Belépés
19 + 1 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Pl.: 1+3 esetén 4-et.

Ma hajnalban -egy nappal advent első vasárnapja után-, mikor sok-sok átolvasás, átgondolás, átírás után befejeztem az alábbi írást, felmerült bennem az a kérdés, ami a lentieket olvasva, talán többekben is felmerül majd. Miért pont ide írtam? Mi helye ezeknek a gondolatoknak a Kobak honlapján? Nem tudnék konkrét választ adni. Talán csupán pár érzést megfogalmazni. Ezek a „papírra vetett” komor gondolatok, sokatok számára talán csak nevetséges víziók, és aki leírta ezeket, annak komoly problémák vannak a fejében. Mások talán elfogadják, megértik, mit is hordtam itt össze. Mindez nem fontos. A lényeg az, hogy a Kobak, alapszellemiségénél, a felvállalt értékeknél fogva –nem utolsósorban annál fogva, amivé az évek során vált-, már maga egy válasz, maga egy lehetséges megoldás számos, az alább felvetett kérdésre.

***

Az elmúlt hétvégék egyikén valamelyik hírportálon egy sokkolónak szánt cikket olvastam, miszerint nemrég majdnem eltrafálta földünket egy aszteroida. A hír és annak tálalása remek képet fest a jelenkori médiaviszonyokról, illetve a hírek fogyasztóinak a sajtóval kapcsolatban megnyilvánuló igényeiről. A cikk nem utolsósorban felvet egy újabb érdekes kérdést, még pedig azt: hogyan képzeli el a XXI. Század „európai” társadalmában szocializálódó átlagember a világvégét? Nos a kedvenc verziókat valamennyien fel tudnánk sorolni, kettőt-hármat csócsál időről időre a sajtó, Hollywood, vagy a szomszéd néni. Ezek közül kétségkívül az egyik leglátványosabb a „marha nagy aszteroida lezúz mindent” munkacímet viselő vízió, mely bizonyára vezeti a népszerűségi listákat. A kifinomultabb ízlésűek is csemegézhetnek, a különböző járványok, földönkívüli támadások ilyen-olyan változatai közül, a cizelláltabb elmék maja naptárakat böngészhetnek (ez utóbbi változat népszerűsítésén éppen mostanában ügyködik egy újabb amerikai szuperprodukció).

Mit ne mondjak, nekem is megvan a magam világvége elmélete. Ezt az elméletet nem szajkózza naphosszat a TV, rádió, nemigen szólnak róla kalandfilmek és néhány, a vészharangot évek-évtizedek óta kongató „őrülttől” eltekintve nem is igen veszi komolyan senki.
Ez az elmélet roppant nehezen definiálható, mondhatni ahány híve van, annyi verzió létezik. Egy-paraméter azonban valamennyiben megegyezik. Mindenekelőtt a vég időpontja. Az hogy mikor következik be az összeomlás. Hogy mikor is? Nagyjából most. Egészen pontosan nagyjából tíz-húsz éve elkezdődött, és még eltarthat húsz-harminc-negyven, optimista becslések szerint akár száz évig is. Aha…, de micsoda? Mi az ami ilyen hosszú időtartam alatt pusztítja el azt amit mi jelenkori emberi civilizációként tartunk számon? Mert –hogy egy pillanatra elkanyarodjak a feltett kérdéstől- ez egy másik közös pont a különböző változatokban, tudniillik, hogy nem is igazán világvégét, hanem az emberi civilizáció, még pontosabban az emberi civilizáció általunk ismert formájának összeomlását vizionálja. Tehát- visszatérve a feltett kérdéshez- mi lehet ez a rettenetes pusztító erő?
Nos, itt egy újabb közös pont, a vég eme formáját hirdető tanokban. Az ugyanis, hogy nincs meghatározva EGY nagy pusztító. Nincs főgonosz. Ha mégis meg akarnánk határozni, akkor a pusztító, maga az ember. Az összeomlást kiváltó tényezőket, pedig hosszú órákon keresztül lehetne sorolni. Ugyanis –legyünk erősek-, a civilizált világ napjainkra olyan viszonyokat teremtett a bolygónkon, olyan változásokat indított el, illetve olyan szinten kizsákmányolta a természetet, hogy felsorolni is nehéz lenne azokat a már futó folyamatokat, melyekből amúgy egy is elég lenne, hogy szépen visszarepítse az emberiséget, ha nem is az őskorszakba, de legalábbis késő középkori, kora újkori viszonyok közé. És ahogy írtam, számtalan ilyen folyamat létezik. Hogy még derűsebb legyen a kép, ezek a „láthatatlan” mechanizmusok nem csak magukban dübörögnek, hanem egymással kölcsönhatásba lépve, olyan elegánsan felerősítik egymást, hogy hatásuk pedig mai léptékkel tekintve szinte elképzelhetetlen. No, azt, aki idáig bírta az olvasást, azt csak azért nem furdalja a kíváncsiság, hogy miről is van itt szó, mert vélhetően már maga is tisztában van vele. A teljesség igénye nélkül álljon itt egy rövidke felsorolás a nagyon is közeli jövőnket, közvetve vagy közvetlenül komolyan befolyásoló változásokról:
-klímaváltozás
-környezetszennyezés: szennyezet, víz, levegő, élelmiszer
-meg nem újuló energiaforrások elapadása
-túlnépesedés
-élelmiszerválság
….
Lássuk be a fenti folyamatok többségét, mi magunk nemigen tudnánk befolyásolni. Az emberiség kollektív akarata, a világ vezetőinek teljes egyetértése és tettrekészsége is kevés volna a fenti problémák némelyikének megoldására. Csak néhány gondolat erejéig nézzük át őket.

