Belépés
7 + 8 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Pl.: 1+3 esetén 4-et.
warning: Creating default object from empty value in /home/kobaknet/public_html/modules/taxonomy/taxonomy.pages.inc on line 34.

Tisztelt KoBaK, kedves Barátaim!

Elmesélek egy történetet a régmúltból, amikor, még fiatalok és törékenyek voltunk. Volt valamikor egy zenekar, akik nagyon szerették egymást, akárkik is voltak, mind játszották, azt a muzsikát, amit az együttes képviselt. Hősi korszak volt. Ma már el sem tudjuk képzelni. A Somogyi Béla utcában létezett egy klub, amit valahogy ez az együttes megtalált.
A zenekar vezetője kitalálta, ez lesz a bázis, akkor még rádiós volt és egy-két világsztárt is meg tudott hívni abba a kicsiny terembe.
Ma már nevetségesnek tűnik, de alkalmanként gyertyákat vásárolt, hogy legyen fény a teremben, és a zenekar tagjai egy-egy alkalommal egy József körúti lakásban hatalmas fazékban vacsorát főztek a klubtagoknak.
Aztán fogták a fazekat és átvitték a József körútról a Somogyi Béla utcába. Isten tudja mi vitte őket erre a törvénytelen tettre. Minden ellenük szólt. A fazék azóta elveszett. Szerencsére senki nem lett beteg és, senki nem jelentett fel senkit, mert már akkor más időket éltünk. Vidámak voltak, szerettek zenélni, hosszú gitárszólókkal próbálták elfeledtetni, hogy mindig ugyanazt játsszák.

 Tisztelt Kormorán Baráti Kör!

 

Elkezdtem írni egy levelet Nektek. Félbe maradt! Sok minden miatt! Nem azért, hogy nem vállalnám a gondolataimat, nem azért mert nem vállalnám magamat előttetek. Azért talán, mert nem értettem meg, mit kapunk mi tőletek és mit adunk mi Nektek. Ma együtt voltunk egy templomban és az Atya kezembe nyomott egy gyönyörűséges idézetet. Hazafele utazva sok minden eszembe jutott. Miért érdemes végigcsinálni ezt a szédületes küzdelmet!. Miért teszi ezt Solt, Bea, Péter, Blanka? Miért járnak a hangversenyeinkre? Elővettem a félkész írásomat, elolvastam és rájöttem, hogy a dalszövegek, a koncertek, a televíziós interjúk a látszat. A valóság ott van Nóri és Imi szemében, gesztusaiban. Ha valaha életemben valamit kerestem, akkor ez a tisztesség, ez az alázat egy nemzettel, egy zenei kultúrával szemben, és ha megengeditek közzé teszem azt, amit egy olyan embertől kaptam, aki „Lámpás ember”, aki ott áll a bástyán – talán mi is -, aki beengedi a templomába a Lámpás embereket. Köszönöm Pistinek a kiállítást, köszönöm, a polgármester úrnak a szép szavakat, köszönöm Nórának a gyönyörű énekét és olvassátok azokat a gondolatokat, amikkel felvértezve viszem tovább azt a lángot, amit harmincöt évvel ezelőtt, meggyújtottam.

 

„Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak, és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra!”

Pio atya

 

 

Köszönöm Kormorán Baráti Kör!

Talán megérte vetni és várni, amíg kiserken a vetés.

A való világgal együtt kell élnünk, de ne felejtsük elolvasni a „Kis herceget”

Vadkertben élünk, de maradjunk meg tisztességgel fehérben.

 

Gergő

2011. június 4. 

Gratulálunk az elismeréshez!

 

Tisztelt KoBaK!
Kedves Barátaim!

Még friss az emlék, azért írom gyorsan.
Ma elbúcsúztattuk a Felvidéken egyik társunkat, aki KoBaK tag volt. Ott örült velünk szinte minden hangversenyünkön. Szerette a dalokat és szerette az életet. A Jóisten másképpen rendelkezett. Somogyi Attila 61 éves volt.
Emlékszem találkozásaink minden másodpercére. Ma egy óra alatt lefutott életem sok-sok filmje, amíg hallgattam az emlékezéseket, amíg hallgattam lánya Márti énekét.
Mennyi fölösleges dologgal foglalkozunk, mennyi értéktelen órát töltünk el gyűlölködéssel és milyen keveset szeretettel. Volt egy ember, aki énekelt, zenélt és mellette tette a dolgát az üzleti életben. Szerette családját, szeretett magyar lenni egy igen nehéz időszakban. Ment a maga útján és mindig mosolygott.
Talán csak kevesen emlékeztek rá. Ez nagy hiba!
Valami nagyon különleges dolog született meg néhány évvel ezelőtt. Valami felemelő érzés hatott át mindenkit, aztán jöttek a fan-klubok, jött a „mérgezett eső”.
Elfelejtettünk figyelni egymásra, elfelejtettük, hogy kikkel találkozunk egy-egy koncerten, elfelejtettük megkérdezni: Te ki vagy? Honnan jöttél?
Volt valaki, aki a Felvidékről elzarándokolt a hangversenyekre, felkészítette lányát a Rockszínház előadásaira, ott volt vele, fogta a kezét.

