Belépés
1 + 1 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Pl.: 1+3 esetén 4-et.
warning: Creating default object from empty value in /home/kobaknet/public_html/modules/taxonomy/taxonomy.pages.inc on line 34.

Ne feledjétek a Kossuth teret!
Mert, ott egy nemzet született!
A LÁMPÁS EMBEREK

Jöjjön el a Te országod, Gödöllő, 2003. június 28.,
MTV 2 - 20.30
A MAGYAR SZABADSÁG NAPJÁN

Tisztelt KOBAK!

2003. április 5.

Tisztelt KOBAK, kedves Barátaim!

A Karácsony este számomra, nem csupán a Megváltó születése, nem csak a Fény Ünnepe, hanem a lelkek újjászületésének napja is.
Gyönyörű év áll mögöttünk a tavalyi jubileumi hangverseny után. Számomra eddig soha nem tapasztalt összetartozás élményével ajándékozott meg 2002. Nehéz év is volt, hiszen számtalan olyan változás állt be életünkben, melyet igazából nem akartunk. Nem akartuk, vagy nem számítottunk rá, ez ma már szinte mindegy, hiszen a „szeretet”, nem akaraton és nem számításon múlik.
Az elmúlt év egyik rádiós interjújában mondtam a következő hasonlatot, mely akkor jutott eszembe: Láttam valamikor egy filmet, mely arról szólt, hogy néhány ember, valamilyen ismeretlen parancs, akarat nyomán elindul „egyfelé”. Keresnek valamilyen hegyet, ahol találkozhatnak a Földön kívüliekkel. Szép film volt. De számomra sokkalta izgalmasabb az az érzés, mi lehetett 2000-ben, mi történt akkor. Mi hozta össze a kilenc muzsikust, művészt, zenészt, hogy egyet akarjon, hogyan alakult ki a mai Kormorán. Hogyan tudott a 24 éves hagyomány, siker, elismertség, után összejönni egy csapat, mely egy úton halad, mely azonos értékek mellett teszi le határköveit.
2000 tavaszán a gödöllői „Magyar Passió” és a Margit-szigeti „ Megfeszített” előzetes hangfelvételei közben tudatosult kilenc emberben, muzsikusban, hogy egy a cél, egy fele kell tovább lépni. Akkor alakult meg a mai Kormorán. Lehet sokaknak más emlékei vannak az elmúlt húsz valahány évről, lehet sokak más-más zenészekért, vagy előadóművészekért szerették a Kormoránt. Az is lehet, mások a zeneiség miatt vagy a szövegek világa és mondanivalója miatt voltak Kormoránt szerető hallgatók. / nem mondom rajongók, mert ennek a szónak a tartama a mai média világban jócskán megváltozott! / A Kormoránt szeretni lehet, de érteni is kell. Érteni az üzenetet a zenében, a szövegekben, a színpadi megnyilvánulásokban, azon a kevés koncerten, melyen a zenekar felmutathatja: mit is akar, mit képvisel, hol a helye a magyar kultúrában. Ahol elmondhatja, mint a „Megfeszített”-ben tehette, a csillagok, talán véletlenszerű vagy sorszerű állásának pillanatában: A szeretet az egyetlen, mely megoldást nyújthat a mai vérzivataros és kultúra gyilkos, hagyomány ellenes hétköznapjainkban.
A Kormorán „stációi” megfogalmazhatók, leírhatók, magyarázhatók. A Kormorán történetének pillanatai jellemzők a hazai kultúrtörténet még megíratlan oldalain.
A Kormorán történetének legszebb lapjai íródnak manapság az Interneten keresztül.
Az együttes minden tagja nevében köszönöm a bíráló és a simogató szavakat. Köszönöm a spontán kritikákat és a bíztató sorokat.
El nem tudtam képzelni, hogy életem során egy láthatatlan „erő” segítségével barátokat, ismerősöket lehet találni. Mára a világ megváltozott. Mi / és talán ebben a legnagyobb tévedést én követtem el! / nem hittünk ebben az új rendszerben, mely rendszer nem minket képvisel, mely rendszer embertelen, mégis iszonyatosan emberi. A Kormorán baráti kör, azaz a KOBAK megalakulása jelezte számomra, hogy más mértékkel, más emberileg felfogható léptékkel kell számolni. Ki kell lépni a „ szoba magányból”, ki kell mondani a szavakat, ki kell mondani azt, ami belülről feszít, ki kell mondani a megismert igazságokat. Véget ért a „virág-nyelvek”, a szimbólumok korszaka.
És mégis miért.
Mindannyiunkért.
Azért az sok ezer esztendőért, melyet átélhettek őseink, ükapáink, nagymamáink, anyánk és apánk. Azért az egy esztendőért, mely bizonyította számomra, hogy az elmúlt 25 év nem volt hiába. Mert vannak, akik a Kormoránt csak tegnap hallották, talán Gödöllőn, vagy a Csiliben, vagy Kőbányán, vagy éppen Kaposváron. Ebben a zenekarban ma muzsikálnak, énekelnek olyanok, akik 1976-ban még nem is képzelték, hogy zenei pályára lépnek.