A klímaváltozással, a szennyezett környezettel gyakorlatilag nem tudunk olyat tenni, amely megállítaná a folyamatot. Nálam okosabb emberek mondják, a folyamatok öngerjesztő szakaszba jutottak. Ha a mai nappal leállna minden károsanyag kibocsájtás a világon, ezeket a folyamatokat megállítani nem lehetne. Mindenesetre legalább nem rontanánk a helyzeten.
A meg nem újuló energiaforrásokról sokat beszélni, egy szigorúan kőolaj-alapú társadalomban talán felesleges is. Nem nehéz belátnunk, hogy az élet minden területén használt eszközeinkhez (azok előállításához, működéséhez) mindenekelőtt kőolaj, de legalábbis földgáz, szén szükséges. Ezek kitermelési eredményei napjainkban tetőznek, vagy már tetőztek az elmúlt években. Mindez úgy, hogy az irántuk felmerülő szükséglet folyamatosan nő. Gondoljuk csak el, mi történne ha az összes, fosszilis energiahordozók felhasználásával (elégetésével) működtetett, gyártott, vagy szállított dolgot nélkülöznünk kellene (nagyjából egyik napról a másikra). Káosz. Kataklizma. Pánik. Sokan a megújúló energiaforrásokban (nap, szél, víz….) látják a megoldást. Az egyes embereknek valóban, de az egész emberiségnek aligha jelenthetik ezek a megoldást. A napjainkban létező életszínvonal fönntartásához pedig pláne nem.
Mit is mondhatnánk a túlnépesedéssel vagy az élelmiszerválsággal kapcsolatban. Jelenleg a földet hatmilliárd és még pár millió ember lakja. Csak két adat ezzel kapcsolatban: 1900-ban másfél milliárdan voltunk. Megrendítő a növekedés. A föld –anélkül hogy maradandó károsodást szenvedne- becslések szerint négymilliárd embert tud eltartani. Hova vezet ez? A statisztikák nem hazudnak. A tavalyi a második olyan év volt, mikor a föld országaiban kevesebb gabonát termesztettek, mint amit elfogyasztottak. A helyzet válságos, és ezt még tovább fokozza, hogy a kőolaj kiváltása végett kétségbeesett erőfeszítéseket tesznek a biodízel alapanyagként felhasználható növényi kultúrák elterjesztésére, mely természetesen a klasszikus mezőgazdasági termények termesztésére fordított földterületek csökkenésével jár (íme, egy a fentebb említett összefonódások közül).

