynek, köszönet a Kormorán együttesnek
 
(Gondolatok egy elmaradt Kormorán koncert  kapcsán)
 
Azt hiszem most jött el az ideje, hogy köszönetet mondjak Koltay Gergelynek mindazért, amit az elmúlt egy évben a Jó Isten által Tőle kaphattam. Hogy mindezt miért most tartom időszerűnek? Csodálatos dolog, dolgok történtek az életemben éppen az elmúlt néhány napban. Tudnotok kell, nem hiszek a véletlenekben, mert véletlenek nincsenek,  csak Égből jövő kegyelmi pillanatok.
 
Aki ismer az tudhatja mennyire fontos az életemben a hazám, a nemzeti ünnepek, s hogy   mennyire fontos , hogy „maradjon a szó”, ahogy azt szüleinktől ajándékba kaptuk. Mit jelent számomra a Kormorán Baráti Kör tagjaként a Kormorán "jelével", ha nem is nagyban de legalább kicsiben szolgálni a hazámat.Tudom egy aprócska vízcsepp a végtelenbe nyúló  óceánhoz képest, de mégis csak azt jelenti számomra, hogy tehetek. Ez az érzés gyermekkorom óta elkísér. A nemzeti ünnepek hagyománya is gyermekkoromban kezdődött, egy olyan világban, ahol tiltva voltak az ünnepek, s a nemzeti színű zászlót eltakarták  a tűzpiros “lobogók”. Az egyik a lelkekben égő titkos lángot jelentette, a másik a világot puszító lobogást. Fájdalommal teli gyönyörűségek magját ültette el bennem Édesapám, ami átok és áldás egyszerre. Tinilányként , s már a felnőtt korba érve is mindenhová csak ketten mentünk amikor már lehetett “szabadon ünnepelni a terekre, megemlékezni a Hősök terére”. Hihetetlen érzés volt a kis szoba falai közül kiszabadulva a “szabad Ég alatt lenni.” Ebben az új szabad világban a terek jelentették számunkra a grundot, a kis hazát, ahol időről-időre  összegyűltek emberek, s “ahol  ez a sok ember valamit teremtett”.A  szívdobogások, a lüktető szeretet betöltötte a tereket.
 
Teltek-múltak az évek, sok minden mögöttem maradt,  de egy valami végigkísérte utamat, s nemcsak az én utamat…s ki tudja még hány ember útját szegélyezik az Örökkévalóságig, a GONDOLATOK. A Gondolatok, amik keresztet rajzolva kötik össze az Eget a Földdel, éppen úgy mint Makovecz Imre fái, melynek ágai között a Fény mindig Istenre mutat. Csodálatos küldetés,amit Koltay Gergely kaphatott.Az örökmécsesként világító gondolatokon nem foghatnak földi dolgok,mert túlmutat a mi egyszerű életünkön. A lüktető  szeretetet hangjait hozták újra és újra vissza hozzám, de nemcsak ezt, hanem az  időt! Időt  kaphattam még akkor is, amikor Ő már a színpadon állt, de azért mindig volt néhány perce számomra, s mindig meghallgatott, éppen olyan őszinte, odaadással, mint ahogy Édesapám.
 
Sokszor visszacseng bennem az, ahogy Pilisszántón a polgármester mondta, ha nem is szó szerint:-
 
Ha segítség kell valahol,az első akire gondolhatok  Koltay Gergely, akinek az első szava mindig az, hogy:  hova kell menni?
 
Így történt  velem is az elmúlt egy évben…Sokszor hittem azt, hogy álmodok, hogy mekkora kegyelmet kaphattam, odafentről a Jó Istentől és Édesapámtól. 
 
Papp Lajos mesélte el nekem egyszer, hogy amikor  Édesapám felköltözött a Mennyországba, Koltay Gergely egyből Őt  hívta fel, mert féltett engem… A Professzor Úr mikor elmentem hozzá, annyit mondott: Az a csodálatos ebben, hogy félre ne értsem, nem vagyok primadonna, nem vagyok művészvilágban mozgó ember  és mégis, pont ezért megható Koltay Gergely szeretete…s ezért  nagyon tisztelem.
 
Annyi jelet és üzentet kaptam az elmúlt egy évben, hogy úgy éreztem most jött el az idő megosztanom  Veletek azokat a kegyelmi ajándékokat, amiket az elmúlt egy évben,az elmúlt héten is  kaphattam.
 
Novemberben Csíkszeredából kaptunk húgommal egy üzenetet erdélyi testvérüntől, akit még csak nem ismerünk.Néhány gondolatért kaptuk cserébe, amit mi is kaptunk Odafentről. 
 
„ A csíksomlyói Szűzanyát kérem,hogy szeretetét árassza rátok !
 
Nagyon szíven ütött a történet....a Kormorán...amit a gyerekekkel két hete nézünk,hallgatunk és nem tudjuk megunni.”
 
