Belépés
8 + 3 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Pl.: 1+3 esetén 4-et.

Kapuk és keresztek, árnyak és fények mindhalálig elkísérnek.
Az első kapu a születés csodája - tértől, korszakoktól, nemzetiségtől, szülőföldtől függetlenül magában rejt egy üzenetet. Egy titkot, amit elfeledtettek vele, pedig mennyivel jobb lenne a világ, ha vissza tudná idézni az Igazság pillanatát. A pillanatot, mikor mezítelen valóságában még önmagát tudta adni, mikor lelkének muzsikája arcokra mosolyt fakasztott.Küldetéssel megáldva nevet kapott a keresztségben. Gyermekéveit keresztirányú utcácskák között élte, ahol megtanulta, a hazáig vezető út mindig egyenes.Erdők, mezők vadvilága, az Égigérő fa csodája, a búzakalász rejtett világa vándortarisznyába rejtett régi mesék.Évek múlva a szakadozó tarisznyából eltűntek az útravalónak szánt kincsek. Válláról szép lassan végleg elszaggatta az élet a tarisznyát. Léptei nehézkessé váltak a tehertől. A teher nem más volt mint saját keresztje. Körülnézett a világban s magakörül hajlotthátú embereket látott. Kezdetben talán még mulatságosnak is találta a görnyedező embereket, de aztán történt valami. A tarisznyát és a kincseket régen hátrahagyva, véletlenül egy tükörrel szemben találta magát. Eszébe jutott gyermekkora. Édesapja minden reggel a tükörrel szembenézve kezdte a napot. Jókedvűen fütyörészve borotválkozott. Elgondolkozott. Próbálta megfejteni a titkot. Mitől volt a szegénységük ellenére is Édesapja mindig jókedvű? Aztán egyre csak jöttek elő az emlékek a köddé vált tarisznyából. Mindennaposak voltak a vendégek, mégis minden egyes nap ünnepnek tetszett. A vendégek gondterhelt arccal tértek be a családi házba, de aztán ki tudja miért mosollyal az arcukon távoztak.Ahogy jöttek elő a régi képek, hangulatok, úgy élesedtek ki saját arcának vonásai, hajlott teste, saját teste építette börtöne. Eszébe jutottak azok a családi vasárnapok, amikor a reggeli diákmisén hányszor, de hányszor tekintett fel a kereszten függő szenvedő emberre.Rég eltemetett érzések árasztották el a lelkét.Igen, akkor még ki merte tárni lelkének kapuját,akkor még tudott sajnálni, örülni, tudott fájni benne a láthatatlan, de mégis kitapintható dobogás...akkor még képes volt feltekinteni oda, ahonnan a Fény árad. Eszébe jutott a titok, ugyanis gyermekkorában nem látott maga körül hajlotthátú gondterhelt embereket. A titok nyitja: időt szakítani másokra. Néha elég volt csak a hallgatás , néha tanácsot vártak, néha segítséget. Az édesszüleinek is volt keresztjük,mégsem érezték. A másik ember keresztje könnyítette terhüket, azaz a mosoly amit kaptak a segítségért. Talán még nem késő kiegyenesedni- gondolta - s az utolsó kapu ajtaját becsukni gyermekszívvel, ahogy születtünk. Önmagunkat szétosztva a mezítelen valóságban, megfürödni, s a tisztaságot megőrizni és átmenteni a végtelen időnek.

U.I: A barátaimmal szoktam beszélgetni esténként, s az egyikük szóba hozta a keresztet az ajtó fölött, amit manapság sokan száműznek az életükből. Nekem is van keresztem. Ugyan nem az ajtó felett van, mint gyermekkoromban, hanem a polcomon. Az én keresztem valójában egyszer Édesapámon segített, amit egy nagy műtétje előtt még Esztergomban vettem neki Mindszenty sírjához közel, hogy vigyázzon rá. Most visszakerült hozzám, így az ő keresztje most nekem segít. Köszönöm a barátaimnak, hogy az elveszettnek hitt tarisznyát megtalálhattam újra!

Hozzászólás
A mező tartalma nem nyilvános.
  • A webcímek és email címek automatikusan linkekké alakulnak.
  • Engedélyezett HTML elemek: <a> <em> <strong> <cite> <code> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd> <h1> <h2> <h3> <img> <br>
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.

További információ a formázási lehetőségekről