Hogyan zajlik le az összeomlás? Mindenképpen be kell következnie? Ezzel kapcsolatban számos elmélet létezik. 1972-ben négy kutató közzétette A növekedés határai című tanulmányukat, melyben többféle verziót modelleztek egy számítógépes program segítségével. 1992-ben friss adatokkal kiegészítve megjelentették A növekedés határain túl, majd 2004-be A növekedés határai –harminc év múltán című munkájukat. Ez utóbbi a már említett számítógépes modellezés segítségével vizsgál számtalan lehetőséget rengeteg változó paraméter beiktatásával, egészen a legextrémebb helyzetekig, és a lehetséges kimeneteket. Ilyen változó paraméterként különböző szennyezőanyag-kibocsájtás, különböző népesedési mutatók, különböző meg nem újuló energiahordozó készletek stb. kalkulásával és ezek kombinálásával próbáltak képet alkotni a jövőről. Az eredmény legalábbis megdöbbentő. A publikált forgatókönyvek többsége túllövéshez (értsd a lehetséges korlátok komoly túllépéséhez), vagy összeomláshoz vezetett.
Ez utóbbira, illetve az azt követő világról alkotott képre is komoly különbözőségek jellemzőek. Többek között a lehetséges forgatókönyvekről is összefoglalást nyújt Hetesi Zsolték remek könyve Az utolsó kísérlet. Ezeket itt és most, nem részletezném. Én magam az egyik legpesszimistább jóslatot tettem magamévá.
Tehát megismételve, hogy az összeomlás utáni verziók sokszínűségének csak a képzelet korlátai szabnak határt, lássuk ezt.

Sokan csak az utolsó pillanatban kapcsolnak majd, hogy mi is történik valójában. Ez vélhetőleg célja is a mindenkori hatalomnak, biztosak lehetünk abban, hogy egészen az utolsó másodpercig igyekeznek ebben a napjainkban is tapasztalható vegetatív szellemi állapotban tartani ezt a (társadalom túlnyomó többségét jelentő) réteget. Számukra az utolsó utáni (vagy éppen első?) pillanat sokkoló lesz.
Vegyük csak a magyar példát, amúgy is mi más érdekelne minket? Az áttekinthetőség végett, tekintsünk el attól, hogy rajtunk kívül még él pár milliárd ember a földön, víziónk alapjául csupán a jelenlegi Magyar Köztársaság szolgáljon. Sőt, az egyszerűség kedvéért, ne is legyen más bajunk, „csak” a fosszilis energiahordozók kimerülése Tehát: Pár millió háztartásban, ahol a napi szellemi táplálék a Mónika show meg a Fókusz, egyszer csak elmegy az áram. Na ja, ilyen van, gyanítom az utolsó években kicsit sűrűbben is előfordul majd. De ezúttal nem jön vissza. Szóval nincs Mónika, nincs világítás, most éppen víz sincs (meg eddigre már rengeteg minden nincs, például évek óta elmaradnak az útfelújítások, bezárnak a posták, iskolák, rohamosan csökken az oktatás az egészségügy színvonala, a benzin ára meg évek óta az egekben csak ez nem érdekel senkit mert eddig volt RTL, meg Nóta Tv, és a híradó nem a jelenkor társadalmát fenyegető ezer meg ezer krízishelyzetről, hanem politikai csatározásokról, bulvárhírekről szól). Ott áll alsó hangon hat-hétmillió ember, aki már a közművek megszűnésével életveszélybe kerül. Mihez kezdenek? Itt jönnek a csúnya víziók. Egyesek minden bizonnyal otthagyják a csapdává váló nagyvárosokat, s vidéken próbálnak szerencsét. Ezek között is lesznek olyanok, akik, minthogy nem értenek semmihez, ami ebben a helyzetben használható lenne, a nyers erőhöz nyúlnak s egyszerűen elveszik azt ami kell azoktól akiknek van. A többség, valami megmagyarázhatatlan indíttatásból a viszont városokban marad. Biztonságérzet, csordaszellem? Fene tudja. Itt azonban iszonyatos dolgok történnek majd de ezt –itt és most- nem kívánom részletezni, képzelje el ki-ki maga.
Adva van ugyanakkor három-négymillió ember, aki tudatosan, vagy sem, de olyan helyzetben van, hogy a változást követő időszakot–legalábbis az első szakaszt- sok eddig nem tapasztalt kényelmetlenség mellett, de különösebb megrázkódtatás és közvetlen életveszély nélkül vészeli át. Mondjuk ki, ők a vidéki lakosság EGY RÉSZE. Azok elsősorban, akik még nem szakadtak el teljesen a hagyományos paraszti életformától, vagy tudatosan visszatértek ahhoz. Azok, akik olyan közösségekben élnek, ahol az elidegenedés még nem vert éket az egyes egyedek közé (ilyen közösségekben még a változásokat teljesen értetlenül bámuló, az új életformához amúgy alkalmazkodni képtelen emberek is átvészelhetik a nehéz időket), vagy ahol olyan szellemi, lelki és erkölcsi normák határozzák meg a közösség mindennapjainak alapját, melyek az egyes egyéneket szinte egyé kovácsolják –vegyük észre milyen komoly szerepe lehet ezen a téren a történelmi egyházaknak, még ha a mainál kevésbé központosított, inkább regionális alapon szerveződő formában.
Ami azt illeti, az élet ennek a rétegnek s lesz sétagalopp. Számtalan szokást meg kell változtatniuk, még többről le kell mondaniuk. Vissza kell szokni a kemény fizikai munkára és el kell felejteniük minden olyan kütyüt, melyek ha el nem is végezték helyettünk a munkát, de legalábbis megkönnyítették azt. Tanulni kell. Sokat. Mindennap. Megtanulni tisztelni a földet, az ételt, egymást… és bizony megvédeni ezeket, ha lehet (ez utóbbi felvetés számos olyan gyakorlati és erkölcsi kérdést vet fel, melyek egy külön értekezést kívánnának, s melyekre én magam sem tudom a választ)..