A mai napon kinevezték a Magyar Rádió főadóinak vezetőit. A "zenei adó" vezetője Koltay Gergely lett! Gratulálunk Gergőnek a kinevezéshez és sok erőt, kitartást kívánunk a munkához!

"Ujhelyi Zoltán szolgáltatási vezérigazgató-helyettesként, Szilágyi Gábor pedig gazdasági vezérigazgató-helyettesként dolgozik a Magyar Rádiónál 2010. december 1-jétől. Jónás István vezérigazgató kinevezte a három főadó vezetőit is: az MR1-Kossuth Rádió főszerkesztője 2010. december 1-jétől Gazsó L. Ferenc, az MR2-Petőfi Rádió főszerkesztője pedig Koltay Gergely. Az MR3-Bartók Rádió élén továbbra is a főszerkesztő Farkas Zoltán áll." (Forrás: MTI Bővebben)

VOLT EGY ÁLMOM

Volt egy farmom Afrikában – így kezdődik Sydney Pollack zseniális filmje: a Távol Afrikától, mely Karen Blixen élete alapján készült. Az írónő szavait magamban felülírtam:
VOLT EGY ÁLMOM, EGY FARM AFRIKÁBAN.
és
VAN EGY ÁLMOM A KORMORÁN

Tisztelettel kérek mindenkit, engedjen álmodozni! Engedje meg bárki, hogy a döntéseimet magam hozzam meg, ahogy a Trójában leírtam és Priamosz király elénekelte:
VOLT EGY ÁLMOM TRÓJA SZABADSÁGA…

Tisztelt Kormorán Baráti Kör!
Kedves Barátaim!

Jó pár évvel ezelőtt kezdődött a „nagy menetelés”. A MOM-tól a TF-ig, a Körcsarnoktól az Arénáig. Ott voltatok mindenhol, a legkisebb faluban is, a sportpályákon, a fesztiválokon, a csarnokokban. Jó volt érezni, hogy együtt vagyunk. Nehéz éveket kellett átélnünk, de most úgy tűnik, tisztul a levegő, lehet nagyokat kortyolni, felszabadult tüdővel egy új világ érzéséből.
De az élet néha felülírja az elképzeléseket, átigazítja az időszámítást. Készültünk sok hónapja a nyári hangversenyre. Pestszentimre, Sportkastély. Az elmúlt hetekben, napokban honfitársaink tízezrei rettegésben éltek és bekövetkezett a tragédia. Emberek ezrei, civilek, rendőrök, tűzoltók, maradék katonáink állnak kint a gátakon, hogy mentsék, ami a miénk, ami az övéké.

Tudom nagy az elvárás,
tudom sokan valami különlegeset várnak,
tudom A FARKASOK ÉNEKE/HIMNUSZOK ROSSZ IDŐKBEN
sok gondolkodásra késztet majd mindenkit, zeneileg és szövegei szempontjából is.
Gyerekkoromban anyám felolvasta nekünk a „Dzsungel könyvét”. Talán onnan van az indíttatás, hogy szeretem a csordát, szeretem a farkasokat, akik egyszerre önálló személyiségek , de valójában a családban érzik jól magukat.
Valahogy ezt érzetem meg a KoBaK-ban. Jó volt hallgatni és olvasni a kritikákat, jó volt érezni az áradó szeretetet és jó volt azt is gondolni álmaimban, hogy jó úton járunk.
Találtam nyolc társat, akik, ha felmennek a színpadra vagy, ha bevonulunk a stúdiókba nem kényszernek, nem kenyérkeresetnek gondolják, amit tesznek.

VALAMIT MONDANOM KELLENE
Két levél, egy vers – nemcsak a Kormoránnak és Baráti Körének
Barátaim!
Ismételten megtisztelő felkérést kaptam Tőletek. Most arra vagytok kíváncsiak, hogy kimerülőben van-e a nemzettudat, avagy mi tartja össze a nemzetet? Egyáltalán hogyan értelmezhető a mai körülmények közepette a haza fogalma, s mi a nemzeti jelképek értelme, szerepe. Végezetül pedig mit tehet nemzedékünk ezen értékek életben tartásáért? Rövid töprengés után két levelet küldök Nektek. Az elsőt én írtam, a másodikat én kaptam. Két levél, látszólag másról, mégis ugyanarról. Nemcsak írójuk személye miatt tartoznak össze.
Koltay Gergely
 
 
Első levél

 
Az egyik reggel megszólalt a telefon, miközben fogyatkozó elszántsággal modernkori vírusokkal viaskodtam. Zavaromban igent mondtam a felkérésre, hirtelen nem is tudtam mit vállaltam. Hogyan lehet a sértődöttség látszata nélkül minősíteni az elmúlt évek történéseit, a felszín alatt zajló bonyolult /?/ eseményeket. Heteken keresztül húztam-halasztottam a vállalt feladat teljesítését, hogy szembenézve önmagammal leüljek a számítógép elé, számvetést készíteni: mit vállaltunk, meddig jutottunk, hogyan történt a végzetes csata, kik voltak az árulók, mit kellett volna másképpen csinálni.