 
 
November 07-én érkezett az újabb ajándék egy vers, amit már 22-én Benkő Péter előadásában hallgathattam meg. A vers címe a barátaimnak küldött írásom címe, amivel csak köszönetet szerettem volna mondani a sok szeretetért, amit az elmúlt egy évben kaphattam.  Az első leveleket mindig Koltay Gergelynek küldtem.Amikor a legnagyobb veszteség érte a szívemet, akkor is úgy éreztem valamiért, hogy Vele kell megosztanom. Sokszor magam sem tudtam megmagyarázni tetteim okát, hogy miért mindig Hozzá fordultam? Mikor megkaphattam ezt a csodálatos ajándékot, ami nemcsak a gondolataimról szólt, akkor az első amit kértem, az az alázat volt. Örültem és féltem is egyszerre, s nem kértem mást csak az alázatot, hiszen a leírt gondolatok szerzője nem én voltam. Sokan ezt nem fogják tudni érteni, csak a barátaim, akiknek a kezébe köszönetképpen csak a bizalmamat tudtam adni. 
 
Sokszor eszembe jut az is, hogy Benkő Péternek még csak meg sem köszöntem, köszönhettem eddig… 
 
Úgy érzem most jött el az ideje annak, hogy közkinccsé kell tenni mindazt a szépet és jót, mit az ember az életében kaphat, mert nem tarthatja meg önzőn csak magának, sugároznia kell azért, hogy másokat is érhessen a Fény, s a leírt gondolat által egyre több lélek  ragyoghasson!
 
 
 
HOSSZÚ AZ ÚT
 
 
 
Hosszú az út 
 
születéstől halálig.
 
Hosszú az út 
 
a Mennyország kapujáig.
 
Sokat kaptam, 
 
nem kértem semmit,
 
lehullnak a levelek, 
 
de rügyek születnek.
 
 
 
A kőműves 
 
sohase téved,
 
lesz egy sírkő 
 
és lesz aki véshet,
 
néhány szót, 
 
amit nem értesz.
 
mégis tiéd, 
 
amíg élhetsz.
 
 
 
Van egy kereszt, 
 
mit válladon hordhatsz,
 
élsz valahol, 
 
találhatsz jobbat.
 
De mégis 
 
maradtál,
 
mert tudod 
 
itt vár a világ.
 
 
 
Csak a csend, 
 
amit élhetsz,
 
az éjjel 
 
megkísérthet.
 
Valahol, 
 
valamikor
 
egy hangversenyen 
 
megérted.
 
 
 
EGY SZÓ, VAGY EGY DAL,
 
A MENNYORSZÁG KAPUJÁIG.
 
NEHÉZ A FELISMERÉS,
 
HA A VILÁG VÉGÉT LÁTJUK.
 
HOSSZÚ AZ ÚT,
 
A MENNYORSZÁG KAPUJÁIG,
 
HOSSZÚ AZ ÚT
 
KÉZ A KÉZBEN JÁRJUK.
 
 
 
 
 
A legnagyobb ajándék az életemben mégis a  Requiem, ami által Édesapám itt a földön is halhatatlanná válhatott egy lemezen,s az a szál  fehér rózsa, amit Koltay Gergely  tett le Édesapám újjászületésének bölcsőjébe. A másik nagy ajándék  Nóri  éneke Édesapám ágyánál és Nóri éneke Édesapám búcsúztatóján. Tudom erre sem lett volna mindenki képes. Amikor erről beszéltünk, mondtam neki, megértem, ha nem vállalja el….de csak annyit mondott: természetes, hogy  ott leszek…Szűts István szíve minden melegével, szeretetével állította össze  nekünk a búcsúztatójára a zenét… Aki ott volt, mindenkit megérintett az a szeretet, ami a gondolatokból, a megszólaló tiszta hangból, zenéből áramlott. Az ember azt érezte a Mennyország csodaszép világa néhány percre a földre szállott. A karácsony szelíd békéje és csendessége szállt a szívekre. 
 
Mindezt azért kell leírnom, mert a szó nem az írástól lesz igaz, hiteles, hanem a tettekben megnyilvánuló szeretettől, emberségtől, kegyelemtől. Ma is ha visszaidézem, hogy mennyi szép ajándékot kaphattam Koltay Gergelytől és az egész Kormorántól, bár sokan lehet ezt nem tudják, de mégis.Volt mikor minden szót érzékenyebbnek találtam, s botladozásaim  által elesettnek és  fáradtnak éreztem magam, de időről-időre volt egy este ami lelkileg felemelt, mert  Isten világához találhattam vissza. A Kormorán tábor  most már tudom, s őszintén mondhatom olyan volt számomra mint amikor az ember az erdőben hosszú órákig tartó vándorlás,botladozások után rátalál egy forrásra, amiben felfrissülhet, ami által lemoshatja magáról a hosszú út porát, s csak a tisztaság marad.
 