Hogy nemzetünk hogyan reagál ezekre a változásokra, nem tudom. Hiszem, hogy mi magyarok, jelen állapotunkban is nagyobb eséllyel vesszük fel a kesztyűt a túlélésért folytatott harcban, mint némely más nemzetek tagjai. Hogy mit hoz a változás, az egy újabb megválaszolatlan kérdés. Milliók halhatnak majd meg és ez katasztrófa. Azt, hogy lesz-e katarzis ebből a katasztrófából, az dönti el, hogy hogyan vizsgázunk majd a nehéz pillanatokban. Mert a lehetőség adott. A pusztulásban –jelentsük ki: valami rossznak a pusztulásában- benne van egy jobb dolog (szándékosan nem azt írtam, hogy egy jobb világ) születésének lehetősége. Ha most, a mai tudásunkkal állíthatnánk: a megmaradottak rátalálnak a természettel való harmonikus életre, felismerik a teremtés csodáját, visszatalálnak Istenhez, kijelenthetnénk, megéri. És ez az egy dolog amiért, nem tudom úgy befejezni, ahogy egy ilyen jóslatot illene. Mégpedig, hogy bárcsak ne lenne igazam.


Felhasznált irodalom:
Molnár Géza – Ember és természet
Végh László, Szám Orsolya, Hetesi Zsolt – Az utolsó kísérlet – Híradás a Föld állapotáról
DONELLA MEADOWS - JORGEN RANDERS - DENNIS MEADOWS: A NÖVEKEDÉS HATÁRAI - HARMINC ÉV MÚLTÁN
www.ffek.hu


Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek
A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

Kedves Vitya!