Erika éppen a 86-os világbajnokságra készült, Álmos még „román” állampolgár volt egy 1920-as döntés értelmében, Tamás talán éppen a Demjén koncertekre készült álmaiban, Miklós, akár heavy metál zenekart is alapíthatott volna, Pisti járta a világot – az egykori „Kormorános” Borhi Mikivel – a „Harcos” társaságában, Reni akkor egy vagy két éves volt, Laci gondolom akkor kaphatta meg első dobverőit, Mr. Basary ebben az időben választotta „ művész nevét”. Isten a megmondhatója kiben mi munkált akkoriban, mikor ez a banda előadta első műsorát, majd a másodikat. Az első a „Holdfényt vetettem” címet viselte, majd második, már a Várszínházban a „Békeviselt nemzedék” volt.
Sok idő telt el azóta.
Sok zenész fordult meg a Kormorán csapatában. Sok külföldi siker, hazai hanghordozó jelzi az együttes tevékenyégét. Sokat vagyunk ebben a családban. Ha ma sikeres a zenekar abban mindenkinek tevékeny szerepe van az elmúlt 26 évben.
A választóvonal mégis 2000. Az a bizonyos hangfelvétel. Az az előadás Gödöllőn és az a máig megfejthetetlen sikerű előadás: „ A Megfeszített”!
Ez egy új időszámítás.
Kilenc ember, kilenc akarata és tehetsége hozta össze a gödöllői jubileumi koncertet és az utána következő sorozatot, mely hihetetlen. Az elmúlt év hangversenyeit átélve ismét gyereknek és pályakezdőnek érzem magam, hiszen minden fellépésünk kísérlet volt és bizonyítás. Köszönöm a szervezőknek, akik meghívtak minket, köszönöm a hallgatóságnak, akik meghallgattak minket és köszönöm annak a néhány igaz magyar embernek, akik megértették a Kormorán üzenetét és megalakították a – számomra felfoghatatlan „Hálón” – a Baráti Kört.
Ők valamit jobban tudnak, mint én. Magam a szavak és a hangjegyek bűvöletében élek egy régi világban. De az új világ más lehetőségeket nyújt. Nem kell régi „szervezők”, kultúrházi bennfentesek, telefonszámokkal és kapcsolatokkal rendelkező „managerek” segítségét kérni, hiszen ez a rendszer rendezi önmagát. Köszönöm „Internetes” barátainknak a bírálatokat és a jó szókat. Köszönöm, hogy vannak!
Akiknek a Kormorán ma valamit is jelent, akiknek a mi zenénk a múlt és a jelen, azoknak üzenem, most amikor a „Megváltó” születésének ünnepére készülünk: a Kormorán, ma kilenc önálló magyar lélek, a legkülönbözőbb indíttatásból és helyről, de egy és oszthatatlan.
Voltak a zenekarnak nagy korszakai. Voltak Aranylemezek versekből, voltak Szegeden és később Budapesten legendás klubjaink, volt egy 15 éves folyamatos európai turné, voltak nagy egyéniségeink, mint Margit Józsi, Jenei Szilveszter, Németh Gábor, Patai Tamás, Papp Gyula, Csillag Bandi, de a végeredmény, több mint hetven muzsikus után az a kilenc zenész, aki végig muzsikálta azt a fantasztikus három órát, mely 2001-ben történt Gödöllőn, ahol a 25. éves megalakulásunkat ünnepeltük.
Sokan ekkor figyeltek fel a Kormoránra, sokaknak ekkor nyílt ki egy „másik ajtó”, egy olyan, mely ébren tartja a tudatot: hova tartozunk, hová születtünk és ebben a térségben, mi lehet a dolgunk. 26 év gyönyöre és keserve, sikere és bukása hallható minden dalban.
Több, mint hatvan zenealbum a Kormorán műhelyének lenyomata.
Ebben számtalan muzsikus vett részt, akik akkor és ma is vállalják az egykor és ma is megszólaltatott dallamokat és szövegeket.
Nem szólhatok mindeni nevében.
Tisztem annyi, hogy a Kormorán kilenc fős fedélzeti személyzetének nevében minden Kormorán zenét szerető kedves barátunknak ezekben a pillanatokban a legszeretetteljesebb békét és boldogságok kívánjak.
Vigyétek tovább a tüzet, vigyétek tovább a lángot, hogy megmaradjunk, hogy magyarul szólhassunk, hogy hallgathassuk saját zenénket és, hogy gyermekeink ezeken az ősi emlékeken nőjenek fel. Legyen számunkra útjelző tábla: Balassi, Zrínyi, Hunyadi, Rákóczy, és Ady, József Attila, Radnóti, Nagy László. És ismerjük meg mélységében Kodály, Dohnányi, Bartók műveit.
Ha valami keveset megértünk egymásból, szinte mindent tudhatunk.
Kedves KOBAK!
Íródott mindez Gáspár Álmos házának felavatási ünnepsége utáni éjszakán.
Köszönjük a leveleket, köszönjük a jó szót!
Írtam mindezt - utólagos engedelmükkel - zenésztársaim nevében is!
Kormorán zenekar : Gáspár Álmos, Géczi Erika, Koltay Gergely, Mr.Basary, Nagy László, Tóth Renáta, Szabó Miklós, Szűts István, Zsoldos Tamás!