Nemrégiben újabb csodálatos ajándékot kaphattam, amit nem tudtam máshogy, mint a  könnyeimmel megköszönni Jézusnak, hogy megint felemelte lelkemet, s annyi szeretet gyulladt fel bennem, mint még soha, eddigi életemben. 
 
A történet azzal kezdődött, hogy idén különösképpen készültem Mosonmagyaróvárra. Tavaly nem sikerült elmennem, s 2012.március 12-én este munkából hazafelé csak annyit mondtam Valakinek a telefonba:Ne haragudj, nem tudok ott lenni március 15-én Veletek, mert Édesapámat kell elkísérnem a hosszú úton. Március 15-én  amikor  a tévét  “véletlenül” bekapcsoltuk ,  akkor láttuk, hogy hozzánk is eljött a “Kormorán”. Visszaköltözött a kis szoba falai közé az ünnepünk, mint egykor régen gyermekkoromban... Nem tudtunk róla, csak az ünnep légkörét szerettük volna  valahogy megidézni Édesapám kis szobájába.A Kormorán dalok a  Magyar Golgota útját jelentették mindkettőnk számára,ami  Édesapám  útja is volt . Átok és Áldás, fájdalom és  “szenvedésbe ágyazott gyönyörűség”. A dalokban az Ő lelkét és az én lelkem rejtett titkát találtam meg. Talán ezzel is magyarázható, hogy miért kerestem meg  minden bánatommal és örömömmel Koltay Gergelyt. Ilyenkor mindig eszembe jut az is, hogy bár lelkem jobbik fele a Mennyországba költözött,s becsukódott egy ajtó valahol, de a Jó Isten a lelkemem nyitott egy új ablakot.
 
Tavaly október 23-a délután is megcsörrent a telefonom. Kis Luca, keresztlányom hangja fogadott: Bea kapcsold be a tévét, mert Kormorán. Éppen úgy, mint ahogy Édesapám hívott mindig… azt hittem ez is el fog maradni .De tudom hogy nem, mert lesz mindig Valaki aki által üzen! Éppen mint nemrégiben amikor Papp Lajos volt a tévében és húgom, Peti, majd Blanka hívott. Hát nem csodálatos, hogy nem némult el a telefon?
 
Tavaly október 23-án is megdobbant a szívem, mert úgy éreztem Jel volt a Kormorán a tévében,s  indulnom kellene Hozzájuk, mikor megint megszólalt a telefonom.Húgom által  Jézus szólított: Menjek vele a káposztásmegyeri megemlékezésre.Mosolyogtam az első próbatételen,s mert nagyon erős volt a hívás bennem aznap a Kormorán helyett Jézusnak feleltem…
 
2012.Október 23-a óta van kint az asztalkámon az első Kormorán bakelit lemezem, amit Édesapámtól kaptam. A Betlehemi királyok volt az első. Mondhatni ennek a lemeznek köszönhetően találtam rá a Kormoránra, a barátaimra, az utamra amin most is járok..Talán akkoriban még Ő sem gondolta, hogy mennyire meghatározta életem irányát ezzel a lemezzel. 
 
Idén felfokozott várakozással a szívemben készültem arra, hogy március 15-t egy év kihagyás után most már a Kormoránnal együtt ünnepelhetem, amikor jött  egy váratlan üzenet. Elolvastam s nagyon nyugtalanná vált a szívem. Egy “hívást” kaptam, de nem a Kormorán koncertre… hanem Máriapolira, Zánkára. Először majdnem elsírtam magam, mert a hívás annyira erős volt bennem, s legbelül éreztem, hogy mit kell tennem, de nagyon fájt… Mindez azért fájt nekem annyira, mert megszakítom azt a hagyományt ami gyermekkoromtól egész idáig elkísért, mindent hátra kell hagynom. Azt éreztem, hogy ez a próbatétel nagyon nehéz számomra… Általa vége szakad valaminek amit Édesapámtól kaptam. Hogy lehet erről lemondani???? Úgy éreztem megint, hogy  nem tudok máshoz fordulni, mint Koltay Gergelyhez. Ahogy írtam a sorokat egymás után, arra gondoltam, hogy ezzel már választottam, de még mindig nem voltam nyugodt ott legbelül a lelkem mélyén, de jött a válasz s abból értettem meg igazán, hogy másként nem tehetek. Attól a pillanattól kezdve szabadnak éreztem magam, pedig nem történt a világban változás, nem állt meg a Föld, nem történt semmi más, mint a lemondás terhét Valaki átvette…
Eszembe jutott egy lemezre írt gondolat: “A Jó Isten velünk van.Hidd el.”
 