Kedves Vitya! Tiszteletreméltó, amit teszel, ahogy élni szeretnél. Lehet, hogy sokan még megmosolyognak, de az az érzésem, hogy nemsokára Neked lesz okod mosolyogni. Ugyanis velem együtt a panelban olyan kiszolgáltatott helyzetben élünk, hogyha ebben az országban netán olyan hatalmakkal kerülünk szembe, akiknek a kezébe kerültek a létfontosságú dolgok, mint például villany, víz, fűtés, s akkor még az élelmiszer raktározásáról még nem is beszéltünk. Sajnos mi önkormányzati lakásban élünk, s hadd ne mondjam, hogy nincs meg lehetőségünk a továbblépésre. A húgom révén van Szókedencsen egy kis ház, amit sok év alatt apró lépésenként szépül, ráadásul az udvarán van egy kút, aminek az "íze" nem hasonlítható a csapból folyó vízhez. Nemrégiben építtettek egy kemencét is, amiről mindig a Kincskereső kisködmön jut az eszembe. A mi családunk eléggé összetartó, s úgy gondolom, hogy mi is eképpen biztonságban tudhatjuk magunkat, ha történik valami. Azt hozzá kell, hogy tegyem, hogy egyre több a külföldi a faluban, (német, holland), mert a közlekedés talán nem meglepő, de nem igazán megoldott, így a munkábajárás sem, kocsi nélkül. Éppen ma beszélgettem egy kollégámmal, hogy évek óta mindig oda járok pihenni, s nem is vágyom a ma divatos "kikapcsolódási szállodákba", mai nevén "wellness hotelekbe". Igen tiszteletreméltó ma magyarként a "földhöz kötötten" élni, s nem kis bátorság kell az életmódváltáshoz sem. Azt hiszem sokan szurkolunk Neked, és kíváncsian várjuk az első "élményeidet", tapasztalataidat, s majd meglátjuk ki nevet a végén:)

vitya képe
Szia Csenge! Örülök, hogy


Szia Csenge!

Örülök, hogy hallok felőled. Annak meg pláne, hogy érdekelt amit írtam.
Engem is sokszor elragad a kétségbeesés, főképp ha a dolgok nem úgy mennek ahogy elterveztem. Ma viszont kimentem a "tanyára", ahol ugye még nincs semmi, két órát tébláboltam a hóban, kiléptem, hogy itt lesz a pajta, itt lesz a gyümölcsös, közben meg számolgattam az őzeket és ez úgy helyretett, hogy a mai napra teljesen feltöltődtem. Persze hétfőn újra kezdődik, rohangálhatok a földhivatalba, meg az építési hatóságokhoz, próbálom nem észrevenni, hogy a családunk nem akarja megérteni, a barátaink megmosolyogják a könyvelő pedig szimplán marhaságnak tartaja a terveinket.
Csakhogy számunkra ezek a tervek jelentik az egyetlen járható útat.
Tehát, fel a fejjel, írány szembe a fősodorral... és majd csak lesz valahogy!

Csenge képe
Vitya! Olyan jó, hogy ezt


Vitya!
Olyan jó, hogy ezt leírtad.
Sok-sok hónap után feljöttem ide a honlapra, és örülök annak, amit látok. Mármint hogy értelmes gondolatok vannak itt.
A konkrét témának kevésbbé. De igazad van. Sajnos vagy nem sajnos ez várható (volt).
És van egy rossz hírem: ha meg is újul ill. visszatér az emberiség a "kezdetekhez", előbb-utóbb ugyanitt fog tartani megint. Sokan gondolják úgy, hogy a fejlődés a földön egyfajta spirál-szerű formát ír le, ami mindig visszatér, majd felível és így tovább.
Valószínű, hogy ezek a nyag katasztrófák sem véletlenek, amelyek több százezer ember halálát okozzák közvetlen vagy közvetett módon.
Az egészben az a legborzasztóbb, hogy még azok közül sem mindenki teheti meg, hogy pl. leköltözik vidékre vagy ökofalvakba stb., aki szeretné. Én is itt ülök az albérletben, amit örülök, ha ki tudok fizetni, azon görcsölök, hogy hogy végzem el a 9 kurzusomat ebben a félévben +szakdoga előkészületek stb.stb... és közben zajlik a fejem felett az élet, a világ és sokkal, de sokkal nagyobb problémák vannak, mint az, hogy a fiammal melyik cipőben menjünk sétálni.
Sétálni....Budapesten. Lassan ki se merek menni a lakásból gyerekkel. Ilyen mocskos levegőjű várost! Mondjuk legalább autónk nincs (ilyenkor örülök neki), de valljuk be nagy szükség lenne rá.
Ez is nagy gond. Az ember akarata ellenére rá van kényszerítve dolgokra, ahogy Jucus is írta: fogyasztja a villanyt, gázt stb. mert KELL, a mai életformához kell. Főleg városban.
Ördögi körök ezek. Kilépni csak teljes változással, szinte újjászületéssel lehet.

