Belépés
4 + 16 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Pl.: 1+3 esetén 4-et.
warning: Creating default object from empty value in /home/kobaknet/public_html/modules/taxonomy/taxonomy.pages.inc on line 34.

„Talán a legrosszabb dolog világban az a hazugság, amely nagyon hasonlít az igazságra”
Széchenyi István

Tisztelt Kormorán Baráti Kör! 
Kedves Barátaim!
 
Vetni kell és várni aratásig - egyik Kormorán dalban hangzik el ez a mondat. Eleink tudták ezt az ősi igazságot. Tették a dolgukat. Építettek, vetettek, tartották a hagyományt, védték a nemzetet, védték a hazát. Senki nem kérdezte honnan jöttél, senki nem nézett rossz szemmel a betelepülőkre. Írott emlékeink számtalan regénye őrzi a múltat, emlékeztet a csodára, hogy népünket soha nem lehetett megtörni, a gerinc mindannyiszor egyenes maradt.
 
Manapság nagyon kevesen értik mi is történik velünk, mi történik hétköznapjainkban.
 
A napi megélhetésért folytatott küzdelem, a birkózás a jövőért nehézzé teszi a messzelátást.
 

 /Levél TransylMániába/

1989 hűvös novemberében és decemberében dal fakadt és fájdalom. A ROCKUIEM a KORMORÁN különleges albuma. Majd két évig készültek a dalok kottái és a végleges partitúra. A KORMORÁN 29 éves pályafutásának egyik legnagyobb válságát élte meg. Dönteni kellett: vagy haknizenekarrá süllyed, vagy bármi áron is de megmarad azon a zenei úton, melyet magának jelölt ki. A muzsikusokat nehéz volt beterelni a stúdióba, talán nem is igazán akarták a gyűjteményt. Egyedül egy régi zenészbarát Oláh Ali hitt a sikerben. Ő már nincs köztünk, de valahonnan a felhők széléről bizonyára örül, hogy most CD formátumban is megjelenik kedves munkája.

Zuhogott az eső, a technikusok rohangáltak, mentették a menthetőt. Kinyíltak az esernyők, vízálló kabátok kerültek elő, de a színpad előtt nem mozdultak.
Álltak és vártak. A zászlókat szél csiklandozta,
Karkó Heni reszketve állt az esőben, úgy érezhette ennél rosszabb már nem lehet.
A természet megadta a módját, hogyan kell gyászünnepet tartani.
Trianonra emlékeztünk a Felvidéken, Királyfiakarcsán.
Ép ésszel azt kellett volna mondani ezt itt és most: nem lehet! Ilyen körülmények között nem lehet hangversenyt tartani. De a színpad előtt nem mozdultak! Nem ment el senki.
Ott állt a fekete sereg.
Felvidékről, az anyaországból.

Kedves Barátaim!

/A Kormorán Baráti Körnek 2004. június 12-re/

MIT JELENT SZÁMOMRA
A KORMORÁN BARÁTI KÖR?

Vannak pillanatok,
amikre mindig emlékezünk,
mely pillanatokat előre nem tervezzük, mégis elérnek minket.
Lehet ilyen pillanat, az első csók, az első érintés, az első komoly beszélgetés apánkkal, vagy az első recept meglesése anyánk, nagymamánk konyhájában. Ezek a pillanatok személyesek, mégis valamilyen „közösségi” élmény marasztalja bennünk a másodperceket örökké. Ezek a pillanatok, csak a rólunk szólnak, mégis valakivel, valakikkel éltük át.
Ilyen felejthetetlen pillanatokat élhettünk át a Baráti Kör által szervezett és rendezett hangversenyen decemberben.

Önkritika, avagy a magyar „Megfeszítettek”
A SZÖVETSÉG ÖSSZEKÖT A VILÁGGAL