Ragyogó tavaszi napsütésben indultunk útnak Máriapolira szerdán délután. Másnap reggel egy üzenettel fogadtak minket:”Más mint én. Egy másik én.” Először egy új út kezdetét láttam meg a mondatban az elmúlt napok történései kapcsán. A “régi énem” elhagyását találtam meg a szavakban, de aztán az előadások kapcsán rájöttem egészen másról szól az üzenet  mint hittem. Első pillanatban az “én világa” még nagyon erős volt bennem, de aztán szép lassan a tanúságtételek kapcsán egy új világ rajzolódott ki bennem. A mondat  valódi értelmet a másik ember által kap. ”Más mint én, egy másik én.”, azt jelenti, hogy  lelkileg teljesen kiüresíteni magunkat, a számunkra “legnehezebb emberben” is Jézus arcát felfedezni, Testvérnek tekinteni, lelkileg eggyé válni a vele. Istenhez csak a testvérarcon át vezet az út. Rájöttem, hogy mennyire messzire élek még ettől a világtól. 850 ember jött össze Magyarország különböző helyeiről, hogy tanúságot tegyenek arról, hogy miként változtatták meg a világot maguk körül.Már indulásom előtt tudtam és éreztem, hogy mégis csak velem lesz a kobak egy kis része. Lordos Tibi és Anikó szolgálatot végeztek. Mindennap kora reggeltől estig hola meleg kávé illatával fogadták az ébredező embereket, hol "apró kis szenteknek " készítették el a tízórait és az uzsonnát. Míg a sok ember lelkileg felüdült és pihent, addig Ők képesek voltak 850 emberben Jézust szolgálni.Anikó szegény ebben a szolgálatban annyira kimerült, hogy az utolsó napon már betegségét legyőzve, a lázzal birkózva tette a dolgát, amire hívást kapott.Ekkor eszembe jutott egy gondolat, ahol a Hit,Remény,Szeretet otthonra talál, ott megtalálható a Kormorán.
Ebben a néhány napban csodálatos történeteket kaphattam arról, hogy miként készültek a hajléktalanok ünneplőbe öltözve egy házaspár látogatására a húsvéti időszakban és karácsonykor. A házaspár  az Életigével és ünnepi közös vacsorával fogadták be lakásukba a hajléktalanokat, amit maguk készítettek el.Minden évben várnak, számítanak Rájuk, amikor az újabb utcára kerülteket a régiek figyelmeztetik, hogy megfésülve, tiszta ruhában fogadják az érkező Jézus szeretetét.
Egy másik férfi elmesélte Édesapja történetét amiben a mi történetünk csengett visza, a mi hosszú utunk… 
Kaptam még egy üzenetet is. Volt ott egy férfi, akiről már az első pillanatban  nem tudtam levenni a szemem, aki az utolsó napon mesélt szolgálatáról a fokoláre mozgalomban. Akárhányszor ránéztem, Gyurcsány Ferenc arcát láttam. Nagyon hasonlított rá. Számomra ez is egy üzenet volt. Az egyik “legnehezebb ember” számomra ő, s ahogy beszélt már könnyű volt hinnem abban, hogy Jézus benne is ott lakik! Az érdekes még  a történetemben a lemondás kapcsán, hogy mielőtt útnak indultam 13-án, elfelejtettem magammal vinni a kokárdát, de húgoméknál eszembe jutott az indulás előtt, s felraktam.Március 15-én eltűnt a szívem fölé kitűzött kokárda. Elveszítettem… Pannónia története jutott az eszembe… 
Március 14-15-én olyan szél és hóvihar tombolt Zánkán is, hogy a fák “síkitását” lehetett hallani. Nem tudtam semmit jó ideig a kinti világról, amikor este a színpadon mesélték el, hogy volt olyan társunk, aki 6 óra alatt  jutott el Székesfehérvárig Budapestről, s ott éppen egy nem hívő család fogadta be magához a fiatal fiút. A fiú meg is lepődött a gondoskodáson,mire válaszul a családtól azt kapta, hogy: a saját gyermekét sem hagyná az utcán… Bár hóvihar vonult végig Európán, ami eljutott kis hazánkig is, ahol szeretetet és összefogást talált. Csodálatos ajándékok, csodálatos történetek vettek körül. Ebben a világban, azt tanították nekünk, hogy úgy érdemes élni, hogy  mások Szentté válásalegyen fontos, de ehhez hosszú utat kell bejárni az embernek ahhoz, míg az Észtől a Szívig eljuthat.Újrakezdeni csak az egyemetes megbocsájtás képességével  lehet és érdemes. A szeretet felülről jövő kegyelem, s még a lefelé vezető út is Istenhez vezet.Az evangéliumi szeretet az, amikor Te vagy én.Ami kimondva egyszerűnek tűnik, de a hétköznapokban mégis mennyire nehéz.Kis lépésnek látszik, mégis a legnagyobb amit az ember megtehet.
Visszaigazolást kaptam arról, amit magam is megtapasztaltam már a környezetemben és saját magamban is, hogy SZERETET nincs KERESZTREFESZÍTÉS nélkül! Semmi sem lehet rossz számunkra!A Ezt az  ajándékot kaptam, s ezt az ajándékot szeretném továbbadni nemcsak Koltay Gergelynek, nemcsak a barátaimnak, hanem azoknak is, akiket akarva-akaratlanul megbántottam. Sokszor eszembe jutott megint az a gondolat, amit már sokszor leírtam, hogy milyen könnyű volt “jónak lenni jók között.” Ebben a másik világban március 15-én pötyögtek az ujjaim egy üzenetet Koltay Gergelynek, amikor éppen megcsörrent a telefonom, s a vonal másik végén Ő volt, s csak annyit mondott:Ne induljak el, mert elmarad a koncert....
Sírva fakadtam a kegyelemtől, attól, hogy a Jó Isten mennyire szeret minket…, s eszembe jutott megint a gondolat:” A Jó Isten velünk marad. Hidd el…. s akkor és ott elhittem.
Édesapám újjászületésekor fogalmazódott meg bennem,kaptam a Jelet, hogy szeretném az elmúlt évek fájdalmait,az adok és kapok küzdelmeit az Égből jövő kegyelmi ajándékok által, Koltay Gergely és Papp  Lajos örökmécsesként világító gondolataival szeretetté fényesíteni. Szeretném továbbadni mindazt a sok ajándékot amit a szívemben őrzök.Szeretném megosztani másokkal.Szeretném ha a Kormorán gondolatok mindenkihez eljuthatnának, s mindenki  kihallhatná belőle saját küldetését, a lelkében megszólaló angyalok énekét.Sokszor estem el, sokszor zuhantam mélyre, de a Jó Isten vigyázta utamat mindvégig, minden keresztrefeszített, tiszta gondolattal!
 