Ha csak a fele igaz


Ha csak a fele igaz ,számunkra ez lesz az igazi világvége!Nézd meg, és gondolkodj el rajta! http://tilk-tilk.blogspot.com/2009/10/hallgasd-meg-masik-felet-molnar-os...

vitya képe
Kedves Judit! Ami a Föld


Kedves Judit!

Ami a Föld által eltartani képes populációt illeti, valószínüleg igazad van. De Te is írtad: "...normális, természetközeli keretek között..." Hol vagyunk mi már attól? Tartok tőle, hogy abban az állapotban, amelybe napjainkra bolygónk került (mérgezett termőföld, elsivatagosodás, vízhiány...) inkább a pesszimistább számításokat kell elfogadnunk.
Ami az általad említett egyesületekben rejlő lehetőségeket illeti, ezt rajtunk kívül -Istennek hála- sokan felfedezték. Székelyudvarhely nem véletlenül emlegette a Bárka programot (http://karpathaza.net/barka). Az, hogy Te kezdesz el bárkát építeni s magad köré gyűjteni a hasonlóan érző emberkéket, vagy csatlakozol egy már létező csapathoz, szinte mindegy. Ami fontos az a cél.
S végül egy gondolat, az írásod elején felvetett lelkifurdaláshoz (gáz, autó, vásárlás). Piszok nehéz szabadulni a pók hálójából. Egyszerűen nem engednek. Saját példa: szimplán nem kapunk építési engedélyt a tanyánkra, mert nem akarunk rácsatlakozni a közművekre... A céljuk az, hogy mindenképpen függjünk a rendszertől. De az, hogy Te elmész bevásárolni, esetleg autóval, hogy most éppen gázzal fűtesz (most éppen mi is) talán még nem a világvége. Dr. Magyar Gábor (aki nekünk prófétánk :-) ) mondta egy műsorában, hogy ő is használ mobiltelefont. Mert egyszerűbbé tesz pár dolgot. De ha egyszer nem lesz, le tud mondani róla. És ez a lényeg.

