Belépés
2 + 4 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Pl.: 1+3 esetén 4-et.
warning: Creating default object from empty value in /home/kobaknet/public_html/modules/taxonomy/taxonomy.pages.inc on line 34.


Lassan vége a nyárnak, így a szokásainkhoz híven indul a Lámpás emberek rendezvénysorozat is. Az első előadás rendkívülinek számít, ugyanis nem a megszokott helyen Budapesten lesz a rendezvény, hanem a felvidéki Somorja városában. A fórumunkban indult Horthy beszélgetés kapcsán jött az ötlet Kohus Petitől, hogy ebben a témában ő szívesen összehozza ezt a programot.

Szeretettel várunk mindenkit erre az előadásra is!

 

Igen! 2011-ben teljesülhet az a vágyam, hogy a Kormorán a falumban, Rajkán is bemutatkozik! Mióta megismertem a zenekart, azóta tervezgetem, hogy módot kell találni arra, hogy itt koncertezzen a Kormorán.

Sok szeretettel várom a Kormorán Baráti Kör tagjait, kedves barátaimat az esküvői szertartásunkra!

Zsolesz

 

Tisztelt KoBaK, kedves Barátaim!

Elmesélek egy történetet a régmúltból, amikor, még fiatalok és törékenyek voltunk. Volt valamikor egy zenekar, akik nagyon szerették egymást, akárkik is voltak, mind játszották, azt a muzsikát, amit az együttes képviselt. Hősi korszak volt. Ma már el sem tudjuk képzelni. A Somogyi Béla utcában létezett egy klub, amit valahogy ez az együttes megtalált.
A zenekar vezetője kitalálta, ez lesz a bázis, akkor még rádiós volt és egy-két világsztárt is meg tudott hívni abba a kicsiny terembe.
Ma már nevetségesnek tűnik, de alkalmanként gyertyákat vásárolt, hogy legyen fény a teremben, és a zenekar tagjai egy-egy alkalommal egy József körúti lakásban hatalmas fazékban vacsorát főztek a klubtagoknak.
Aztán fogták a fazekat és átvitték a József körútról a Somogyi Béla utcába. Isten tudja mi vitte őket erre a törvénytelen tettre. Minden ellenük szólt. A fazék azóta elveszett. Szerencsére senki nem lett beteg és, senki nem jelentett fel senkit, mert már akkor más időket éltünk. Vidámak voltak, szerettek zenélni, hosszú gitárszólókkal próbálták elfeledtetni, hogy mindig ugyanazt játsszák.

Hétvége... Nemzeti Emléknap és Kormorán koncert

Június negyedikén a Kormorán Baráti Kör klubjába indultam, előtte egy-két dalt tettem fel kedvenc közösségi oldalamra, olyanokat, amelyek illenek ennek a napnak a hangulatához. Meglepett, hogy egy ismerősöm szinte azonnal reagált, és megkérdezte, nem bántóan, inkább kíváncsian, miért is magyarkodok nyilvánosan? Először ugye mindig a meglepődés, utána kicsit a düh, de már tudom, hogy várni kell, és csak később szólni. Megbeszéltük azóta. De a történtek írásra késztettek. Mert mi az, hogy magyarkodok? Egy nekem kedves embert idézve, amikor a német azt énekli például, hogy " Deutshland, Deutshland, über alles..." vagyis Németország mindenek felett.. akkor ő németkedik??? Nem öltözöm én a nemzeti trikolorba, és a számat se mossa a nemzet szó folyamatosan, de történetesen június 4.-e ismert dátum számomra.

 Tisztelt Kormorán Baráti Kör!

 

Elkezdtem írni egy levelet Nektek. Félbe maradt! Sok minden miatt! Nem azért, hogy nem vállalnám a gondolataimat, nem azért mert nem vállalnám magamat előttetek. Azért talán, mert nem értettem meg, mit kapunk mi tőletek és mit adunk mi Nektek. Ma együtt voltunk egy templomban és az Atya kezembe nyomott egy gyönyörűséges idézetet. Hazafele utazva sok minden eszembe jutott. Miért érdemes végigcsinálni ezt a szédületes küzdelmet!. Miért teszi ezt Solt, Bea, Péter, Blanka? Miért járnak a hangversenyeinkre? Elővettem a félkész írásomat, elolvastam és rájöttem, hogy a dalszövegek, a koncertek, a televíziós interjúk a látszat. A valóság ott van Nóri és Imi szemében, gesztusaiban. Ha valaha életemben valamit kerestem, akkor ez a tisztesség, ez az alázat egy nemzettel, egy zenei kultúrával szemben, és ha megengeditek közzé teszem azt, amit egy olyan embertől kaptam, aki „Lámpás ember”, aki ott áll a bástyán – talán mi is -, aki beengedi a templomába a Lámpás embereket. Köszönöm Pistinek a kiállítást, köszönöm, a polgármester úrnak a szép szavakat, köszönöm Nórának a gyönyörű énekét és olvassátok azokat a gondolatokat, amikkel felvértezve viszem tovább azt a lángot, amit harmincöt évvel ezelőtt, meggyújtottam.