 
Koltay Gergely :Angyalok éneke
 
Angyalok éneke égbe száll.
Angyalok szárnya vigyáz reánk.
Angyalként messzire repültünk,
Fenn az Égben döntenek felettünk.
 
Angyalok hozták Koronánkat.
Angyalok őrzik a Hazánkat.
A szívek útján harcosok jönnek,
Értelmet adnak a végtelen csöndnek.
 
Rossz napjaidból, semmi nem jön vissza,
Bízz a jövőben maradj mindig tiszta!
 
Angyalok éneke vigyáz reánk,
Angyalok szárnyán hazatalálsz.
Angyalok éneke vigyáz reánk,
Angyalok szárnyán hazatalálsz.
 
Angyalok hívnak csillag felé.
Tedd mi a dolgod, kijelölt az Ég!
Angyalok útján Szeretet a Fény.
Reggel ébredsz új verset kérsz.
 
Végy magadhoz engem, csak ennyit kérek
Védd meg Uram a vándort, ki az útján eltévedt.
 
Angyalok éneke vigyáz reánk,
Angyalok szárnyán hazatalálsz.
Angyalok éneke vigyáz reánk,
Angyalok szárnyán hazatalálsz.
 
Az Angyalok éneke emberhez szól, 
A Jó Isten vigyáz minden kimondott szót!
 

 Ma csak este jutottam el a


 Ma csak este jutottam el a misére, s a mise után lelkigyakorlat volt. A pap "véletlenül" a szabadságról beszélt, azonban kicsit más értelemben mint ahogy mi használjuk. A beszédében egy mondat nagyon megfogott:"Élj úgy és cselekedj úgy, mintha rajtad múlna minden." Egyetlen mondat és benne van a lényeg. Akár tekinthetnénk a megoldás kulcsának is.Az egész magyar történelemhez, múltunkhoz, anyanyelvünhöz akkor lehetünk igazán hűek, ha  úgy védjük mintha egyetlen megmaradt  magyarként élnénk.Mintha Neked, nekünk  kellene újraépíteni mindazt amit a jelen világa lerombolt. Hát nem csodálatos gondolat! S Tudod Pannónia mi ebben a csodálatos? A SZERETET! Így csupa nagybetűvel, ami még kicsiben is képes megmozgatni a világot körülötted.Én olyan erőt, lelkesedést, hitet kaptam, amitől most szárnyalok, s még akkor is, ha lehet, hogy próbálják letörni a szárnyaimat.:) Úgy jött ez a mondat mint egy üzenet, egy jel, hogy a megoldás kulcsa mégis csak bennünk van:)

