Belépés
2 + 3 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Pl.: 1+3 esetén 4-et.
warning: Creating default object from empty value in /home/kobaknet/public_html/modules/taxonomy/taxonomy.pages.inc on line 34.
Irodalom, költészet, versek stb...

 Szatmárcseke – nemzeti zarándokhely

 

1823. január 22-én született Kölcsey Ferenc költeménye, magyarságunk öntudatának, önismeretének forrása, elsőszámú nemzeti imádságunk: aHymnus. A legismertebb és legszentebb magyar költemény, bár valójában csupán az első versszaka közismert, mégis a legnagyobb hatással volt és van közösségi és egyéni történelemszemléletünkre, etikai beállítottságunkra.

Hymnus-értelmezésünk célja az eddigi kutatások eredményeinek összegezése és a vizsgálódásunk során megélt „tapasztalat- és álomátadás” lehetőség szerinti közvetítése. Taxner-Tóth Ernő jogosan hangsúlyozza: „Az irodalomtörténet-írás középpontjában ősidők óta a titok áll, és ezen az újabb tudományos módszerek sem változtattak. Az a különböző érvekkel közelített titok: mitől marad érvényes az egyik írás üzenete és enyészik a feledés homályába a másik. A titok, mi tartja érdeklődésünk előterében az egyik szöveget és mi teszi érdektelenné a másikat.” 

 

Kölcsey Ferenc teljes életével, egész életművével áll a legszentebb magyar költemény mögött. Személyiségének irodalomtörténeti és történelmi jelentősége különös hangsúlyt kap attól, hogy őbenne nemzeti himnuszunk költőjét tiszteljük. Államiságunk, nemzeti létünk látható szimbólumai, felségjelvényei közül – országzászló, országcímer, korona – hallható, énekelhető jelképünk a Hymnus, amely szövegében és zenéjében leginkább reprezentálja „a nemzet egyetemét, sorsát, hivatását”.

Fogadjátok sok szeretettel Sinkovits Imre utolsó hangfelvételét. Ezzel emlékezzünk a Nemzet Színészére, aki Dobó Istvánként nem engedte eladni a hazát, akinek szívét megrendítette az a közöny, ami az '56-os áldozatok újratemetésének napján mételyezte a fővárost. Utolsó mentsvárától is elvették a rangját, a Nemzeti Színházat Pesti Magyar Színházzá fokozták le az idegenszívűek. Nemsokkal ezután kigyúlt egy csillag a magyar égen, hogy odafentről utat mutasson minden magyar embernek.

 

Vérző Magyarország

 

Kilencven éve, 1920. június 4-én írták alá a Magyarország XX. századi történelmét alapvetően meghatározó trianoni békediktátumot.

Az első világháborút lezáró Versailles-i békerendszer, s ezen belül a nekünk legfájóbb trianoni döntések következtében elveszítettük országunk területének több mint kétharmadát, 3,5 millió, magát magyarnak valló országlakost és nagyrészt mindazt, amit a Kárpát-medencében történő végleges megtelepedésünk óta eleink felhalmoztak.

Mégis, a 20-as éveket követő példátlan intenzitású és sikeres nemzetépítés eredményeként ez a halálraítélt ország a 30-as évek közepére a közepesen fejlett európai országok élvonalába emelkedett. Bámulatos történelmi tett, amely szüleink, nagyszüleink, a fiatalabbak esetében a dédszülők, tehát őseink élni akarását, tehetségét, tudását, szívósságát, kitartását és mindenekelőtt az ehhez erőt adó, mély hitből fakadó rendíthetetlen nemzettudatát dicséri.

A kassai Thália Színház megmentéséért november 27-28-29-én jótékonysági napokat tart a Duna Televízió. A Nemzet Televíziója tematikus összeállításokkal, a színház három nagysikerű színdarabjának bemutatásával és adományvonal létrehozásával igyekszik segítséget nyújtani a felvidéki teátrumnak fennmaradásáért vívott küzdelmében.

Érted szól a harang
édes hazánk,
hogy megmaradj
imádkozunk érted:

Miatyánk, aki a mennyekben vagy,
szenteltessék meg a te neved,
jöjjön el a Te országod,

hogy ne folyjon újra vér
a pesti utcákon!
Ne sírjnak az
orgonasípok,
mert mint nehéz kő
nyomja lelkünket
az emlékezés...

Legyen meg a Te akaratod
miképpen a mennyben, azonképpen
itt a földön is,

ahol még a fegyver ropog...

Mindennapi kenyerünket
add meg nekünk ma;

Mivel eddig még nem jelent meg vers az új honlapon, hát valakinek meg kell törni a jeget..
A hétvégén egy társaságban a beszélgetés során a régi, régi versek is szóba kerültek, melyeket mi már nem is halottunk, hallhattunk és egy idősebb hölgy - aki még hajdan tanulta - az alábbi versből idézett. ( A szerző ismeretlen )

A NÉGY SZOBOR

A szabadságünnep virradatja
A négy szobrot meg-megszólaltatja,
S muzsikáján a négy anyaszélnek--
A Szabadság-téren, ím, beszélnek:

ÉSZAK szobra, de sokat szenvedek,
Ne nézzétek csak kőnek keblemet.
Néha hullnak záporként könnyeim
Át a Tátra s Dobsina völgyein!...
Fürdik képem Tisza forrásában,
Elbolyongok Kassa városában...
Nem csend nekem az éjszaka csendje,
Fülem gyászdal zúgásával telve:
Sir a hab a Garamon,a Vágon,
Száz vadgalamb száz harmatos ágon.

Augusztus 13-án délután negyed háromkor, Farkasréten lesz Püski Sándor temetése. A magyar könyvesek doyenjét Hegedűs Lóránt nyugalmazott református püspök temeti; beszédet mond Zentai Péter László, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének igazgatója, Domokos László író és Somodi István, a Szárszói Baráti Kör elnöke. Püski Sándor Békésen született 1911-ben, 1935-ben avatták jogi doktorrá. 1938-ban nyitotta első könyvesboltját, 1939-ben megalapította a Magyar Élet Könyvkiadót. 1943-ban a szárszói konferencia társszervezője volt; 1962-ben koholt vádakkal bebörtönözték, 1963-ban szabadult, majd 1970-ben feleségével kivándoroltak New Yorkba. Itt alapították a Duray Miklóstól Konrád Györgyig számos író művét megjelentető Püski Kiadót.