 

„Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak, és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra!”

Pio atya

 

 

Köszönöm Kormorán Baráti Kör!

Talán megérte vetni és várni, amíg kiserken a vetés.

A való világgal együtt kell élnünk, de ne felejtsük elolvasni a „Kis herceget”

Vadkertben élünk, de maradjunk meg tisztességgel fehérben.

 

Gergő

2011. június 4. 

A Kormorán Baráti Kör megalakulásakor a Kormorán dalok mellett, Trianon fájdalma volt egy olyan közös pont, amihez igazodva tudtunk együtt gondolkodni. A kezdeti időkben az egyik fő témája ez volt a honlapunk fórumának.

Most a 91. évfordulóhoz közeledve úgy gondoltuk, hogy a Magyar kettőshöz igazodva, azt felvállalva fogunk megemlékezni a nemzeti gyászról. Fehér Nóri Délvidékről, Vadkerti Imi Felvidékről már eleve megalapozta, hogy kik is lesznek a meghívott vendégeink. Erdély képviselete sem volt kérdéses. A TransylMania zenekarhoz a KoBaK mindig is szorosan kötődött, a Kormorán kinyújtott karjaként tették a dolgukat ezek a jó székely emberek. Egyértelmű volt a választás, hogy nekik itt kell lenni velünk! 

Így alakult ki az az ünnepi műsor, melyben az elszakított területek nagy részéről sikerült vendégeket, barátokat hívnunk. Szeretettel várunk minden érdeklődőt a Rokolya utcai klubba, a trianoni gyásznapon 14 órakor, hogy az elszakított országrészek képviseletével együtt tiltakozhassunk és mondhassunk NEM-et Trianonra!

"Akár merre fordul a Föld,
Mi mindig maradunk,
Akár merre fordul a Föld,
Mi mindig itthon vagyunk."
/Koltay Gergely/


 

A soproni kirándulásunkról néhány fotó látható alább.

Köszönet Krisztiánnak a kirándulás megszervezéséért, az városnéző túra lebonyolításáért!

Krisztián! Ez úton engedd meg hogy boldog születésnapot kívánjunk Neked Koltay Gergő egyik idézetével: "Az a tiéd csak, mit szívedből másnak adsz."
A Jóisten éltessen sokáig!
 

 

Mikor 2003-ban rátaláltam a Kobak-ra, s hamarosan regisztráltam a honlapon, nem
gondoltam volna, hogy nyolc év múlva még mindig ilyen fontos helye lesz az életemben, illetve hogy ez alatt a nyolc év alatt mennyi kellemes pillanatot, mennyi barátságot, örömet szerez, de utóbb mennyi fájdalom, csalódás okozója is lesz majd. 
Emlékszem az első nagy találkozásra. A pápai Református Ifjúsági Napok (talán ez volt
a neve) rendezvényen lépett fel a zenekar, ott szólítottam meg Lacát és Bucsupetit, akik vadul árulták a lemezeket. Utóbb jött a többi alkalom, a Forrás felé album kapcsán rendezett közönségtalálkozó, a sok-sok koncert, a kétnapos kirándulás Szegedre, közös íjászkodások, a felejthetetlen bugaci táborozás és ismét csak koncertek, koncertek….
Na és persze ott volt a fórum. A fórum ahol remekül megfértek egymás mellett a nagy
gondolatok, komoly szellemi ütközetek, valamint a könnyedebb témák is. Be kell vallanom, számomra sokáig- főleg az első években- ez a fórum, illetve az ott tapasztalható erkölcsi és szellemi színvonal jelentette a Kobakot. Élvezettel vártam az újabb hozzászólásokat, s jómagam is meg-megnyilvánultam néhányszor.

Kedves Barátaink!
Sok szeretettel hívunk és várunk minden kedves érdeklődőt, 2011. május 7-re a Hűség Városába - Sopronba - tervezett kirándulásunkra.
A részletes programokról Kozári Krisztián fog nekünk beszámolni, aki a fő szervezője is az egész napos találkozónak.
A programok között meglepetésre is számíthatunk!