 Szabadság, egyenlőség,


 Szabadság, egyenlőség, testvériség... ezt már hallottam több nagy mozgalom jelszavaként.Kicsit másképp, de lényegében ezzel a jelentéssel.Milyen egyszerű elhitetni az emberekkel, hogy jót akarnak neki, csak álljon mellé. Aztán, ha kiépült a hatalma, már csak a hangoskodókat,- akik ki merik mondani, hogy  a zöld az valójában inkább sárga -kell félreállani. Világméretű átverés, a régi időktől napjainkig. Lásd a Király új ruhája c. mesét. 
Mi lehet a megoldás? Teljes megoldás biztosan nincs, legfeljebb részeredmények. Majd jönnek új megváltók, új ígéretekkel. Milyen szép volt a legújabb álom is, ami mindenkinek a vágyát megígérte. A szegényeknek gazdagságot,  a gazdagoknak még nagyobb jólétet ,az elnyomottaknak saját önrendelkezési jogot, stb. 
Mára megtudtuk,milyen a kétsebességes európa , (ahol az alsóbb fokozat vonatkozik ránk) - egyenlőség - , átjárhatóak a határok,  már útlevél sem kell,  de nyilvántartanak a saját telefonommal . Autonómia baszkoknak, katalánoknak, székelyeknek?! Látjuk az eredményeket (Románia vezetője díszvendég Budapesten, az egyik nagy párt rendezvényén - jó vastag a bőr!) - szabadság -   Viszályok keltése mesterséges okokkal , központi helyről vezérelve olyan emberek között, akik amúgy egyet gondolnak? - testvériség - Szerintem egyesével talán, de így egyben sosem fog megvalósulni.  
Tehát fel a fejjel, még vannak célok, amiért lehet dolgozni.

 Még annyit tennék hozzá,


 Még annyit tennék hozzá, hogy elsőként a kutyák kapták meg jelet, aztán majd az ember is megkapja. A bankkártyával, a telefonnal, a világhálóval, a lakásunkba engedélyezett készülékekkel amivel a televízió csatornákat fogjuk mind  a " nagy francia elsötétedést" szolgáljuk. Mi lehet a megoldás?

 Én is úgy gondolom, hogy a


 Én is úgy gondolom, hogy a francia forradalomtól indult ki ez szép új világ, ami most beteljesedni látszik a földön. Ma éppen ösztönösen odakaptam a fejem egy óriásplakátra, mert futólag megláttam egy nagy kokárdát. Mire visszanéztem, hát mit ne mondjak, számomra elég visszataszító látvány képe fogadott. Az aldi nevezetű mérgeket áruló multi merészelte kirakni! Ezt például nem engedélyezném, mint ahogy azt sem, hogy a legtöbb multi a magyar zászló színeit használja fel.Ez nem sorolható a nemzeti jelképek meggyalázásához?  Az "egyenlőség" és a "szabadság" jogok alapján használhatja?  Ha igen, akkor miért van az, hogy magyar terméket nem lehet reklámozni a területükön még akkor sem, ha azt éppen nem árulja. Ez az 1700-1800-as években kiépülő "mozgalom" határozza meg mik a jogaink, még  akkor is, ha nem az ő hazájáról van szó. Igaz, hogy hazája sincs, egy láthatatlan "szabadkőműves páholy", amely mozgatja a világot. Hangoztatják az egyenlőséget az erkölcsi értékrendeken túllépve, s amelyik ország vagy ember, embercsoport velük szembe megy azt büntetik, s úgy állítják be, hogy vétett a "szabadság,egyenlőség, testvériség"   ellen. Falakat építenek, hogy véletlenül se alakuljanak ki emberi kapcsolatok. Ezért lett divat egyedülállónak lenni, mert a család gátolja tevékenységüket, a HASZONSZERZÉST.Más az értékrendje, s ezáltal az nem tud eleget önmagára költeni. Nem lesz belőle " rendes fogyasztó". "Ő a törvény", ismeretlen szótárában a lelkiismeret kifejezés. Innnentől kezdve nem kell csodálkozni semmin. Azt gondolom amíg idegen bankok irányíthatják a világot addig nem beszélhetünk szabadságról. Sajnos Magyarország sem szabad, azonban nem kell rögtön a politikusokra mutogatni. Elég csak arra gondolni, hogy  az "akciós áruért" és az "amerikai életérzésért", miként árultuk ki mi magunk is az országot. Március 15, mit is jelent nekünk manapság? Akciós árut hirdető kokárdát? 

bucsupe képe
 Tegnap az egri érsek Ternyák


 Tegnap az egri érsek Ternyák Csaba előadásán voltam. Ő mondott egy mondatot, ami talán kapcsolódik március 15-höz és nekem nagyon tetszett.
A felvilágosodásról, a francia forradalomról beszélt és valami olyasmit mondott, hogy a francia forradalom vívmányaként kiharcolt liberális eszmék kiteljesedése a 20. században következett be, ami nem volt más mint a fasizmus és a kommunizmus...
Hát igen. Ezzel egyet tudok érteni. 
Március 15? Forradalom? Szabadság? Egyenlőség? Testvériség?
 