Kedves Vitya! Olvasva


Kedves Vitya!
Olvasva írásodat két dolog jutott először (és másodszor) eszembe: először is most tudtam meg, hogy van olyan, hogy Nóta Tv; másrészt elszomorodtam, mert ha vége lesz mindennek, akkor nem lesznek többé Kormorán koncertek... :(
De komolyra fordítva a szót: teljesen egyet értek Veled.
Itthon tervben van egy vidéki kis telek vásárlása, ahol élni lehet AZUTÁN is.
Együtt és egyet érzek Veled, valahogy a lelkemre rakódott már ez az egész, hogy mikor bevásárolni megyünk autóval, mikor feljebb veszem a fűtést - meg ilyen hétköznapi dolgokat csinálok - megkeseredik a szám íze. Hogy én is, hát én is felelős vagyok mindenért. Pedig én nem akarok. De gázzal fűtök, mert az van a lakásban, ha meg nem fűtök: megfagyunk. Főzni is kell, az is gáz, hogy most írok, a meg áram... Áhh...
A Bibliában az áll, hogy Isten ránk bízta a Földet, az állatokat, meg mindent. Csak sose jöjjön és nézze meg, hogy bántunk a ránk bízott jószággal. Hogy felfaltuk, kipusztítottuk, kísérleteztünk... tönkre teszünk mindent. És itt lehet hivatkozni származásra meg kormányokra... A gondolkozás előjoga megadatott MINDENKINEK. Magyarnak, románnak, cigánynak, busmannak, akárkinek - az EMBERNEK. Aki meg nem képes rá... Hát... Az szomorú. tulajdonképpen nekünk nincs is más védelmünk: nincsen bundánk, hegyes fogunk, karmunk, nem tudunk tüzet okádni meg ilyesmik. Csak gondolkodni. Illetve tudnánk. De a mellékelt ábra szerint nem tudunk. Még a saját fajtánkat is gyilkoljuk. Néha úgy érzem, hogy szégyellem a Föld többi lakója előtt, hogy ember vagyok. Komolyan.
És őszintén remélem, hogy valami pozitív változás következik - még akkor is, ha az átállás gyötrelmes és kínkeserves lesz, csak azt sajnálom, ha tényleg bekövetkezik amit Te is írtál, akkor a hajamra kenhetem a diplomámat. :)
Létre kellene hozni valami civil szervezetet, ami foglalkozik a dologgal. Ha nem is úgy, hogy a világ végét hirdetni, hanem szélesebb körben szemléletváltásra késztetni az embereket, mert ez így tényleg nem mehet tovább.
(Amúgy két dolog, amivel nem értek egyet: a Föld igenis el tudja tartani ezt a populációt - csak normális, természetközeli keretek között. A másik dolgot közben elfelejtettem, mert már nagyon késő van. ne haragudj. :))
Az egyesületet komolyan gondoltam: mert nagyon jó, hogy Te, meg én, meg mások így gondoljuk elszigetelten, de ha együtt lennénk többen... És akár közösen megtanulnánk sok hasznos dolgot... na az lenne a nagyon jó.
üdvözlettel:
judit

székelyudvarhely képe
Rajtad múlik ...........


Rajtad múlik ...........

hogy beszállsz-e 'a bárkába'.

Csaba képe
Vitya! Komoly gondolatokat


Vitya!
Komoly gondolatokat vetettél a közszemlére.
Köszönöm,hogy megosztottad velünk a jövőbetekintésed.
Tény,hogy a hagyományosan élő közösségek(hellyel-közzel falvakban találhatóak)sokkal könnyebben átvészelnek majd egy elénk vetített jövőt.
Olajhiány.Mi emberek 200 millió év alatt keletkezett fosszilis energiát nagyjából 200 év alatt ' felfalunk".Ezen energiahordozók egy része pótolható mással:szél,víz,nap,geotermikus energiák jócskán vannak.
Meggyőződésem,hogy az olajlobbi(csúnya szó)olyan töménytelen pénzt forgat a Földön,hogy bármilyen konkurens céget el tüntet az útjából.Magyarul: az emberi jelenlegi kőolaj alapú civilizációját a kapzsiság,teszi tönkre.-Pedig ,lehet hogy 100-200 év múltán sokkal értékesebb anyagok előállítását lehetne kőolajból megtenni,mint az üzemagyag.
Látok még egy hatalmas gondot:VÍZ.
Ivóvíz híján többen megfognak halni,mint a gagyiműsorok hiányában.
Öntözés nélkül egyre nehezebb lesz virágzó növényi kultúrát magunkénak tudni.Víz nélkül nincs állattenyésztés.
Vitya! Föl a fejjel,bár nem felhőtlen a jövőnk.
A KÁRPÁT-MEDENCE VÍZ nagyhatalom!!!Szándékosan nem Magyarországot írtam,mert az nem volna teljességel igaz.
Csak tudni kell élnünk vele!

Szebb jövőt! Csaba

Hozzászólás
A mező tartalma nem nyilvános.
  • A webcímek és email címek automatikusan linkekké alakulnak.
  • Engedélyezett HTML elemek: <a> <em> <strong> <cite> <code> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd> <h1> <h2> <h3> <img> <br>
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.

További információ a formázási lehetőségekről