 Kedves Pannónia! A magyar


 Kedves Pannónia!
A magyar nyelv 1836 óta hivatalos nyelv volt Magyarországon, amit a  pozsonyi országgyűlésen mondtak ki, azonban felsőbükki Nagy Pál már az 1825-ös országgyűlésen felszólalt a magyar nyelv védelmében.1825.november 3-i felszólalását követően tette meg Széchenyi István híres felajánlását a Magyar Tudós Társaság létrehozására. 1844.január 23-án lehetett  a törvénykezés nyelve  magyar, azonban kizárólagos nyelvvé az 1844-es II.törvénycikk alapján válhatott.
 
 
 
1844. évi II. törvénycikk
 
a magyar nyelv és nemzetiségről
 
Az ország Rendei ő Felsége kegyelmes megegyezése hozzájárultával meghatározták hogy:
1. § Az országgyüléshez bocsátandó minden kegyelmes királyi Leiratok, Előadások, Válaszok, és Intézvények ezentúl egyedül magyar nyelven adassanak ki.
2. § A törvénycikkek valamint már a jelen országgyülésen is egyedül magyar nyelven alkottattak és erősíttettek meg: úgy ezentúl is mind alkottatni, mind királyi kegyelmes jóváhagyással megerősíttetni egyedül magyar nyelven fognak.
3. § Országgyülési nyelv ezentúl kirekesztőleg a magyar lészen, egyedül a kapcsolt Részek követeinek engedtetvén meg: hogy azon esetben, ha a magyar nyelvben jártasok nem lennének, a közelebbi 6 évek alatt tartandó országgyüléseken szavazataikat latin nyelven is kijelenthessék.
4. § A magyar udvari Cancellaria útján az ország határain belől bocsátandó minden iratokban, akár legyenek ő Felsége által aláirva, akár nevében adassanak ki - és így a magány folyamodásokra kelendő rendeletekben és határozatokban is - szinte a magyar nyelv használtassék.
5. § A királyi Helytartótanács minden nemű tárgyalásaiban, hivatalos foglalkozásairól viendő jegyző-könyveiben, valamint ő Felsége eleibe terjesztendő felirásaiban, és az ország határain belőli minden hatóságokhoz bocsátandó minden intézményeiben a magyar nyelvet használja; - azon levelezések, mellyeket a királyi Helytartótanács a hadi fő-, és az ő Felsége örökös tartományaibeli polgári törvényszékekkel s kül-országi törvényhatóságokkal folytatand, ide nem értetvén.
6. § A királyi udvari főtörvényszék nyelve az ország határain belől indított minden perekre nézve, valamint az ország határain belőli minden itélőszékek - következéskép a szentszékeknek nyelvök is, a magyar lészen; s azon itélőszékeknek hivatalos minden egyéb dolgaik is magyar nyelven folytatandók.
7. § A kapcsolt Részekbeli törvényhatóságok a magyarországi hatóságoknak magyar, - ezek pedig a kapcsolt Részekbeli törvényhatóságoknak latin nyelven irt leveleiket is fogadják el; tárgyalják, és azokat illő válasszal lássák el.
8. § Ő Felsége már kegyelmesen elrendelte, hogy a magyar nyelv a kapcsolt Részekbeli fő-, és minden közép iskolákban (Academia és Gymnasiumokban) mint rendszerinti tudomány taníttassék; - nem különben
9. § Ő Felsége méltóztatott kegyelmesen rendeléseket tenni már az iránt is, hogy az ország határain belőli iskolákban közoktatási nyelv a magyar legyen.
 
Azt hinnénk, hogy a magyar nyelvért ezt követően nem kellett többé megharcolni, de elég ha csak arra gondolunk amiről Pannónia is említést tesz, illetve vajon hányan hallottak napjainkban a Czuczor-Fogarasi nyelv szótárról. Bevallom őszintén, hogy én is akkkor hallottam először róla, amikor a Kőrösi Csoma  Sándor szabadegyetemre jártam. Sok tekintetben itt ébredtem rá, hogy mennyi csoda és kincs van a "tarsolyunkban", amiről nem lehet még mindig beszélni!Amit még muszáj megemítenem, hogy a Széchenyi által alapított Magyar Tudományos Akadémia napjainkban is mit képvisel, kiknek az érdekeit szolgálja? Az ÉRDEKEK irányítják a világot, s ezért nagy a felelősségünk, hogy jobban odafigyeljünk a hétköznapi szóhasználatainkra, mert nem szabadna elfelednünk, hogy a történelem folyamán mennyi vér és könny által használhatjuk a magyar nyelvet, s nem csak a múltban!!! Elég ha a rajzolt országhatárainkon túl tekintünk, mert ebben is egyedülállóak vagyunk a világon. Él a világban egy kis nemzet , aki saját magával határos. Ezen is elgondolkozhatunk, hogy másoknak a mai napig meg kell harcolni Érte, míg mi a szülőföldünkön eltékozoljuk kincseinket. Természetesnek vesszük, míg másoknak ezért  napjainkban is meg kell küzdeni érte. Saját magunkkal kell először megharcolunk, a saját példa mutatásunkkal  kellene az élen járjunk, s nem másokra mutogatni, mindig másoktól várni a megoldást. 
 
 

Kedves Bea! A baj az ebben


Kedves Bea!
A baj az ebben szép, új világban, hogy minden, amire büszkék lehetnénk, tudatosan le van rombolva.  " Megetetnek "minket , és észre sem vesszük, máris úgy táncolunk, ahogy Ők fütyülnek. Gazdaságilag, kultúrálisan, és minden más létező területen. Jönnek az új, szép magyar szavak, kifejezések, amit észre sem veszünk, és már használjuk is, az életünk része. Mindenki tudja, mit jelent "beájulni, benézni ", stb, de sokan azt sem tudják mi az a tarsoly, vagy  kovász. Pedig a nyelvünk is fejlettebb, magasabb rendű . Ha nem figyelünk rá oda, és átvesszük ezt a stílust, az unokáink nem értik majd, mit akarunk mondani. ---
Kicsit elkanyarodtunk a kokárdától, de annyiban talán kapcsolódik március 15-höz,hogy az anyanyelv szabad használata is szerepelt a 12 pont között.

 Kedves Pannónia! A modern


 Kedves Pannónia! A modern idők "szólásszabadságát , liberalizmusát, egyenjogúságát, demokráciáját, toleranciáját" összefoglalóan úgy lehetne nevezni szabadosság. A szabadságból úgy lett az évtizedek alatt szabadosság, hogy az erkölcsi mérték szép lassan kezdett eltűnni, a törvényeink is ebbe az irányba mentek, s megszületett a felelősség nélküli  ember... sok igazság van abban amit írsz. A kérdés még mindig az bennem, hogy felelőtlen emberek, felelőtlen tettei miatt  hozunk egy olyan döntést, amit nem annak kellene megfizetni, aki "belül" is magyar, nemcsak kívül. Peti rakta fel nekem nemrégiben azt a kérdést, hogy ki a nemzeti öntudattal rendelkező ember, s ebből szorosan következik, hogy kit nevezhetünk magyarnak?  A történetedről eszembe jutott egy történet, aminek én is részese voltam, amire így utólag nem vagyok túl büszke. Annak idején a választások előtt volt egy időszak amikor nem csak március 15-én tűztük ki a kokárdát. Én is kitűztem, büszkén, szinte daccal. Egyik nap amikor mentem dolgozni megállítottak az utcán. Megkérdezték tőlem:"Nem félsz?" - de a kérdés inkább fenyegetőnek hangzott. Nem tudtam megszólalni, csak próbáltam rájuk mosolyogni és talán a mosolynak köszönhetően nem bántottak.
Most évek múltán feltettem magamnak a kérdést, hogy milyen alapon különböztettem én meg magamat másoktól? Volt-e ehhez jogom? Így utólag úgy érzem, hogy ítéletet mondtam emberek felett csak azért, mert másként gondolkodik, s részt vettem a magyar nemzet felosztásában. Ez nem volt helyes, mert nemcsak a felelőtlen emberek tetteit kellett volna látnom. Nem lett volna szabad általánosítom.Mire használtam fel a Kokárdát? Felelőtlenül meggondolatlanul viselkedtem!!! Van egy bölcs magyar mondás:Mindent a maga idejében. 
Mindenestre elgondolkodtattál, s azt gondolom nemcsak engem...
 

 Kedves Bea! Ezekben a modern


 Kedves Bea!
Ezekben a modern időkben , amikor szólásszabadság , liberalizmus, egyenjogúság, demokrácia, tolerancia van, - ugye , milyen régóta vágytunk ezekre a szép szavakra - a hozzá kapcsolódott emberek és cselekedetek miatt nekem egyre  inkább negatív jelentésük lett. Így lehet egy jó  dologból valami rosszat csinálni.Hát  a kokárdával is így jártam. Szerencsére vannak még, akik tartják ezt a szép  hagyományt,de ettől nekem sikerült elvenni a kedvem. Találtam helyette mást, olyat, amit  talán még nem járattak le.  Azonban nem biztatok senkit arra, hogy kövesse a példámat.
De gyanítom, egyre több embernek lehet hasonló gondolata, ami miatt Te is egyre kevesebb emberen látod. 

Hozzászólás
A mező tartalma nem nyilvános.
  • A webcímek és email címek automatikusan linkekké alakulnak.
  • Engedélyezett HTML elemek: <a> <em> <strong> <cite> <code> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd> <h1> <h2> <h3> <img> <br>
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.

További információ a formázási lehetőségekről